Bevezető, processzor

Időről időre elkerül az a kérdés, hogy kicsit frissíteni kellene az otthoni számítógép-állományt, netán a gyerkőcnek lenne jó összerakni valamit az iskolai projektekhez (játszani). Ha elhatározásra jutottunk, három lehetőségünk is van. Az egyik oldalon ott kacsingatnak a nagy gyártók készre szerelt megoldásai, de ezek általában eléggé korlátoznak minket a választható paraméterek tekintetében, és prémium árukkal nem csak a hardvert, hanem a centralizált platform nyújtotta terméktámogatás előnyeit is megfizetjük.

A másik oldalon ott vannak az egyes üzletek saját konfigurációi, melyek nem brand vasak, hanem polcokról összeszedett elemekből épülnek. Itt lehet, hogy az egész házra (és annak tartalmára) szól a jótállás, de olyan is előfordul, hogy hardverenként külön-külön lehet azt érvényesíteni. Igény szerint sokszor variálhatunk is a pontos specifikációkkal, vagyis nincs feltétlenül úgy megkötve a kezünk, mint a nagy gyártók gépeinél.

A harmadik út az egyénileg kiválogatott alkatrészekből való építkezés, amit vagy magunk legózunk össze, vagy ha a kevesebb vállalkozó szellemmel megáldott lelkek vagyunk, pár ezer forintos költségért egy adott bolttal is működő egésszé varázsoltathatjuk a kosarunkban heverő hardverhalmot. Ezzel sok pénzt meg lehet fogni, de a garancia nem a doboz egészére szól, hanem külön-külön annak elemeire, aminek pozitív oldala legalább annyi van, mint negatív.

[+]

Jelen írásunk a harmadik opció irányába tendál, konkrétan a játékra való félgép (alaplap, CPU, RAM, VGA) összeválogatását járjuk körül; nem fogunk törekedni a végtelen részletességre, inkább csak egy általános iránymutatást szeretnénk nyújtani a témában kevésbé járatos olvasóink számára, egy játékra kihegyezett gép építését illetően. Nem hisszük, hogy a következők mindenkinek ideális megoldást kínálnak, de talán segíthetnek a döntésben vagy beindíthatják a fogaskerekeket. Igyekszünk a dolgot a felhasználó szemszögéből megközelíteni, és nem fogunk elrettenni a használt termékek ajánlásától sem.

Szokás mondani, hogy a jó gép alapja egy jó alaplap (és egy jó tápegység). Nagy igazság ez, de egyénekre levetítve nem okvetlenül jobb mindig a drágább, hiszen a fókuszpontban saját igényeink szerepelnek. Például ha tudjuk magunkról, hogy soha az életben nem fogunk több GPU-s rendszert hadrendbe állítani, máris lehet a magányos (x16-os) PCI Express sínnel érkező lapok felé mozdulni, valamint szolidabb tápot is nézhetünk. Alaplap előtt azonban célszerűbb oldalt választani a processzorok pástján.

Hirdetés

Az abszolút belépőszinten sok év után végre történt némi változás, ugyanis nyolc(!) esztendő elteltével eljutottunk arra a pontra, hogy már kis pénzből sem feltétlenül muszáj forszírozni a legendás karriert befutott, LGA1155-ös tokozást használó Sandy Bridge/Ivy Bridge processzorokat. Persze ha nagyon szegény az eklézsia, még mindig lehet erre építeni, de a kortárs Socket AM4 hívogató szava egyre hangosabb. Ennek a fanboyság helyett meglehetősen prózai okai vannak: DDR4 és M.2, a széljegyzetben meg az USB Type-C emeli a kalapját. Ha ez nem lenne elegendő, a legtöbb kurrens AMD CPU feloldott szorzózárral rendelkezik, ami annyit tesz, hogy lehet zsonglőrködni az órajelekkel, és meghatározott alaplapi chipset sem szükségeltetik úgy hozzá, mint az Intel esetében (K-s procik és Z-s lapok).

Processzor

Manapság a négy mag/négy szál a minimumok minimuma, de már itt is érezni, hogy elfogynak a tartalékok. A négy mag/nyolc szál egy leheletnyivel jobban hangzik, ám szerintünk a hat mag/hat szál, még inkább a hat mag/tizenkét szál a nyerő – ha ennél több van, az csak jó lehet, de ha nem muszáj, ne érjük be kevesebbel! Hozzátennénk még, hogy a CPU tipikusan az az elem, aminél nem kell rettegni a használttól, tekintve, hogy csak a legritkább esetekben hibásodik meg (és olyankor ennek gyakran külsérelmi nyomai is vannak), viszont egy rakás pénzt megtakaríthatunk.

A legalja az Intel Core i5-2400/i5-2500(K). Ez a páros már egy-két ezressel 10 000 forint alatt is könnyedén a mienk lehet, és valami nem Z-s deszkával (kihozható 10-12 000 forintból), némi DDR3 RAM-mal és egy 25-40 000 forintos, használt VGA-val még egy darabig kiszolgálhat bennünket (és sokkal jobb lesz a játékélmény, mintha csak egy APU-val próbálkoznánk, viszont nem mai csirke a hardver, aminek vannak hátulütői is). A jól bevált, teljesítménytöbblettel is szolgáló K-s CPU/Z alaplap duó már nem éri meg, főleg a garanciával már nem rendelkező lap magas ára miatt (20 000 forint vagy még több, amennyiért már normálisabb – és vadonatúj – B450-et is kapni), és ha éppen most halt ki alólunk egy, jobban járunk, ha a CPU-t eladjuk, és komplett platformot váltunk.

