Olympus M.Zuiko 60 mm F2.8 makró objektív teszt

  • (f)
  • (p)
Teszt – Írta: | 2012-10-10 12:27

Újabb brutális minőségű optikát tett le az asztalra a m4/3 rendszerhez a japán gyártó.

Külsőségek, felépítés

Aki fényképezőgépet nem csak „szerszámként”, azaz a fénykép elkészítése végett tart, hanem kicsit azért is, mert szereti a gépeket, szereti az egyedi műszaki megoldásokat, a különlegességeket – jelen esetben a m4/3 rendszer apró ékköveit (mondjuk ki végre együtt: technomániás, kütyüimádó) –, az az utóbbi időben rendesen kapkodhatta a fejét. Ha csak szigorúan az Olympus m4/3 lencserendszereit vesszük számba, akkor jelen cikkünk tárgya, az M.Zuiko Digital ED 60 mm F2.8 makró optika, immár a negyedik olyan kis ékszer, ami pénztárca-nyitogató attribútumokkal bír (gondoljunk csak a 12/2-re, a 45/1.8-ra vagy a nemrég bemutatott 75/1.8-ra).

Noha a mikronégyharmad rendszer követői eddig is csavarhattak épp elég makró és mikró objektívet a gépvázaikra (megfelelő konverterekkel, persze), mégiscsak üdítő újdonság, hogy autofókuszos, csepp- és porálló kivitelű, ráadásul nem túl nagy, natív m4/3-os eszközt kaptak végre kézbe az Olympustól. A nagyítási skálával és a három plusz egy állású fókuszlimiterrel ellátott objektív fémbajonettes, fókuszgyűrűje kellemesen tompított. Az élességállítás természetesen itt is elektronikus, „focus by wire” elvű, aminek ennél az eszköznél csak előnyét láttuk. A manuális fókuszálás sebessége dinamikus, ugyanis a csavarás hevétől függő sebességgel ugranak a belső lencsetagok a témára (lassú tekeréssel hét, gyorssal csupán másfél teljes fordulat szükséges a fókusztáv két végpontja közti út megtételére).

Ha már felhoztuk a fókuszlimiter kapcsolót, adjunk is róla némi leírást! Az első állásban 40 cm és a végtelen közé zárhatjuk az élességállítás útját, a másodikban a teljes tartományt használhatjuk, a harmadikban pedig az „igazi makró tartományt”, avagy a 19-40 cm közti tárgytávot vehetjük igénybe. A plusz egy állás nem is igazi fix kapcsolású pozíció, mivel innen automatikusan visszaáll a harmadikba a forgókapcsoló. Ha ide pöccintjük a vezérlőt, akkor az objektív automatikusan a legnagyobb, azaz 1:1 arányú nagyításba kapcsol, nem kell külön végigtekerni a teljes tartományt, ha épp mondjuk portrézás után egy kis makrózáshoz lenne kedvünk. Ennek a funkciónak manuális fókuszálás használatakor vehetjük hasznát, de máskor is jól jöhet.

Annak ellenére, hogy ez a termék is „tudjukhol” készül, felépítésének minőségébe, anyagába, külső kivitelezésébe (a belsejét nem láttuk) nem lehet belekötni, sőt igényes és remek minden, amit felsoroltunk. Az időjárásálló kivitel csak hab a tortán – a fejlesztők nyilván elsősorban az E-M5 tulajokat tartották szem előtt. Az alábbi fotókon a „Pana-Leica” 45 mm-es makrójával és még pár más m4/3 optikával hasonlíthatjuk össze a 60-as makró méreteit:

Tesztünkhöz az Olympus magyar képviseletétől egy PEN E-P3 vázat kaptunk, az E-M5 épp nem volt elérhető. Ezen a gépen a 60-as kissé furán néz ki; hosszúkás felépítése azonban nem véletlen: igazi belső fókuszos rendszerrel állunk szemben, élességállításkor az objektív hossza nem változik, a frontlencse nem forog.

