Bevezető, külső és ergonómia

Idén lett negyven éves az Olympus híres OM (Olympus Maitani) fényképezőgép rendszere, amit 1972 és 2002 között gyártottak. Az 1970-es évek elején Yoshihisa Maitani, az akkori tervező főmérnök alkotta meg az eredetileg M-1 névre keresztelt 35 mm-es filmes vázat, amit később, 1973-ban a Leica nyomására átkereszteltek OM-1-re. A rendszerre a teljesen manuális gépek voltak jellemzőek, az egyetlen igazi autofókuszos modell csak az 1986-ban bemutatott OM-707 volt. Az OM család tagjai a kezdőktől a profikig minden fotós igényt kielégítettek.

Hogy a világszerte szép sikereket megért rendszernek méltó emléktáblát állítson, a gyártó úgy döntött, hogy az OM-1 (illetve M-1) születésének negyvenedik évfordulójára megalkotja annak digitális reinkarnációját, az OM-D családot, amelynek első tagja az Olympus E-M5. A gyártó nem rejti véka alá, hogy az E-M5 formatervénél a legendás ősök álltak modellt: igaz, elektronikus kereső került az optikai helyére, és tükör sem csapkod már a gép testében. A klasszikus SLR-t idéző forma vagy tetszik valakinek, vagy nem - a sok „tégla” után mindenesetre üdítő színfolt a MILC-ek körében, az egyszer biztos.

Az Olympus (egyelőre?) kétféle kivitelben gyártja az E-M5-öt: szín feketében és ezüst/feketében. A két variáció nem csak színben, hanem a géptestet borító műbőr mintázatában is eltér, az ezüst/fekete még jobban hajaz a klasszikus vonalra.

Az E-M5 egy igen aprócska váz lett. Még a bejelentéskor a sajtófotókat nézegetve sem tűnt fel, hogy mennyire féken tartották a mérnökök a géptest terjedelmét; akinek volt már E-P1/2/3 készülék a kezében, az csukja be szemét és képzeljen rá még egy kis púpot - na, pontosan akkora az OM-D első tagja. A jobb szemléltetés véget készítettünk egy sor összehasonlító fotót, ahol egy Panasonic DMC-GX1 MILC, illetve egy Nikon D700 dSLR mellett látható az E-M5.

Az általunk korábban már bemutatott Olympus m.Zuiko 12-50 mm F3.5-6.3 EZ ED MSC optikával egybecsomagolva kaptuk meg tesztre a készüléket. Ha felcsavarjuk a vázra és kézbe vesszük az egységet, már tudjuk is a választ arra, miért nem a hagyományos 14-42 mm-es kitobival érkezik a masina: a 12-50-essel szinte tökéletes az egyensúly. Persze, a csepp- és porálló vázhoz amúgy is jobban illik a hasonló adottságokkal rendelkező objektív.

Felépítés és ergonómia - a folytatás

A szépen ívelt, de nem túlzottan mély markolat meglepően jó fogást biztosít; a kényelmet persze nem kis mértékben fokozza a váztest hátoldalán kialakított csúszásmentes kemény gumi hüvelyktámasz. Ha már a hátlapnál járunk, érdemes egy kicsit megvizsgálni az itt található kezelőszerveket.

Ami kapásból szemet szúr, az a váztest méreteihez képest aránytalanul nagy OLED kijelző, amely 3”-os átlóval és 610 000 képpontos felbontással rendelkezik. Ez az egység lefelé körülbelül 45°-ban, felfelé pedig olyan 85°-ban dönthető, de nem forgatható el, nem hajtható ki. Fölötte találjuk az Olympus VF-2-vel megegyező specifikációjú elektronikus keresőt, melynek működése menüből állítható: ha a szemérzékelőt kikapcsoljuk, akkor az EVF jobboldalán található kapcsolóval válthatunk kijelző/EVF képemegjelenítés között, ha bekapcsolva hagyjuk, akkor alapvetően a kijelzőn jelenik meg az élőkép, ami átvált a keresőbe, ha közeledünk felé arcunkkal.