(forrás: en.wikipedia.org) [+]

Az viszont eltöprengésre adhat okot, hogy a filléres (nem K-s, nem Z-s), LGA1155-ös pakk árától már nincs túl messze a Socket AM4-re épülő, belépőszintű Ryzen konfig, ami minden tekintetben sokkal modernebb. Egy négymagos/négyszálas Ryzen 3 1200 újonnan simán megvan 16 000 forintból, ami egy alsó-középkategóriás deszka esetén (mondjuk valami egyszerűbb B450-es implementáció, 20 000 forint tájéka) további erőtartalékokat tudhat magáénak, arról nem is beszélve, hogy nála még nem feltétlenül látjuk be teljesen a CPU-fejlesztési útvonalat, mint egy LGA1155-ös masinánál, hiszen ott világos, hogy az Core i7-3770K a zenit; már a megvásárlás pillanatában tudjuk, hogy mi a sztori vége. A szintén DDR3-as LGA1150-ben (netán DDR4-es, LGA1151-es Skylake/Kaby Lake-ben vagy korosodó HEDT platformokban) sem éri meg gondolkodni, mert az árak érezhetően magasabbak, mint az 1155-nél; a Socket AM4 minden perspektívából jobb alternatíva, ha számít az ár/teljesítmény mutató.

A DDR4 RAM-ok jóval magasabb üzemi frekvenciáiból is egyre többet profitálnak a játékok; némely címben akár 5-10 fps-t is jelenthet, ha 2666 helyett 3200 MHz-en hajtjuk a modulokat (fölötte jellemző módon már nincs olyan nagy eltérés, mint 2666 és 3200 közt). Ennek fényében nem nehéz elképzelni, hogy ezekben a konfigurációkban milyen limitáló tényezőt jelent a szignifikánsan lassabb DDR3 RAM.

Ha egy picit többet tudunk a tejbe aprítani, az alsó középkategóriában a (használt) Ryzen 5 1600/Ryzen 5 2600 most az arany középút, ha azért még érzékenyek vagyunk az árcédulákra. 6 mag, 12 szál, 4 GHz környéke, nagyjából 26-39 000 forint közé beékelve (kb. 26 000 az aprós 1600, kb. 40 000 a bolti 2600 – többször erre nem térünk ki, az alsó árhatárok mindig a másodkézbőli terméket jelentik). Nyilván ajánlatos az újabbra tenni a voksot (kicsivel magasabb órajelek/boost, jobb RAM-kompatibilitás), ha nincs túl nagy árkülönbség, de ezt már rábízzuk az olvasók józan ítélőképességére. Az X-es Ryzen variánsokat nem muszáj erőltetni, tuninggal saccra ugyanazt ki lehet hozni a nem X-es változatokból is, olcsóbban.

(forrás: Murdockcruz, geeknews.link) [+]

Az X-es példányok akkor lehetnek vonzóbbak, ha nem sokkal drágábban akadunk rájuk, és nem szeretnénk külön költeni CPU-hűtésre, mivel alapból jobb gyári megoldásokkal zárják őket össze a dobozban (vigyázzunk, az első generációs X-ekhez nem jár cooler), és talán az automatikus boostjuk is jobb egy kevéssel. Intel oldalról ebben az ársávban kisebb rés tátong, mert nagyjából 10 000 forinttal kevesebbért ott a négymagos/négyszálas Core i3-9100F, 10 000-rel többért meg a hatmagos/hatszálas Core i5-9400F, ami tulajdonképpen nem rossz, de közelítőleg ennyiért mennek a Ryzen 7 2700-ak, amiből biztosan jobban jövünk ki (a plusz két mag és plusz tíz szál miatt), ha néha mást is csinálunk a játékon kívül (például streamelünk, egyszer-egyszer videót vágunk stb.).

[+]

Egy kategóriával feljebb a Core i5-9600K(F) és a Ryzen 5 3600 csücsül. Ezek összességében fej-fej mellett haladnak (játékban), ám az AMD körülbelül 10 000 forinttal olcsóbb (a KF-fel van nagyjából egy árban), bár nem lehet annyira tuningolni, mint inteles ellenlábasát, ehhez nem kell a drágább lapkakészlet, gyári hűtése is jobb egy fokkal, nem beszélve arról, hogy a 6 mag/12 szál jövőbiztosabb alternatívának tűnik, mint a 9600K(F) 6 magja/6 szála. Ha csak a mára koncentrálunk, talán az Intel jobb egy pár százalékkal, de ha a holnapra is gondolunk, sokkal hívogatóbb a vörös térfél. Multitaskingban, tartalomgyártásban már ma is az – nem véletlenül lett az R5 3600 a 2019-es év best buy processzora. A magunk részéről nyolcadik generációs i3-akat és i5-öket csak akkor vennénk, ha valami akció keretein belül/másodkézből kiemelkedően jó összegért vehetők meg, de még így is inkább a Ryzenek felé rebegtetnénk szempilláinkat.