Képminőség

Jó érzés volt kézbe venni az Olympus makró optikáját, ami igényes külsejével, felépítési minőségével hamar birtoklási vágyat kelt. Ezért hát mihamarább ki akartuk deríteni, milyen belső értékekkel, azaz képminőséggel bír. Vizsgálódásunk két részből állt, melynek egyik fele a száraz labortesztekből, másik pedig a „természetes” használatból állt. A képek kiértékelésénél segítségünkre volt az Adobe Photoshop CS5 próbaváltozata és a RAW Therapee 4.0.9.50 64-bites kiadása. Utóbbival a fényképezőgép és az Adobe automatikus képjavításait próbáltuk megkerülni. Első lépésként a geometriai torzítás mértékére voltunk kíváncsiak:

A fenti animáció az Olympus E-P3 fényképezőgép saját JPEG állományát és a RAW Therapee-val hívott nyers képet tartalmazza. Az M.Zuiko Digital ED 60 mm F2.8 szemmel nem látható mértékű torzítással rendelkezik, és sem az Adobe szoftvere, sem az E-P3 masina nem javít a képminőségen. Második körben az egyes rekeszértékeken nyújtott képélességre, kontrasztra próbáltunk fényt deríteni. Ehhez szokásos tesztábránk közepét és bal alsó sarkát vettük célkeresztbe:

Az optika a teljes képfelületen szép, egyenletes teljesítményt ad, s gyakorlatilag az összes rekeszértéken éles a képe, de igazán F4-től „indul be”. A diffrakció romboló hatása valahol F11 és F16 között kezd érződni, de F22 mellett már egyértelmű a kártékonysága. Harmadik próbánk a színhibákra irányult:

CA sem a fényképezőgép JPEG fájljain, sem az RT által hívott nyers képeken nem volt látható. Később, hogy ellenőrizzük, valóban ilyen jó-e ezen a téren az Olympus optikája, a természetben is próbáltunk olyan éles kontrasztos témákat fotózni, ahol esélyes a hiba felbukkanása, de ott sem volt tapasztalható lilás élszíneződés. A laborteszt utolsó lépése a vignettálás (peremsötétedés) mértékének felderítése volt:

A fenti képek az Adobe Photoshop CS5, illetve a RAW Therapee által konvertált nyers fájlokat mutatják F2.8 és F22 közt. Míg a Photoshop csak F2.8-on mutat peremsötétedést, addig az RT még F4-en is kimutatja az amúgy nagyon egyszerűen korrigálható jelenség jelenlétét.

Képminták és értékelés

Értékelés

Az Olympus nagyon odatette magát az M.Zuiko Digital ED 60 mm F2.8 makróval is. Gyakorlatilag nem lehet érdemben belekötni a teljesítményébe. Az eszköz képminősége nagyon jó; igaz, teljesen nyitott rekesznél egy csöppet lágyabb a képe, de F3.5-F4 értékektől borotvál. Geometriai torzítás, színi hibák gyakorlatilag nincsenek jelen, és a becsillanásokat is jól féken lehet tartani (főleg az opcionálisan megvásárolható napellenző használatával).

Felépítése, kivitelezésének minősége nagyon jó, ráadásul időjárásálló kivitelű az M.Zuiko Digital ED 60 mm F2.8. A fókuszlimiter nagyon hasznos eleme az objektívnek: a teljes fókusztartományt használva – az E-P3 vázzal legalábbis – néha (leginkább mesterséges fénynél, illetve gyenge fényben) előfordul, hogy kicsit keresi az élességet, de az esetek többségében egy-két oda-vissza fókuszálás után megleli. A limiter használatával ezek az „élesség-vadászatok” minimumra csökkenthetők. A fókuszmotor szinte hangtalan, az élességállítás sebessége a gyártó más, MSC jelölésű lencserendszereihez hasonlítva közepes.

Az Olympus M.Zuiko Digital ED 60 mm F2.8 makró egy kellemes, nem csak makrózásra ajánlható objektív lett, ami az itthoni kiskereskedelmi árának tekintetében (154 990 Ft) is megérdemli a különösen ajánlott díjat.

Termék megnevezése Olympus M.Zuiko Digital ED 60 mm F2.8 MSC
Jellemzés Nem csak makrózáshoz ajánlott nagyszerű optika.
Pró + Belső élességállítás,
+ nem forog a frontlencse élességállításkor,
+ nagyon halk élességállító motor,
+ szép háttérelmosás (bokeh),
+ nagyon jó minőségű felépítés, kivitelezés,
+ 3 év garancia az Olympus mintaboltban vásárolva,
+ praktikus fókuszlimiter kapcsoló,
+ nagyon jó elektronikus élességállító gyűrű, dinamikus sebességgel (manuális élességállítás mellett),
+ geometriai hibáktól mentes kép,
+ elfogadható ár.
Kontra - egyes esetekben néha "vadászik" a fókusz,
- gyárilag nem mellékelik hozzá a napellenzőt.


Olympus M.Zuiko Digital ED 60 mm F2.8 MSC objektív

MLaca

Az Olympus M.Zuiko Digital ED 60 mm F2.8 MSC objektívet az Olympus Hungary Kft.-től kaptuk tesztelésre.