Ugyan nem nevezhető különösebben hosszúnak a kijelző/EVF közti váltás ideje, de használat közben, ha gyorsan kellene egy fényképet rögzíteni, akkor kicsit hátráltatja a fotóst. Az elektronikus kereső háromféle „stílusban” képes megjeleníteni az élőképet. Az első esetben egy fekete keret veszi körül a látottakat, amiben alul kék háttér előtt jelennek meg az expozíciós adatok. A második stílus gyakorlatilag ugyanez, annyi csak a különbség, hogy a fekete keret a keresőkép alatt is fekete marad, azaz nem kap kék háttérszínezést. Végül a harmadik megjelenési módnál a teljes felületet kitölti a keresőkép; itt az összes információ az élőképre vetül. Még egy említésre érdemes dolog az elektronikus keresővel kapcsolatban: kiválaszthatjuk, hogy keresőképe automatikusan alkalmazkodjon a környezet fényviszonyaihoz, vagy a beállított expozíciós értékeket tükrözze.

Röviden visszatérve az OLED kijelzőhöz, illetve annak kissé aránytalan méretéhez: ha a mi kezünkbe adták volna a rajzceruzát a tervezőasztalnál, akkor maximum 2,5”-os képátlót álmodtunk volna ekkora mérethez. Így ugyanis nagyon aprók lettek a cseppálló kivitelezés miatt amúgy is kissé „ragadós” nyomáspontú gombok, ami leginkább a kurzoroknál zavaró. Továbbá kényelmetlen a lejátszás és a Fn1 gomb kezelése, de a hátsó tárcsához is - kisebb kezűeknél - fogásváltásra van szükség, ami szemhez emelt fényképezőnél mindenképp megszokást igényel.

Kisebb probléma, de mindenképp említést érdemel, hogy az USB és a HDMI aljzatok csak akkor hozzáférhetőek, ha hátradöntöttük előbb a kijelzőt - ezeknek a védősapkája ugyanis csak belülről nyitható (a kijelző alatt található a körömnek kialakított rés).

Felépítés és ergonómia - még

A váz alja a szokásosnál izgalmasabb képet nyújt: itt nem csak az állványmenet és az akkutároló található, hanem az a speciális csatlakozó is, amihez az opcionálisan kapható markolati egység (ami két darabból áll) rögzíthető. A komolyabb elektronikus kapcsolatra azért is szükség van, mert a markolat nem csak plusz áramellátásról gondoskodik, de külön kioldóval és vezérlőtárcsával is rendelkezik.

Az Olympus szakított a PEN sorozatnál bevett megoldással: a memóriakártyát immár nem az akku mellé egy kisebb résbe kell betuszkolni, hanem a váz hátulról nézett jobb oldalába, egy külön, elcsúsztatás után kipattanó ajtó mögé. Praktikus dolog, ha állványra van szerelve a gép és pont cserélni kell a tárolót.

A váztest tetején balról jobbra következő kezelőszervek és kiegészítők láthatóak: módválasztó tárcsa, a két funkció-tárcsa, ahol a másodikban a kioldó is helyet kapott, a második, szabadon programozható funkció gomb, valamint a filmfelvétel dedikált nyomógombja.

A felépítésről és az ergonómiáról szóló pontunkat még egy pár termékfotóval szeretnénk zárni, ahol az Olympus E-M5 többféle objektívvel felszerelve látható:

Adatlap

Olympus E-M5
Érzékelő típusa, mérete	4/3" Live MOS szenzor
Effektív felbontás	16,1 MP
Optika	cserélhető
Bajonettrendszer	m4/3 bajonett
Pormentesítő rendszer	van, ultrahangos
Képstabilizátor	van, szenzormozgatásos, öttengelyes
Záridő	1/4000 - 60 mp (maximum 30 perc bulb módban)
Kijelző	érintésérzékeny 3"-os OLED 610 000 képpontos felbontással
Kereső	elektronikus kereső 1 440 000 képpontos felbontással, 100%-os képfedéssel, 1,15-szörös nagyítással, -4/+1 dioptria állítási lehetőséggel, 18 mm-es betekintési távolsággal, három választható stílussal
Belső memória	nincs
Támogatott memóriakártyák	SD/SDHC/SDXC
AF típusa	kontrasztérzékelő AF-rendszer 35 AF-mezővel
AF módok	egyszeri AF, folyamatos AF, egyszeri AF+MF, követő AF
ISO érzékenységtartomány	200-25600 1/3 és 1 FÉ lépésekben
Fénymérés módja	TTL nyitott rekeszes fénymérés 324 mérőmezővel, ESP, szpot, középre súlyozott fénymérés
Fehéregyensúly	automata, manuális, fehéregyensúly sorozat (3 kép +/- 2, 4, 6 mired lépésenként), egyérintéses fehéregyensúly, Kelvin fok választásos, volfrám, fénycső 1, napfény, vaku, felhős idő, árnyék, víz alatti, meleg színek megtartása be/ki
Vaku	nincs beépített
Vakuüzemmódok	automata, manuális, manuális (Full, 1/4, 1/16, 1/64), vörösszem-hatás csökkentés, lassú expozícióra szinkronizált villantás vörösszemhatás-csökkentéssel, lassú expozícióra szinkronizált villantás, lassú expozíció második redőnyre szinkronizált villantással, derítő villantás, vakutiltás
Exponálás	egy kép; sorozatfelvétel (9; 4,2; 3,5 kép/mp) maximum 20 RAW, illetve 70 JPEG kép erejéig; önkioldó
Üzemmódok	P, A, S, M, filmfelvétel, sémák, művészi szűrők, intelligens automata
Sémák	portré, e-portré, tájkép, tájkép+portré, sport, éjszakai felvétel, éjszakai felvétel+portré, gyermekek, világos tónus, sötét tónus, DIS üzemmód, makró, természet makró, gyertyafény, naplemente, dokumentum, panoráma, tűzijáték, vízpart és hó, halszem effekt, nagylátószögű előtétlencse, makró előtétlencse, 3D fotó
Felbontás	4608 x 3456 tömörített / 17 MB / kép; 4608 x 3456 Finom (tömörítés: 1/4) / 7,5 MB / kép; 4608 x 3456 Normál (tömörítés: 1/8) / 3,5 MB / kép; 2560 x 1920 Normál (tömörítés: 1/8) 1,1 MB / kép; 1024 x 768 Normál (tömörítés: 1/8) / 0,3 MB / kép
Nyers (RAW) fájl	van, 12 bites ORF formátum
Videofelvétel	van, MOV (H.264) és AVI (Motion JPEG) formátum
Videó minősége	Full HD 1920 x 1080 (16:9) 30p, 20Mbps (MOV); Full HD 1920 x 1080 (16:9) 30p, 17Mbps (MOV); HD 1280 x 720 (16:9) 30p, 13Mbps (MOV); HD 1280 x 720 (16:9) 30p, 10Mbps (MOV); HD 1280 x 720 (16:9) / 30 kép/mp. (AVI Motion JPEG); 640 x 480 / 30 kép/mp. (AVI Motion JPEG); Felvétel hossza: 29 perc (17Mbps); 14 perc (SD) / 7 perc (HD) (AVI Motion JPEG)
Extrák	művészi szűrők (Pop Art, Lágy fókusz, Halvány és világos szín, Világos tónus, Szemcsés film, Pinhole, Dioráma, Kereszthívás, Drámai tónus, Lágy szépia, Key Line), csepp- és porálló kivitel, beépített EVF, 5 tengelyű képstabilizátor, filmes effektek: Multi-felvétel visszhang, Egyszeri felvétel visszhang
I/O interfész	USB 2.0, HDMI, AP-2 csatlakozó
Áramellátás	BLN-1 Li-ion akku, 7,6 Volt, 1220 mAh
Méret	121 x 89,6 x 41,9 mm
Tömeg	425 gramm akkuval és memóriakártyával együtt
Váz anyaga	magnéziumötvözet
Fogyasztói ár	359 990 Ft (csak a váz), 429 990 Ft (váz + 12-50 mm objektív)
Garancia	2 év (3 év az Olympus Mintaboltban vásárolva)