Még feljebb a ranglétrán megérkezünk a nagyvadakhoz. Ryzen 7 3700X/3800X, Core i7-8700K, i7-9700K. Itt is áll az, amit az előző paragrafusban fejtegettünk (észszerűbb az AMD), kiegészítve azzal, hogy nem feltétlen éri meg 9600K helyett 8700K/9700K-t venni, mert nem lesz akkora in-game teljesítménylöket (legalábbis a legtöbb címben), mint amennyivel többet fizetünk (kivéve, ha aprón visszautasíthatatlan ajánlatra bukkanunk). Akkor már érdemes elébe menni a dolgoknak, és leemelni a polcról azt a Core i9-9900K-t, mert gaming témakörben még ő a király, és az oly sokszor számító, egymagos teljesítményben továbbra is a legjobb konzumer chip. A KS változat válogatott darabokat takar, 3,6 helyett 4 GHz-es alapórajellel, illetve garantált 5 GHz-es all-core boosttal, míg a KF-ben nincs integrált GPU.

Ennél is feljebb a HEDT platformot ostromló Ryzen 9 3900X és 3950X, valamint a mindenféle Threadripperek és Core i9-9980XE-ek lakoznak, ám cikkünk szempontjából ezek a modellek már nem jöhetnek szóba. Esetleg az R9 3900X még igen, de csak játékra túlzásnak tartjuk, mivel a legtöbb PC-s cím körülbelül 6 magig skálázódik igazán jól (van pár kivétel) – hacsak nem futtatunk virtuális gépe(ke)t vagy nem streamelünk sokat, mert ott bizony jól jön a sok extra feldolgozó szál.

[+]

Ha nem szeretnénk vagy nem tudunk dedikált VGA-t szerezni, ott vannak az APU-k, mint alternatívák, mert az utóbbi időben már nem teljesen használhatatlan az összes, ha nem csak irodázni vagy filmezni szeretnénk. Ezen a fronton újfent az AMD háza táján jobb nézelődni, mert az integrált Vega GPU-k a teljesítmény terén legalább egy nagyságrenddel az Intel UHD Graphics lapkák felett tanyáznak. A négymagos/négyszálas Ryzen 3 2200G-nél nem éri meg alább adni (ha nincs nagy különbség árban, jöhet a 3200G a picit magasabb boost frekvenciájával), ehhez ráadásul már nem Vega 3, hanem Vega 8 GPU tartozik, amivel visszavett grafikai részletességgel (netán 720p-ben) még el-el tudunk játszogatni (régebbi címekkel pláne), de persze megváltást nem szabad várnunk.

A Vega 11-gyel szerelt Ryzen 5 3400G körülbelül 48 000 forintot kóstál, így ezt csak akkor tudjuk igazán jó szívvel javasolni, ha a későbbiekben biztosan nem akarjuk különálló videokártyával bővíteni a rendszert (vagy kizárólag régebben készült játékokkal múlatjuk az időt), ugyanis ennyi pénzért már bőven ott van a Ryzen 5 2600 és Ryzen 7 2700, melyek bizonyosan jobban teljesítenek nyers processzorerőt tekintve (több mag/szál, több cache, és teljes, x16-os PCI Express 3.0 interfész – még ha a felezett sávszélesség az APU-k esetében valójában irreleváns is). Nyilvánvalóan szükséges melléjük egy grafikus kártya is, de véleményünk szerint érdemes egy kicsit tovább spórolni erre (akár valami ideiglenes, zsák szotyiba kerülő megoldással megtámogatni őket, amíg nincs meg a kellő mennyiségű zöldhasú), ha több évre tervezünk. A GE APU-variánsok némileg alacsonyabb frekvenciákkal és TDP-vel állnak a rajtvonalhoz, de ezek csak OEM-szinten hozzáférhetők, külön nem árulják őket kiskereskedelmi forgalomban.

Ha nem tervezünk bűvészkedni az órajelekkel, a gyári hűtések megteszik, sőt a második generációs, X-es Ryzenekhez, illetve a harmadik generációs Ryzen 7-esekhez és 9-esekhez egész pofás és jól működő darabokat kapunk. Ettől függetlenül idebiggyesztünk néhány ajánlott léghűtést és kompakt AIO-t (továbbá hővezető pasztát), tokozástól függetlenül, mert alapvetően jó dolog az igényes hűtés, s ha nem srófoljuk az órajeleket az egekbe, még akkor is kevesebb zajjal (és hatékonyabban) teszik a dolgukat, mint a processzorhoz alapból megkapott példányok.

Alaplap

Alaplapból kerülnénk a belépő, fapados darabokat. Kevesebb szolgáltatás, kevesebb foglalat, gyengébb alkatrészek és VRM-ek. Kivétel a fentebb már említett, LGA1155, mert ott az igazán decens, Z-s darabok nagyon drágák. A PCI Express 3.0 és a natív DDR3-1600 miatt szerencsésebb az Ivy Bridge-hez szánt B75/Q75/H77 vonalon szétnézni (még USB 3.0-ból is többet kapunk), de ezekért fel szoktak számolni némi felárat a hardveraprón, szóval se veled, se nélküled szituáció áll fenn.

