E1D 2 - használat
A monitornak a kalibrálás előtt legalább fél órát melegednie kell. A kalibrálás során előfordulhat, hogy sokáig nem nyúlunk a számítógéphez, mert csak a monitoron matatunk, ezért érdemes kikapcsolni erre az időre a képernyővédőt. Lőjünk ki minden olyan programot a háttérből, ami monitorprofilt tölt be vagy a gammával (Adobe Gamma Loader), színekkel foglalkozik.
Easy mód
Ötlépéses kalibráció [+]
Az Eye One Match-et elindítva láthatjuk, hogy egy nagyon felhasználóbarát kezelőfelület tárul elénk, igazán bolondbiztosra sikerült a program. A kezdőképernyőn (1. kép) választhatunk, hogy egyszerű vagy bonyolultabb módon kívánjuk beállítani a monitort. Mi először az egyszerű (Easy) megoldást választottuk. A második képernyőn (2. kép) meg kell határozni a monitorunk típusát, ami lehet LCD, CRT vagy laptop. Itt értelemszerűen kell választani. Harmadik lépésben (3. kép) annyit kell tennünk, hogy a kijelzőre tesszük az Eye One Display 2 kalibrátorunkat. TFT-k esetében javallt az eszközt mindig a monitor közepére tenni, ugyanis a panelek fényessége csak nagyon ritkán teljesen homogén. Ezek után elindul egy automatizált folyamat (4. kép): a program megkeresi a kalibrátor pozícióját a kijelzőn, majd mérések sorozata (measuring) után elkészül a beállítással (5. kép). Valójában ez nem nevezhető teljes beállításnak, hiszen a programot ebben a módban futtatva kihagytuk a teljes kalibrálási műveletsort és a program csak optimalizálni tudott. Így csak annyi történt, hogy a program a kalibrátor segítségével a színeket a referenciaértékekhez igazította, de se a gamma, se a színhőmérséklet, se a kontraszt nem került beállításra. A program ekkor létrehoz egy színprofilt, ami a Windows minden egyes elindulása után betöltődik.
Advanced mód
1., 2. és 3. lépés (alapbeállítások) [+]
Lássuk az Advanced módot, ami sokkal izgalmasabb. A kalibrálás módja után ezúttal is a kijelző típusát kell beállítani (2. kép), majd következnek a kalibrációs beállítások, ami végeredményben az egész eszköz lényege (3. kép). Itt beállíthatjuk a white (fehér) pont mértékét (5000, 5500, 6000, 6500, 7000, 7500, egyéni beállítás), ami meghatározza a színegyensúlyt, ezt 6500K-ra szokás állítani. Ezután beállítjuk a gamma értékét (1,5-től 3,0-ig), amit 2,2-re érdemes állítani, majd a fényerő (Luminance) beállítása következik, amit LCD-k esetében nappali használathoz 120 cd/m-re, CRT-nél viszont 100 cd/m-re szokás állítani. Ezek az ajánlott értékek, tehát bármikor el lehet tőlük térni, mindenkinek máshogy reagál a szeme a nagy világosságra vagy sötétségre. Itt még ki lehet pipálni a környezeti fényviszonyok mérését is (Perform ambient light check).
4., 5. és 6. lépés (környezeti világosság) [+]
7., 8. és 9. lépés [+]
Amikor így teszünk, a program először figyelmeztet, hogy tegyük a kalibrátor aljára a műanyag talpat (4. kép), ugyanis a környezeti fényviszonyok mérése következik. Ezután rákattintunk a kalibrálás gombra, mire a program érzékeli (5. kép), hogy a kalibrátor készen áll a mérésre (6. kép). Még mindig teljesen bolondbiztos a program, képeken keresztül szemlélteti a tennivalót. Ezek után a monitor elé kell tartani a kalibrátort úgy, hogy a benne található mérőegység a monitorral ellentétes irányba nézzen (7. kép), így a bemérés (Measure) gomb megnyomása után érzékelni tudja a környezet színhőmérsékletét (Color Temperature) és fényerejét (Illuminance fotometriában) (8. kép). A környezeti fényviszonyokat addig kell állítgatni, amíg a színhőmérsékleti és fényerő skálán az aktuális érték mutatója a zöld sávba nem esik, ugyanis csak ekkor nevezhető ideálisnak a háttérvilágítás. Ha ezzel megvagyunk, akkor tegyük fel a monitorra a kalibrátort (9. kép) lehetőleg középre, és lépjünk tovább.