Menürendszer

Aki anno olvasta cikkünket az Olympus PEN E-P3-ról, gyakorlatilag látta az E-M5 menürendszerét is, mert a kettő szinte ugyanaz. Felépítésre legalábbis biztos, persze, itt-ott lehetnek apró eltérések, de ember legyen a talpán, aki nem golyózik be, ha a két gépet egymás mellé rakva végiggörgeti a teljes menüt az utolsó, legapróbb beállításig, mert ezekből akad. Bőven. A gyártó félprofi gépnek szánja az OM-D első hírnökét, így bizonyára arra gondolt, hadd lehessen ezt a masinát is tetőtől talpig egyedire szabni.

Az E-M5 rendszere hat főablakból áll (képrögzítés menü 1,2, lejátszás menü, egyéni menü, bővítmény csatlakozó menü és beállítás menü), melyek közül igazán csak egy érdekes: az egyéni menü. Ez az egyetlen pontja a rendszernek, ami két oldalból áll; az itt található pontokat számos alpontba lehet megnyitni, ahol többszáz paraméter leselkedik a fotósra. Szerencsére csak egyszer kell igazán bekoszolni kezeinket, így jobb, ha azonnal feltűrjük az ingujjat és nekiesünk a beállításoknak. A teljes menürendszer végiglapozása alábbi kisfilmünkön tekinthető meg:

Konkrétan a fotózással kapcsolatos paramétereket a gyorsmenün keresztül érjük el. Ezt a képernyő jobbszélén megjelenő menüt az OK gomb megnyomásával lehet előhívni. Itt található például a képstabilizátor, a zajszint, a fehéregyensúly, a képstílus, a felbontás, a képminőség, a fénymérés módja stb.

Az Olympus E-M5 menürendszere tud magyarul és általában véve nem bánt, csak ha nagyon a torka mélyére akarunk lesni. Az Olympus vázait alaposan nem ismerők vegyék kézbe a használati utasítást (nem ciki az), és csak annak segítségével ugorjanak fejest a beállítások dzsungelébe!

Működés I.

A tesztre kapott Olympus E-M5 fényképezőgépet és az m.Zuiko 12-50 mm F3.5-6.3 EZ ED MSC objektívet a legfrissebb firmware-ekkel vettük használatba, ami a váz esetében az 1.1, az optikánál az 1.0 volt.

Ha nagy vonalakban kellene jellemezni az E-M5 működését, akkor azt pár pontban való eltérés figyelembevételével úgy lehetne jellemezni, hogy „PEN E-P3 + VF-2”. Csakúgy, mint az E-P3-nál, itt is érintésérzékeny kijelző segíti a fotós dolgát. Csakúgy, mint ott, itt sem kell attól félni, hogy a gép kezelése e komponens köré épül. Nem, itt is csak - leginkább - az AF-mező elhelyezésére, illetve az érintéses kioldásra használható az OLED egérmozi. Elkészült képeink között is lapozhatunk a monitor simogatásával; az érintés módja is maradt a régiben, tehát nem többérzékeléses kijelzővel van dolgunk, ahol két ujj használatával lehetne nagyítani, vagy kicsinyíteni a képen (nem csak képnézegetéskor, de élőképnél, manuális élességállításnál is lenne haszna a dolognak). Plusz egy helyen vehetjük még hasznát az érintőképernyőnek: a „szupermenüben” (lásd lentebb), ahol egy érintéssel választható ki az a funkció, aminek paraméterein módosítani szeretnénk. A módosításhoz már csak a manuális kezelőszervek használhatók.