[+]

8-10 000 forinttal többért már sokkal jobb megoldásokat lehet találni. Intel oldalon a H310, AMD részről az A320 lapkakészlet áll a bejáratnál, ezeket ugorjuk is át rögvest. A következő, inteles lépcsőfokon B360, B365 és H370 állomásozik, ám ezekkel okafogyott lesz a K-s proci (nincs tuning), de ha szimpatikus árcédulát találunk, egy Core i3-9100F, Core i5-8400, netán Core i5-9400F processzorral azért kellemes párost alkotnak, de alapvetően – néhány kivételtől eltekintve – ilyesmi összegekért/nem sokkal többért szembejöhet velünk a jóval komolyabb, Z390-es chipset belépőszintű implementációja is, ami hosszútávon logikusabb opció.

[+]

A Skylake-es Z170 és a Kaby Lake-es Z270 kiesik a pikszisből; lehet velük BIOS-mókolni, hogy megszólaljanak bennük a Coffee Lake-ek (előfordulhat, hogy nem sikerül a manőver), ám az első generációs "kávétavakhoz" való Z370 határozottan szimpatikusabban fest, de a kilencedik nemzedékből származó Core CPU-khoz itt is kell egy BIOS update.

Az AMD részéről kicsit egyszerűbb a történet. Újonnan B350/X370-et már nem szabad venni, de a használtpiacról szemezgetve remek ajánlatokra bukkanhatunk, csak arra kell figyelnünk, hogy az adott laphoz legyen olyan BIOS, ami meg tudja hajtani a harmadik generációs, Matisse kódnéven futó Ryzeneket. Minimális kompromisszumokkal (alacsonyabb boostok, gyengébb memória-kompatibilitás, PCI Express 4.0 teljes hiánya) korrekt konfigot lehet összerakni, aránylag kevés pénzből. Fóliás termékek közt keresgélve felviláglik előttünk az arany középút, a B450/X470-es chipset, ahol szintúgy figyelni kell a Zen 2-es Ryzenekkel barátságban lévő BIOS-ra.

[+]

Itt elég nagy a szórás árak terén, de lehet megfelelő példányokat találni, kiemelkedő VRM-ekkel és szolgáltatásokkal. Többkártyás rendszerekhez inkább az X470 a javallt. Szerintünk most talán az MSI B450-A Pro MAX, B450M Mortar MAX, B450 Tomahawk MAX, X470 Gaming Plus MAX lapok a legjobb vételek (ha nem szempont a lehető legalacsonyabb ár), hiszen kiegyensúlyozott összképet mutatnak és nem túlságosan elszállt árcédulát viselnek dobozaikon (a "MAX" utótag magasabb RAM órajel-támogatást, továbbá dupla akkora, 256 Mbites BIOS ROM-ot jelent, ami a Matisse-kompatibilitásnál kap fontos szerepet, mert a megnőtt tárhely okán a leendő frissítések során nem kell majd egyes funkciókat szanálni belőle).

Ha abszolút naprakészek akarunk lenni, nincs túl sok lehetőség, egyedül a 3000-es Ryzenekkel egyidőben piacra dobott X570-es chipset jöhet szóba. A legolcsóbb deszkák körülbelül 55 000 forinttól indulnak, a határ meg a csillagos ég. Amit velük nyerünk, az igazából a PCI Express 4.0-s szabvány használata (valamint kicsivel jobb boost órajelek és valószínűleg tovább kitartó kompatibilitás), bár ebből jelenleg még csak az übergyors NVMe SSD-k húznak hasznot. Ami sokaknak nem tetszik, az az, hogy az X570 bizonyos értelemben visszanyúlt a múltba, hiszen hosszú évek teltek el úgy, hogy nem láttunk aktív hűtést alaplapi chipseten. Szerencsére ezek zömében szinte teljesen hangtalanok, de mi szívesen látnánk több hővezető csövet (ilyet is találni) a forgó lapátok helyett.

[+]

Ha Ryzen 9-et fontolgatunk (és érdemi tuningot is tervezünk), akkor ajánlatos a komoly X570-es eszközök közt szelektálni, ám itt 100 000 forint feletti összegekre kell számítani, gyakran nem is kevéssel, akkor meg már felmerül a kérdés, hogy miért nem a csúcs Z390/Core i9-9900K kombinációt zsákoljuk be játszani.

Amire a VRM mellett érdemes még figyelni az alaplapoknál, az a támogatott RAM-órajelek (AMD-nél különösen), az M.2 slotok száma (ha vannak, és nem korábbról építkezünk) és azok elhelyezése (a deszkák hátoldalán lévő aljzatokat nem annyira kedveljük, mivel az ilyen formátumú meghajtók hajlamosak melegedni, és nem árt, ha legalább rendes légáramlás van a környezetükben). Döntsük el azt is, hogy mindenáron szükséges-e az integrált USB Type-C és 5/10 gigabites LAN, ám ha Wi-Fire volna igényünk, nem muszáj a költségesebb modellek közül válogatni, mert egészen költséghatékony USB-s/PCI Expresses egységek is léteznek. Ha nem szándékozzuk csurig pakolni a gépházat, nyugodtan meg lehet vizslatni a microATX-es, netán Mini-ITX-es felhozatalt is, mert könnyen megeshet, hogy pár ezrest megtakarítunk.