Kontrasztbeállítás [+]
Jöjjön a kontraszt beállítása! A program figyelmeztet, hogy először állítsuk a monitoron a kontrasztot 100%-ra, és csak ezután nyomjuk meg a Start gombot. Ha ezzel megvagyunk, akkor a program a már ismert módon meghatározza, hogy a kalibrátort a monitor melyik pontjára tettük, majd meghatározza maga számára a kontrasztot. Ekkor a képernyő jobb felső sarkában megjelenik egy mérőablakocska, amelyben a monitor kontrasztjának mértékét egy kis fekete mutató ábrázolja. Ennek a kis mutatónak a zöld sávba, azon belül is lehetőleg minél inkább középre kell esnie végül, ugyanis csak ekkor értünk el a megfelelő mértékű kontrasztot.
Színhőmérséklet [+]
Ezután a színhőmérséklet beállítása következik, választhatunk, hogy a monitoron előre beállított profilokat fogjuk használni vagy egyenként állítjuk be a vörös, zöld és kék egyensúlyát. Értelemszerűen, ha lehetőségünk van rá, akkor érdemes az utóbbit választani, hiszen sokkal jobb eredményt érhetünk el vele. Itt is megjelenik a képernyő jobb felső sarkában egy kis mérőablakocska, amelyben ezúttal a három alapszín ideálishoz való viszonyulását láthatjuk: addig kell a monitoron finomítgatni a három alapszín beállítását, amíg mindhárom szín mutatója középre nem igazodik. Ezzel egyébiránt igen sokáig el lehet vacakolni, és ilyenkor igazán lehet "örülni" az érintésérzékeny monitoroknak...
Fényerőbeállítás [+]
Végül a fényerő beállítása következik. A jobb felső sarokban megjelenő kis ablakocskában ezúttal a fényerő mértékét láthatjuk, ráadásul számokkal is kifejezve. Ezt is addig kell csökkenteni/növelni, amíg el nem éri azt az értéket, amit mi magunk határoztunk meg még a kalibrálás első lépcsőjében.
Beállítások véglegesítése, profil elmentése [+]
Ha ezzel is végeztünk, következhet a monitor optimalizálása, ami a mi kalibrálásunkkal együtt már egy teljes körű monitorbeállításnak tekinthető. Amikor ezzel végzett a program, létrehoz egy profilt, amely (ha mi is úgy akarjuk) a Windows indulása során mindig betöltődik. A program az utolsó lépésben (középső kép) még pár extra információval szolgál. Egyrészt tájékoztat a beállítani kívánt és a beállított színhőmérsékletről, fényerőről és gammáról. A fényerő kapcsán érdemes megjegyezni, hogy egy monitor fehér pontján mért maximális fényerőt elosztva a feketén mért maximális fényerővel megkapjuk a kontrasztarányt, ez esetünkben 256,9/0,5 = 514:1. Minél magasabb a kontraszt, annál jobb. De ugyanilyen fontos, hogy minél alacsonyabb legyen a feketén mért fényerő is, hiszen ettől függ a panel feketéjének fényessége (amire TFT-k esetében sokszor sokan panaszkodni szoktak).
A bal felső ábrán a monitor színhűsége látható. A videokártya kimenetéből jövő RGB-kódoknak meg kell egyeznie a monitor által megjelenített RGB-értékekkel; ha ez nem így van, az a színek görbéjén látható, vagyis az az ideális eset, amikor a három alapszín egymáson fekszik. A jobb oldalon látható ábra azt mutatja meg, hogy az adott monitor milyen színreprodukcióval rendelkezik. Ezen az ábrán nincs rajta az sRGB vagy az Adobe RGB színtér, így nincs viszonyítási alapunk (erre később még visszatérünk).
Végül az Eye One Match lehetőséget biztosít a kalibrálás előtti és utáni színreprodukció összehasonlítására (Calibration OFF és Calibration ON gomb), a különbség lenyűgöző tud lenni, sajnos fényképezőgéppel ezt nem tudjuk megmutatni.
A GretagMacbeth Eye One Display 2 az első kalibrátor, amivel találkoztunk, így nincs viszonyítási alapunk. Ha hihetünk a neten fellelhető szakértői teszteknek, akkor az Eye One Display 2-ben található hardver jelenleg az egyik legjobb ebben az árkategóriában, a szoftver pedig önmagáért beszél, tényleg nagyon egyszerű vele kalibrálni egy monitort (azért egy kis idegennyelv-tudás nem árt). Mi a TFT-k tesztelése miatt szereztünk be egyet, de a látottak alapján úgy gondoljuk, hogy mivel a kézi kalibrálásnál jelentősen komolyabb eredményeket érhetünk el vele, így minden olyan szakterületen megfontolandó a beszerzése, ahol ez az egyszeri, magasnak tűnő, 100 ezer Ft körüli összeg (ami mégis olcsóbb, mint a szintén Eye One Display 2 hardverrel szerelt LaCie Blue Eye Pro) végül megtérül (grafikusok, fotósok).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