Az Olympus újra megalkotta a „világ leggyorsabb AF-rendszerét” (legalábbis a marketingesek elmondása szerint), ezért gyorsan próbára is tettük, hogy vajon gyorsabb lett-e, mint az E-P3-é. A teszthez a kitben kapott 12-50-est használtuk, ami párban az E-M5-tel valóban nem volt rossz. Hozzá kell tenni a sebességpróbához, hogy esti vizsgálódásunk során is állta a sarat a rendszer: nemcsak gyors, de pontos is volt, ha kellő mintázatot talált a témán (néha azonban nagy meglepődést okozva a majdnem teljesen sima függönyön is talált fogást). Talán ezen a téren érezhető előrelépés a PEN csúcsmodellhez képest; ott ugyanis voltak gondok a gyenge fényben való használatnál. Az AF-sebességét tekintve körülbelül ugyanolyan maradt, mint az E-P3-é, ami szintén villámgyors volt. Íme, felvételünk a nappali próbatételről:

Általában az AF-sebességével már egyik gyártónál sincs gond, ha a MILC rendszereket nézzük (na, jó, talán egynél...). Olvasóink is bizonyára jobban érdeklődnek az Olympus új és valóban korszakalkotónak nevezhető képstabilizációs rendszere iránt, így nem is húzzuk tovább az idegeket, lássuk, mit tud az öttengelyes képstabilizátor, amitől hetek óta hangos az internet.

Első próbatétele a szokásos tesztábránk volt, ahol ekvivalens 100 mm-re tekertük az objektívet, majd S-módban (záridő-prioritásos módban) elkezdtük egyre hosszabbra állítani a záridőt. Az eredmény megdöbbentő volt: a masinát egy kézben tartva akár 1/5, egyes esetekben akár 1/3 mp-ig is bemozdulásoktól mentesen tudta tartani a rendszer. Hogy ez mit jelent konkrétan számokban? Körülbelül 4,5-5 FÉ előnyt. Az eddig nálunk járt stabilizátorok közül ez volt a leghatékonyabban dolgozó. Még egy videó a szemléltetés végett:

Hogyan is működik ez az öttengelyes csoda? Nos, a hagyományos rendszerekkel ellentétben az E-M5 stabilizátora nem csak a vízszintes és függőleges, hanem a forgóirányú mozgásokat is képes kompenzálni. Tehát: a szenzormozgató egység az előre-hátrabillenéseket („bólintás”) és az oldalirányú elforgásokat (forgómozgás az objektív tengelye körül) is észleli és kiegyenlíti. Természetesen felvettük magát a szenzormozgató rendszert is működés közben, a bő 3 mm-es elmozdulások élőben döbbenetes látványt nyújtottak:

Működés II.

A fantasztikus képstabilizátor és a nagyon gyors AF-rendszer azonban nem minden, amit az E-M5 nyújt. Ott van például a három funkciógomb (Fn1, Fn2 és a filmfelvételt indító), amelyekhez szinte szabadon rendelhetünk bármit. Ha azonban még több közvetlen hozzáférésre lenne szükségünk, akkor a kurzorok közül kettőt szintén felhasználhatunk dedikált gombként (menüben előbb engedélyezni kell a „direkt funkciót”). Sőt, az olyan objektívek, amelyek rendelkeznek L-Fn nyomógombbal (mint a kitben kapott 12-50 mm-es), további egy dedikált vezérlőt adnak kezünkbe - a lehetőségek szinte végtelenek.

Az Olympus E-M5 összesen tizenegy mágikus szűrőt (felsorolásukat lásd a táblázatban) kapott, de van egy olyan beállítás is, ahol a fényképezőgép egy gombnyomásra (tehát a kioldó egyszeri megnyomására) elkészíti a teljes szűrősort.

Ha fotózandó témánk expozíciós értékei a túlzottan kontrasztos fényviszonyok miatt nehezen állíthatóak be pontosan, akkor bátran hívjuk segítségül a „kiemelés és árnyékvezérlés” szolgáltatást. Ezt akár hozzá is rendelhetjük az egyik funkciógombhoz, így fényképezés közben azonnal elérhetővé válik. A két tárcsa segítségével vagy a bebukott részeket emelhetjük ki, vagy a kiégetteket korrigálhatjuk (persze, ellenkező irányban is működik a dolog: a bebukott részeket teljesen elsötétíthetjük, illetve a kiégetteket még jobban kivilágosíthatjuk).