Az olyan extrák, mint a nyomtatott áramköri lapra kitelepített bekapcsoló és/vagy reset gombok, ilyen-olyan mini kijelzők inkább csak akkor praktikusak, ha sokszor machinálunk nyitott benchen, ellenben a BIOS flashback kapcsoló, továbbá a dual/triple BIOS-ok nagyon is hasznosak, mert egy félresikerült BIOS-frissítés következtében nem kell BIOS ROM-ot cserélnünk az alaplapok Sztüx folyóján lefelé csordogáló kedvencünkön. A mellékelt M.2-es hűtőbordák és a fémmel megerősített PCI Express aljzatok szintén értelmes bónuszok, mert az előbbiek hatékonyan asszisztálnak a forrófejű M.2-es SSD-k üzemi hőmérsékletének csökkentésében (kevesebb sansz a thermal throttlingra), míg utóbbiak jelentősen redukálják a nagyméretű VGA-k meghajlásának/a slot deformálódásának lehetőségét. Az integrált I/O pajzsok viszont csak jól mutatnak – de legalább megkönnyítik a szerelést.

Memória

Memóriából mostanában a minimum mennyiségnek a 8 GB tekinthető, de erősen tanácsos ennek a dupláját, azaz 16 GB-ot a kosárba rakni. Általánosságban véve a modern játékok 8 GB fölé nyújtózkodhatnak (ugye az operációs rendszer is – és még ki tudja, mi – fut a háttérben), ám a 16 GB-os határvonalat jellemzően nem érik el, ebből kifolyólag feleslegesnek tartjuk ennél több RAM beszerzését, kivéve ha játék mellett sokat multitaskingolunk is. Mindenképpen kitben gondolkodjunk, mert így tudunk csak profitálni a kétcsatornás (dual channel) mód nyújtotta teljesítménytöbbletből (a HEDT platformokra jellemző quad és octa channelre ugyanúgy igaz ez).

Az órajeleket illetően minél magasabbra szökik a mutató, annál jobb, de az időzítések sem elhanyagolandóak. Úgy gondoljuk, hogy ma már nem kívánatos 3000 MHz alá menni (hatványozottan igaz ez Ryzennél, de olcsóbb inteles konfiguráció esetén simán belefér a 2666 Mhz is, csak az időzítések ne legyenek nagyon gyengék), és a sweet spot talán a DDR4-3200-as specifikációnál keresendő, CL14-es vagy CL16-os primér időzítések mellett.

2 x 8 GB G.Skill Flare X DDR4-3200 CL14 (F4-3200C14D-16GFX) [+]

Persze bőséggel vannak olyan szoftverek, melyek nem annyira érzékenyek a RAM által kiizzadt megahertzekre, ugyanakkor mostanában nincs nagy differencia egy 2666-os és egy 3200/3600-as kit között (értelemszerűen nem a csúcskategóriás halmazról beszélünk; ott néha még két vese sem elégséges fizetőeszköz).

2 x 8 GB G.Skill Ripjaws V DDR4-3600 CL16 ( F4-3600C16D-16GVK) [+]

A 3000-es Ryzenekhez még jobb a 3600 MHz, mert a memória frekvenciája így lesz 1:1 arányban az Infinity Fabric órajelével, a több könnyen kontraproduktívvá válik, ha nem mélyedünk el az FCLK és UCLK beállításokban. APU használatának esetén szintén jobb a minél magasabb üzemi frekvencia, de ha alaplapunk mondjuk csak 2933 MHz-ig támogat modulokat, céltalan 4000 MHz-es készletet magunkhoz venni, mert a súlyos többletkiadást fordíthatnánk dedikált videokártyára is, amivel tényleges minőségi ugrást tapasztalnánk.

Zárójelben jegyezzük meg, hogy a memóriákon a hűtőbordák voltaképpen csak az optikai tuning szerepét töltik be, mert nem szoktak annyira melegedni, hogy valóban szükség legyen rájuk, pláne ha némi légáramlás is van a gépházban. Ebből kifolyólag a vízhűtéses RAM-ok (merthogy ilyen is van) végképp csak a szemnek kedveznek, nem a hideg racionalitás áll a háttérben. Az RGB LED-ekkel ugyanez a helyzet, sőt; egyes esetekben a bekapcsolt/szinkronizált fényjáték picit vissza is fogja a teljesítményt.

Videokártya I.

Egy játékos gépben a legfontosabb alkotóelem a videokártya, persze ez nem jelenti azt, hogy a processzor vagy mondjuk a RAM mennyisége nem lényeges. Felmerül a kérdés, hogy NVIDIA vagy AMD? 4, 6, 8, 11 GB VRAM legyen? Ez attól függ, hogy milyen felbontást céloztunk meg. 4 és 6 GB 1080p-re teljesen rendben van, ám ahogy haladunk feljebb és feljebb, egyre jobban előtérbe kerül a VGA, miközben a processzor terhelése csökken. Ez 4K-ban csúcsosodik csak ki igazán, ahol már hatványozottan fontos a grafikus vezérlő nyers ereje.

