Monster Hunter Wilds teszt

Hiába dolgozik millió szörnyvadász évtizedek óta, a bestiák csak nem akarnak elfogyni – sőt, egyre csak sokasodnak, most például a Tiltott Földekről derült ki, hogy ott is hemzsegnek a csúcsragadozók.

Ki korán kel, szörnyeket lel

Ahhoz képest, hogy bő tíz éve még csak a legelszántabb importőrök próbálták PSP-jükön karmokká feszített ujjakkal elsajátítani a szörnyvadászat tudományát, ma a Monster Hunter a mainstream fővonalában van – e pillanatban például a Wilds a legjobban fogyó játék Steamen. A változásért szinte kizárólag a 2018-as World felelős, ami explicit módon a játékosbázis megnövelésére, a Japánon kívüli világ bevonására készült – és e téren is kolosszális sikert aratott. És bár készülnek epizódok a „régi” közönségnek is, a Capcom a World megközelítését továbbvivő Wilds fejlesztésére koncentrált leginkább. Az új játékosok megszólítása továbbra is fontos – és már megjelenés előtt sikerrel járt a terv, hiszen én is újoncként vonultam ki a frontvonalra: még sosem játszottam Monster Hunter játékkal, úgyhogy most egy friss szörnyvadász osztja meg tapasztalatait. A veterán rajongóknak persze nem kell aggódnia, hiszen a fejlesztők a Worldhöz hasonló tisztelettel és odafigyeléssel készítették el a Wilds-epizódot is – új tájakkal és szörnyekkel szórakoztatva mindenkit, alig néhány kacifántosabb megoldást kicsiszolva a megszokott dolgok közül.

Az első lépés a szörnyhekatombák felé természetesen a karakterszerkesztő meghódítása – itt örvendetesen sok lehetőség és állítható mérce vár ránk, úgyhogy aki a Monster Huntereket egyfajta barbár divatbemutatóként élvezi leginkább, az ismét elsőrendű kiszolgálást kap. Karakterünk küllemén később is bármikor módosíthatunk, ha mondjuk egy páncél vagy sisak miatt új frizurára vagy szemszínre lenne szükség. Főhősünkön túl hűséges palico macskatársunkat is személyre szabhatjuk, sőt, amennyiben úgy kívánjuk, szőrös kis barátaink mostantól a nyávogás helyett emberi nyelven is megszólalhatnak. A történet az emberek elől eddig elzárt Tiltott Földekre való utazással nyit, hogy ott nyomára bukkanjunk a titokzatos Fehér Harag nevű fenevadnak, valamint feltérképezzük a külvilágtól elzárt világot. Magáról a történetről nem is osztanék meg többet: a fővonalbeli Monster Hunterek mintájára most sem ez van fókuszban, a fordulatok és események általában nem a karakterekhez kapcsolódnak, hanem elsősorban az új ellenfeleket és helyszíneket vezetik fel drámai módon.


[+]

Természetesen egy szörnyvadász számára a legfontosabb eszközt dédelgetett, babusgatott, megannyi szinten keresztül fejlesztett fegyvere jelenti – ezúttal is a korábban látott 14 eltérő kategóriából lehet választani. Vannak ezek közt konzervatív megoldások (kard és pajzs, íj, csatakalapács) és kicsit vadabb dolgok is, mint a nehézlándzsát ágyúval kombináló gunlance, a barátságos rovarok felhőjét hordozó penge, az insect glaive, vagy az akció közben alakot váltó switch axe. Minden fegyvertípus teljesen egyedi kombókkal, ritmussal és taktikákkal rendelkezik, így egy-egy váltás majdnem olyan radikális átalakulást hoz, mintha egy verekedős játékban hirtelen új karakterre ugranánk. Kedvencünk megtalálása ezért több órát is igénybe vehet, amit a legalább ilyen hosszú gyakorlási időszak követ majd a fronton. Ha bizonytalankodnánk, Alma nevű segítőnk néhány kérdés megválaszolása után felmutat a számunkra talán ideális fegyverre. Természetesen a fegyverek mellett számtalan páncél is elérhető: a legtöbbet továbbra is az elejtett bestiák bőréből és más darabjaiból varrathatjuk meg, így mindegyik a forráslény tulajdonságait viseli mondjuk súly, fizikai védelem vagy éppen tűzellenállás terén. Utazásunk során segítségünkre lesz új hátasunk, a Seikret, ami pillanatok alatt képes eljuttatni minket a kívánt célterületre – sőt, amennyiben szeretnénk, akár hátra is dőlhetünk pihenni kicsit míg ő elcipel minket egyenesen a küldetéshez.

[+]

Szárnyas hátasunk előnyei azonban messze túlmutatnak az utazáson, ugyanis amellett, hogy tárolni is tudja extra eszközeinket, segítségével lehetőségünk van hordozni egy másodlagos fegyvert is, így lovaglás közben bármikor válthatunk ezek között – ha úgy kívánjuk, akár két azonos típusú, de más tulajdonságokra, különleges hatásokra kigyúrt fegyverrel is felturbózhatjuk arzenálunkat. Ahogy vadásszuk a különféle szörnyeket, úgy válnak elérhetővé az új fegyverfejlesztések és páncélvariációk, melyek legyártásával harci képességeink jelentősen megnőhetnek. Ezekre szükség is lesz, hiszen a vadabb ragadozók, de néha még a felbőszült vegetáriánus lények is képesek megtorolni minden hibánkat, így nem mindegy, hogy mi védi a hátsónkat, illetve, hogy milyen gyorsan tudjuk legyalulni életerő-csíkjukat. A tájékozódás segítésére egy 3D-s térképet is kapunk, amit ugyan több óra volt megszokni, egy idő után kifejezetten hasznosnak bizonyult, és egyszerűen megtaláltam rajta a levadászandó szörnyeket, valamint a különböző nyersanyagokat. Utóbbiak gyűjtésében ezúttal is segítségünkre lesz a csuklónkra erősített parittyánk, amivel akár különböző speciális tölteteket is lőhetünk ki harc közben – ezek tárháza pedig sokat bővült a Worldhöz képest.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

  • Like a Dragon: Pirate Yakuza in Hawaii teszt

    Ha van sorozat, ami logikai bukfenc nélkül képes eljutni a roppant komoly radioaktív hulladék-visszeélés sztorijából egy vidám össznépi kalózkodásba, hát az a Like a Dragon!

  • Tails of Iron 2: Whiskers of Winter teszt

    A Tails of Iron folytatásában a daliás patkányoknak ezúttal a királyságot leigázni kívánó denevérekkel gyűlik meg a bajuk.

  • Eternal Strands teszt

    Ki ne szeretne egy ötven éve elzárt, és látszólag elhagyatott mágusvárost kifosztani? Na ugye – Brynn is óriási lendülettel veti bele magát a küldetésbe, ami egész biztos nem lesz veszélyes.

  • Synduality: Echo of Ada teszt

    Anime lányokkal feltuningolt mechákkal szálltunk szembe a világvége után is burjánzó szörnyetegekkel, miközben kiéltük a bennünk mélyen megbúvó gyűjtőszenvedélyünket.