Sorozatfelvétel szempontjából is nagyot alkotott az Olympus, talán csak a (PD-AF alapú) Nikon 1 vázak jobbak nála: az E-M5 képes akár kilenc kép rögzítésére másodpercenként (20 RAW, 70 JPEG - megfelelően gyors memóriakártya esetében). Kisfilmünk a redőnyzárról felvétel közben:

Összesen 23 sémát kínál az Olympus újdonsága, amelyek közül számunkra a legérdekesebb három az e-Portré, valamint a világos és a sötét tónus volt. A sémák között barangolva észrevettük, hogy a panoráma is szerepel a listán, azonban csalódnunk kellett, mert itt sajnos szó sincs pásztázó, vagy más modern panorámázási funkcióról.

Természetesen nem maradhattak ki az E-M5 repertoárjából az olyan szolgáltatások és funkciók sem, amelyek már a PEN E-P3-ban is megtalálhatóak voltak, mint például a különféle képsorok (bracket), a többszöri expozíció (két felvétel egy „képkockára”), a vezeték nélküli vakuvezérlés, a képméret arányválasztás (4:3, 16:9, 3:2, 1:1, 3:3), a paraméterezhető felvételi nézet (0,3-tól 20 mp-ig tartja a képet), az arcprioritásos mód, ahol immár az előnyt élvező szemet is be lehet állítani (jobb vagy bal szemet figyelje a gép), hogy csak párat említsünk a rengetegből. Az biztos, hogy ennyire komplex és egyénre szabható fényképezőgépet ebben a szegmensben keresve sem találhatunk, ugyanis nincs.

Képminőség I.

Bár az Olympus titokban tartja az E-M5 „új” szenzorjának gyártóját, feltételezhető, hogy az a Panasonic gyártósorairól került le (erről árulkodik a Live MOS marketingnév is), és már korábban, feltehetően már szűrőkkel, de azonos alapokon a DMC-G3-ban, illetve a DMC-GX1-ben is megcsodálhattuk. Mivel épp kéznél volt egy Panasonic GX1, ezért egy az egyben összehasonlíthattuk a két masina teljesítményét. Vizsgálódásunkhoz mindkét vázban kikapcsoltuk a zajszűrési funkciókat. A nyers képek feldolgozását az Adobe Lightroom 4.1 RC2 64-bites változatával és az Adobe Photoshop CS5 12.0.4. 64-bites kiadásával (Camera RAW 6.7.0.319 béta) végeztük. Az összehasonlító zajos képekhez a Panasonic 20 mm F1.7 objektívjét használtuk mindkét fényképezőgépen rekeszprioritásos módban F4.0 rekeszértékre állítva, manuális élességállítással, stabil háromlábról, természetes fény mellett, körülbelül 110 centire a tesztábrától.

Első körben a gépekből kipottyanó tömörített állományú JPEG képek minőségére voltunk kíváncsiak. A vizsgálódást megelőzően mindkét készüléknél a legnagyobb képméretet (felbontást) és a legjobb képminőséget állítottuk be teljesen semleges egyéb értékek (élesítés, kontraszt, színtelítettség stb.) mellett. Fotózás során RAW+JPEG mentést alkalmaztunk. A tesztfotóknál minden esetben az Olympus E-M5 fotói láthatóak baloldalt, míg a Panasonic DMC-GX1-é a jobboldali sávban.

A JPEG fotóknál vegyes képet kaptunk az E-M5 teljesítményéről zajt illetően. A két masina láthatóan hasonló zajszintet hozott, ám az Olympus E-M5 valamivel részletgazdagabb képeket alkotott. A JPEG tömörítés által keletkezett képi devianciák („maszatok”) az Olympusnál szebbek voltak, ha lehet így fogalmazni. Széljegyzetként meg kell említenünk, hogy míg a GX1-nél háromszor is neki kellett veselkedni a fehéregyensúly elrontása miatt (automata fehéregyensúly) a tesztábra fotózásának, addig az E-M5 kapásból a helyes színvilágot választotta.