Alsóbb kategóriás megoldásokkal is lehet próbálkozni, de rengeteg lesz a kompromisszum (még a csúcskategóriában is van!). Ettől függetlenül 1080p-ben és 1440p-ben szintén profitálhatunk a 8 GB VRAM-ból, mert frame rate tekintetében némileg jobb 0,1%, valamint 1 % lowjaink lehetnek egy azonos típusú, de kevesebb memóriával serénykedő kártyához képest (kevesebb stuttering), arról nem beszélve, hogy vannak játékok, melyek nem engednek medium textúrák fölé menni, ha nincs legalább 8 GB VRAM-unk.

Úgy hisszük, hogy ma a 2560x1440-es (1440p) felbontás az arany középút, 144 Hz-es képfrissítéssel. 1920x1080-ban is szeretjük a 144 Hz-et, ez jóval könnyebben el is érhető, sőt a 240 Hz sem lehetetlen, bár itt már nincs olyan óriási differencia a reszponzivitásban (és a mozgási elmosódás csökkentésében), mint 60 és 120/144 Hz között. Akkor sem kell elszontyolodnunk, ha csak 60 Hz-et használunk, mert bár közel sem optimális, lényegesen jobban kíméli pénztárcánkat.

Annyit azért hozzátennénk, hogy ha kőbe van vésve az a 60 Hz, akkor is törekedjünk a 60-nál jóval magasabb (ideális esetben három számjegyű) fps értékek elérésére, mert az input lagunk (ami azt a zselében úszós, lebegős érzést adja, mikor egerünkkel próbálunk célozni) így is észlelhető mértékben csökken.

A(z érdemi) 4K gaming egy nagyon költséges hóbort, ha nem sokéves címeket nyúzunk. Csúcshardver kell (RTX 2080 Ti), és legtöbbször ez még csak a fix 60 fps-re (és annak összes nyűgjére) is éppen csak elég lesz. Ha többet szeretnénk, marad a SLI/CrossFire, ám ez amellett, hogy dupla költség, fogyasztás, hőtermelés és zaj, még skálázódási problémák is akadhatnak bőséggel, egyes játékok pedig teljes inkompatibilitással hálálják meg belső szerveink fekete piacra dobását. Ja, ehhez monitor is kell ám (illetve megfelelő alaplap és bika tápegység); a 4K@100+ Hz-es darabok igencsak komoly árakon cserélnek gazdát.

[+]

Ha valaki feltenné nekünk a kérdést, hogy 4K-t akarunk-e 60 Hz-en, 60 fps-sel, vagy 1440p-t 120/144 Hz-en, 120/144 fps-sel, egyetlen nanoszekundum alatt, bármiféle gondolkodás nélkül rávágnánk, hogy az utóbbi, de kinek a pap, kinek a papné...

Adalék még, hogy egy tökéletes világban a vasunk által kipumpált képkocka/másodperces számadat 1:1 arányban áll a képfrissítéssel, különben képtörést (screen tearing) tapasztalhatunk. Az, hogy ez kit mennyire zavar, már szubjektív dolog. Mi elviselünk némi screen tearinget, ha cserébe "harapós" az egér (alacsony a beviteli késés/input lag), de vannak olyanok is, akik erre nem hajlandóak. Az ominózus képtörés eliminálására fejlesztették ki az adaptív szinkronizációs technológiákat (AMD FreeSync/FreeSync 2 HDR, NVIDIA G-Sync), melyek segítségével a kijelző folyamatosan a frame rate-hez igazítja a képfrissítést.

Erről a monitoros, képfrissítéses dologról korábban már publikáltunk két olyan írást (Szükségünk van a 144 Hz-re vagy sem?, illetve Mi alapján válasszunk monitort?), ami sok kérdés megválaszolásában segíthet, és talán saját igényeinkkel (és megalkuvási kényszereinkkel) is jobban képbe kerülünk.

Visszatérve a videokártyákhoz: referencia modell legyen vagy valami AIB hűtést/NYÁK-ot szeretnénk? A referencia kártyákról azt érdemes tudni, hogy nem támogatják a félpasszív (0 decibeles) üzemet, ami annyit tesz, hogy a ventilátor mindig forogni fog, még ha alacsony fordulatszámon is. Az AMD a mai napig blower hűtéseket használ, melyek hangosabbak és melegedősebbek, mint az axiális légkavarókat hadrendbe állító típusok, cserébe viszont olcsóbbak, és a meleg levegőt sem keringetik vissza a gépház belsejébe, hanem hátlapi paneljükön keresztül kifújják a szabadba. Ebből eredeztethetően olyan konfigurációkhoz kifejezetten ajánlottak, ahol szűkén vagyunk a helynek és limitált a légáramlás (például Mini-ITX/microATX-es kuckók). A magasabb GPU-hőmérsékleteket és a zajosabb ventilátorokat remekül kordában lehet tartani némi manuális tuninggal (alulfeszelés, új ventilátorgörbe inicializálása), és meglepően kulturált végeredményt is el lehet velük érni.