Valamelyest változott a kép a nyers fájlok előhívásánál, ahol mindkét gép határozottan jobban teljesített. Érdekes, hogy a készülékek belső JPEG motorjai nem képesek olyan jó eredmény elérésére, mint az Adobe szoftverei.

Képminőség II.

A nyers fájlok hívásakor mindkét Adobe szoftvernél a gyári beállításokat használtuk. Ezektől gyedül a GX1 némileg torz fehéregyensúlya miatt kellett eltérni, itt az Adobe Camera RAW „Basic” feliratú fülénél a színhőmérsékletet 4700 K-ra, az árnyalatot pedig -15-re változtattuk. Mivel a GX1 közismerten konzervatív fénymérést végez (azaz alulexponál), ezért 0,5 FÉ-vel korrigáltuk az expozíciót (Exposure csúszka). A beállítások a képminőségre semmiféle hatással nem voltak, csupán az összehasonlíthatóság növelése volt a cél. Továbbá az Adobe Lightroom és a PS CS5 Camera RAW szoftverek gyári értékeit használtuk zajszűréshez (szín 25%, luminancia 0%).

A nyers fájlok összehasonlítása során azt vettük észre, hogy az Olympus E-M5 a Panasonic DMC-GX1-hez képest körülbelül 2/3-1 fényértékkel nyújt jobb teljesítményt, tehát ISO 25600-on hozza azt, amit a GX1 ISO 12800 mellett. Az eredményeket ellenőriztük a Panasonic eredeti expozíciós értékei és fehéregyensúlya mellett is, de ugyanaz lett a végeredmény.

Kíváncsiak voltunk, mennyire tág az E-M5 RAW dinamikatartománya, mennyit lehet megmenteni egy bebukott képrészletből. Ehhez témánkat alulexponálva fényképeztük, majd az Adobe Lightroomban +4FÉ expozíciós korrekciót végeztünk, majd elmentettük JPEG-be a fotót. Mindenki döntse el maga, mennyire lett jó az Olympus új fotómasinája. A fenti kép eredetije megtalálható alábbi képmintáink között is. (Képmintáinkat majd még a hét folyamán bővíteni fogjuk).

Filmfelvétel és értékelés

Az Olympus E-M5 legfeljebb 1920 x 1080 pixeles felbontásban és 20 Mbit/mp adatsűrűséggel tud mozgóképeket felvenni. Érdekes, hogy a gép menüjében nem kép/mp, hanem fine és normal adható meg. A masina MOV és AVI formátumban (itt legfeljebb 1280 x 720 lehet a felbontás) egyaránt képes kódolni nyersanyagainkat. A gyorsmenüben az ISO értéket, az élességállítás módját, a képstabilizátort, a fehéregyensúlyt, a képi stílusokat/szűrőket, a némítást, az arcérzékelést és természetesen a már említett felbontást lehet beállítani. Újdonság az effektek terén a multi-felvétel visszhang és az egyszeri felvétel visszhang. A jobb szemléltetés végett íme kisfilmünk erről a képi hatásról:

A legjobb minőségben 22 perc a limit, ami a normál szinten 29 percre növelhető. természetesen nem csak programautomatika módban, hanem akár teljesen manuálisban is lehet filmezni, csakúgy, mint a mágikus szűrőkkel, azonban felvétel közben semmiféle érték nem állítható. A szélzaj csökkentése három lépésben (gyenge, normál, erős és kikapcsolva) lehetséges; hasonló módon a felvétel hangereje is lehet gyenge, normál, illetve erős (hangos). Hangrögzítéshez vagy a belső mikrofont, vagy az AP-2 portra csatlakoztatható Olympus mikrofont lehet használni. Külön mini Jack aljzattal nem szerelték fel a készüléket. Két tesztvideót töltöttünk fel, az egyiken a jello hatás mértéke látható, míg a másik általános jellegű tesztvideó.