Az NVIDIA a Turing architektúra bevezetésével az örök bitmezőkre küldte a bloweres megoldásokat, az újabb referencia kártyáik már dupla axiális légkavaróval operálnak, ám a félpasszív üzemmódot továbbra sem támogatják. Az axiális kivitel olyan tornyokba ajánlott, ahol már korrekt a légáramlás, több a hely. A referenciától eltérő videokártyáknál leginkább a robusztusabb (néha már túlzó) hűtést és az ezzel járó kevesebb zajt, továbbá hűvösebb GPU-t/VRAM-ot/VRM-et fizetjük meg, s néha még specifikus szoftvereket/egyéb csecsebecséket is kapunk hozzájuk. Persze ezeket az alkatrészeket úgy tervezik, hogy a 80-90 °C még lazán belefér tartósan, de ha nem olyan forrófejű a ketyere, az élettartama kitolódhat (és az fps-értékeket mélyrepülésbe küldő, esetleges thermal throttlingnak is búcsút inthetünk).

A hátoldali takarólemezek (backplate) kellemesek a szemnek, merevítéssel szolgálnak, hogy megakadályozzák a gigantikusra nőtt VGA-k meghajlását, és néha segítenek a hatékonyabb hűtés megvalósításában is, de ha nem használnak thermal padeket és/vagy nincsenek rajtuk kivágások a szellőzés miatt, netán műanyagból vannak, akár ronthatnak is a kártya hűtésén; ezt modellje válogatja. Még így a felszínt karistolgatva is látható, hogy igen komplex témakör ez, ezért az egyszerűség kedvéért meghatározunk árszegmenseket, és tételesen fogunk felfelé haladni.

Videokártya II., összesítő táblázat

50 000 forintig

Úgy véljük, hogy Radeon RX 570 alá menni egyszerűen nem éri meg, ha modern játékokkal óhajtjuk múlatni az időt (és közben nem akarjuk maradék hajunkat letenni az asztalra), viszont ilyen kártyát venni újonnan megintcsak elgondolkodtató. Durván 40 000 forinttól indulnak, 50 000-ig több opció is akad, de még jóval többért is vesztegetik néhol.

[+]

Annak fényében, hogy a használtpiacon 30-40 000 forint közt mozognak a Radeon RX 480/RX 580-ak (és az RX 570-ek is), már nem annyira vonzó az ajánlat. Az világos, hogy másodkézből legózva előfordulhat, hogy mellőzni leszünk kénytelenek a garanciát (vagy már csak korlátozott idő áll belőle rendelkezésre), illetve mindig van némi kockázata a használt áru vásárlásának.

50-75 000 forint

Itt már többfelé indulhatunk el. A GeForce GTX 1650 Superek nagyjából 55 000 forintnál kezdődnek és teljesítményben megközelítik a szimpla GTX 1660-at, ráadásul már az NVIDIA Turing NVENC enkóderét használják, ami játékunk rögzítésekor vagy streameléskor előnyt jelent egy azonos kategóriájú AMD kártyához képest. Ilyesmi összegekért árusítják az új RX 580-asokat, melyek hol jobbak egy kicsit, hol rosszabbak, hol pedig az 1650 Superrel megegyező teljesítményt produkálnak. Mi azt mondanánk, hogy ha újat veszünk, akkor GeForce, ha lehet használt, akkor garanciás RX 580 az apróról, tízezrekkel olcsóbban. Az RX 590-et nem kell erőltetni, hacsak nem bukkanunk egyre 45 000 forint táján.

[+]

Az aprónál maradva: kb. 70 000 forintért (akár valamivel kevesebbért is) találhatunk Vega 56-ot (valószínűsíthetően referencia modellt), ami a mi meglátásunkban most best buynak számít, ha van bennünk némi vállalkozó kedv (az esetlegesen hiányzó garanciára célzunk), és már 1440p-re is megteszi. GTX 1660 Ti-nél nagyobb teljesítmény tizen-huszonezer forinttal kevesebbért (igencsak látótávolságban van a default RX 5700 szintje), és ha Samsung chipek vannak rajta (pl. az összes referencia modell ilyen), a kártya BIOS-át lecserélhetjük Vega 64 BIOS-ra, ami magasabb TDP keretet és nagyobb szabadságot ad az órajelekkel történő bíbelődés során. Megfelelően alulfeszelve a VGA-t, némi befektetett energiával/kísérletezéssel jónéhány százaléknyi pluszt lehetséges kipréselni a kisebbik Vegából, amellett, hogy halkabban és hűvösebben dolgozik, mint a gyári beállításaival.

75-100 000 forint:

Egy lépcsőfokkal feljebb a GTX 1660 Super tanyázik, aminél csak néhány százalékkal fürgébb az 1660 Ti, viszont akár 10-15 000 forinttal is többet kóstálhat, így a kettő közül nem éri meg rá tenni a voksot. Visszakacsintva az apróra, ebben az ársávban vannak a nem referencia Vega 56-ok, a referencia Vega 64-ek, GeForce GTX 1070-ek, 1070 Ti-ok, 1080-ak. Ezekből a GTX 1080-ra szavazunk (az olcsóbb, referencia Vega 56 az idők során, az egyre javuló szoftveres háttere miatt mára lekörözte az 1070-eket, míg a Vega 64 ár/érték szempontjából kissé okafogyott a Vega 56 BIOS flash miatt), ha együtt tudunk élni a használt (és jótállással talán nem rendelkező) hardverben rejlő kockázattal. Röviden összefoglalva újból GTX 1660 Super, nem újból GTX 1080 vagy RTX 2060.

100-140 000 forint:

Az RTX 2060, RTX 2060 Super, RX 5700 és RX 5700 XT különféle variánsai, az 1440p kiskirályai leledzenek ebben a halmazban. Szerintünk az RX 5700 XT nem feltétlenül éri meg, mert az RX 5700-akat szintén lehet XT BIOS-ra flash-elni, s bár ettől nem lesz több stream processzoruk, néhány százalékra kerülnek nagytestvéreiktől, lényegesen kevesebb pénzért. Kicsi, zárt házba jöhet a referencia modell, nagyobbakba egy Pulse Radeon (10-15 000 forinttal több). NVIDIA oldalról a sima RTX 2060 egy hangyányival az RX 5700 mögött kullog, az RTX 2060 Super kiegyenlíti a dolgot, nagyjából RTX 2070-es szintet hozva, ám jellemzően jobban terheli a zsebünket, és az igazán jó hűtésű darabok áráért már egy kategóriával feljebb léphetünk (ez amúgy a legtöbb kártyára igaz). Ha sokat streamelünk, a korábban már szóba hozott NVENC enkóderrel mindenképpen jobban járunk, mint az AMD VCE-jével.

[+]

Azért nem minden rózsás a 7 nanométeres Navikkal (Radeon RX 5700/RX 5700 XT), mert driveresen akadhatnak gondok – többek között a FreeSynckel –; bár vannak, akiknek semmiféle fiaskó nem keserítette meg az életét, de olyanok is akadnak, akik a pokol legmélyebb bugyraiba kívánják a szériát. Egy kis lutri benne van a dologban, de ez minket nem tántorítana el a megvételtől, ám nem akarunk senkit nagyon ebbe az irányba tolni, mert nem vállalunk felelősséget az esetlegesen felmerülő hajtépésért. Azt mondanánk, hogy ha a nyers ár/teljesítmény mutató számít, akkor Radeon, ha műsorszórással foglalatoskodunk és/vagy fontosabb az egy fokkal összeszedettebb szolgáltatáscsomag, akkor GeForce. Egy megjegyzés a végére: az RTX 2060-nál a sugárkövetéses mizériának (ray-tracing/RTX) több marketingértéke van, mint valós, igazán élvezhető haszna.

Használt kártyákat tekintve ebben az ársávban van (120-130 000 forint környéke már reális) a GTX 1080 Ti, ami RTX 2080-közeli frame rate-eket(!) pumpál ki magából, sokkal-sokkal olcsóbban (százezres nagyságrend). Az RTX-es sugárkövetésről és Turing NVENC-ről le kell mondanunk, de valamit valamiért; ha a garanciát kivonjuk a képletből, százszor észszerűbb választásnak tűnik.

140 000 forinttól a csillagos égig

Az AMD-s csúcson azért az RX 5700 XT Nitro+ trónol (és a Radeon VII, de az rendkívül magas ára miatt nagyon nem jó üzlet), amit ha megtuningolunk, karnyújtásnyira közelíthetjük az RTX 2070 Supert (egyszer-egyszer le is hagyhatjuk pár százalékkal – ez erősen játékfüggő), mindezt több tízezer forinttal olcsóbban. Megint felvetül a kérdés, amit az RX 5700-ak és az RTX 2060-aknál már kitárgyaltunk, erre a választ mindenkinek magának kell megadnia. Ha nem annyira számít a zöldhasú, mehet az RTX 2070 Super, csak a puszta teljesítménybónusz nem lesz egyenes arányban a pluszban elköltött pénzzel. Az RTX 2070 Super amúgy effektíve egy szimpla RTX 2080-nal egyenértékű.

[+]

Ennél feljebb az RTX 2080 Super van, amire újfent igaz, hogy az ár/teljesítmény mutató nem túl kedvező. Az abszolút csúcsról az RTX 2080 Ti tekint alá, a vörös térfélen nincs egy vitéz sem, aki akár csak megkarcolhatná fényes páncélját. Az NVIDIA ki is élvezi a szituációt, amíg csak tudja, hiszen nincs árversenyre kényszerítve (a Navik azért csúnyán keresztbe tettek a gyengébb RTX-eknek), és aki a totális maximumra éhezik, úgyis kipengeti azt a 350-500 000 forintot (de még 800 000 forint magasságában is található egy-egy speciális modell, ami tényleg 1500 százalékosan a túlzások túlzása).

Összesítő táblázat

Esszénk végére beillesztettük a beígért összesítő táblázatot. Ahogyan azt már kifejtettük, ez csupán gondolatébresztő, nem pedig kőtáblába vésett kinyilatkoztatás, ezért a rubrikák tartalma némi flexibilitással kezelendő. Mindenkinek magának kell zöld ágra vergődni a saját anyagi hátterével, igényeivel, szempontjaival és azzal, hogy milyen kompromisszumokat hajlandó meghozni, ebben maximum csak tippeket adhatunk.

Reméljük, hogy legalább egy kicsit tudtunk segíteni a döntésben, és mindenkinek sikerül kiokoskodni egy számára optimális konfigurációt, amit aztán hosszú ideig, nagy megelégedéssel használ majd.

Synthwave