Értékelés

Nyílt titok, hogy már mi is nagyon vártuk az Olympus legújabb gép-reinkarnációját, ami ezúttal a népszerű OM-sorozat előtt tiszteleg. Ugyan formavilágát a híres filmes elődhöz igazították, azért láthatóak benne a PEN E-Px sorozat alapjai is. Apró mérete ellenére jól kézbe simul az E-M5, az alapvető kezelőszervek jó helyen is vannak, de akad azért pár kivétel, amit cikkünkben meg is említettünk. A rengeteg, szabadon kiosztható dedikált vezérlőnek és a rendkívül részletes, mély menünek köszönhetően az Olympus új csúcsgépe teljesen személyre szabható. Számos szolgáltatás és funkció könnyíti meg a fotós dolgát, de ami igazán kitűnik a sorból, az a brutálisan hatékony öttengelyű képstabilizátor, ami bőven hozza a marketingesek ígéreteit. A dönthető OLED kijelző igen praktikus tud lenni egyes fotózási helyzetekben, de mi egy fél collal kisebbre méreteztük volna, mert így a hátlapi nyomógomboknak nem túl sok hely maradt.

A képminőség meggyőző, az új 16 MP-es szenzor szépen teszi a dolgát, de ha igazán jó minőséget szeretnénk, akkor mindenképp javallott a RAW fájlok használata. Az E-M5 fénymérése és fehéregyensúlya próbáink során pontos volt, olyan helyeken is élethű színvilágot kaptunk, ahol más gyártó gépei automata módban elvéreztek. Bekapcsolt állapotban a készülék folyamatos, halk zajt hallat, ami egy apró ventilátor zúgására emlékeztet. Ennek forrása állítólag a képstabilizátor, még akkor is, ha az ki van kapcsolva. Szerencsére ez a zaj nem hallatszik bele filmfelvételeinkbe, de azért érdemes lenne a következi firmware frissítéskor valahogy orvosolni ezt a problémát, ha lehetséges.

Az elektronikus kereső szép élőképet ad, ami az Olympus VF-2 és a Panasonic LVF-2 EVF-jei után már nem okoz meglepetést. Az AP-2 portnak köszönhetően a jövőben akár új elektronikus keresőt is csatlakoztathatunk majd az E-M5-re, tehát semmi sincs veszve. Nekünk alapvetően tetszett a fényképezőgép, de a „tetszett” plecsni felé igazán csak a korszakalkotó képstabi és a nagyon jó összeépítési minőség (+csepp- és porálló kivitel) billentette a mérleget. Egyelőre még drága, de amint mérséklődik az ár, akár ajánlott is lehet.

Termék megnevezése	Olympus OM-D E-M5
Jellemzés	Az Olympus legújabb neoklasszikus csepp- és porálló gépe korszakalkotó képstabilizátorral.
Pró	+ Kiváló állóképminőség (RAW állományból konvertálva), + rengeteg dedikált kezelőszerv, + teljesen egyedire szabható kezelői felület, + jó beépített elektronikus kereső, + praktikus érintésérzékeny OLED kijelző, + csepp- és porálló kivitel, + hasznos és érdekes szolgáltatások, funkciók (pl. mágikus szűrők), + gyors és pontos AF-rendszer, + korszakalkotó képstabilizátor.
Kontra	- Megkérik az árát, - a vázhoz képest aránytalanul nagy kijelző, - ergonómiai bakik, - visszafogott filmfelvételi tudás, - viszonylag lassú képváltás az EVF és a kijelző között.
Ergonómia
Képminőség JPEG
Képminőség RAW
Mozgóképek minősége
Mozgóképfunkciók
Ár/érték
Felépítés, anyaghasználat
Ennyire kellene

Olympus OM-D E-M5 fényképezőgép

MLaca

Az Olympus OM-D E-M5 fényképezőgépet a Olympus hazai kirendeltségétől kaptuk tesztelésre.