Pixelmágia
Noha az előbbiek voltak a Metal Slug Tactics csatáinak legfőbb mozgatórugói, a játékot egy rakás további lehetőség egészíti ki. Apró seregünk számára nagyritkán egyszerhasználatos extrákat vásárolhatunk vagy szerezhetünk – azonnali maximumra gyógyítást, egykörös sebezhetetlenséget, minden ellenfél meggyengítését és hasonlókat. Maguk a metal slugok, a széria aranyos, bumfordi tankjai vagy akár a slugnoid mechák is így megidézhető ritkaságként jelennek meg – mivel körönként többször is lehet ezek sofőrjeként lőni, ezeket én kizárólag főellenfeleknél vetettem be. És ha már főellenfelek: ezeket mind a klasszikus Metal Slugok bossai alapján formázták meg, de képességeik sajnálatosan hasonlók lettek – általában csak közvetetten, jól láthatóan megjelölt területre sebeznek, nem egyszer egész zónákat magukkal rántva a vízbe vagy a lávába. Emiatt a mozgékonyságnak még nagyobb szerep jut, de ha már belejöttünk a szinkronizált támadások, a karakterközi láncreakciók szakszerű megkomponálásába, meglepően könnyen végezhetünk velük az alacsonyabb nehézségi szinteken.
[+]
Apró taktikai extrát jelent, hogy minden karakternél kétféle fegyver lapul: egy végtelen tölténnyel rendelkező egyszerű darab, illetve egy sokkal erősebb fajta, amihez limitált lőszer jár. Előbbi még a legcsenevészebb ellenfelekkel sem képes végezni, utóbbi pedig a végjáték mutánsait és múmiáit leszámítva azonnal ölő eszköznek számít. A spórolás életet menthet, máskor viszont épp a fürgeség a fontos – mondjuk amikor az a cél, hogy négy kör alatt végezzünk mindenkivel; és még inkább, amikor egyetlen körben kell négy ellenfelet kiiktatni a bónusz kihívás teljesítéséhez. Érdemes a küldetésválogatást úgy intézni, hogy a főellenfelek előtt újratölthessük a lőszert, az ugyanis hatalmas segítséget jelent a rengeteg HP-val rendelkező monstrumok ellen. A karakterenkénti két fegyvert új és új loadoutok megvételével lecserélhetjük, de én még nem találtam olyat, ami egyértelműen, szinte minden helyzetben jobbnak tűnt volna a többinél.
Hirdetés
[+]
Az adrenalinnal működtethető képességek tárháza impresszíven széles, és ezekkel minden karakter sokkal specializáltabbá és veszélyesebbé válhat. A már induláskor elérhető Fio például egy kis drónnal tud másokat arrébb pakolni pár mezővel – és ki sütné ezt el egy egyszerű csatában mondjuk egy direkt sebzés helyett? Kicsivel később, amikor karakterünk egy sor passzív képességgel megpakolva már akciót nem fogyasztva, „ingyen” tudja ugyanezt előadni, rögtön rájövünk, hogy milyen hasznos is, ha elhúzzuk az ellenfeleket a megvédendő szövetséges közeléből, vagy mondjuk aljasul a megsemmisülés előtt álló területre tudjuk pakolgatni a gonoszokat. Még néhány pályával később, amikor Fio már gyógyul és adrenalint is tölt minden képességhasználatkor, meglepő gyakorisággal telnek majd el úgy körei, hogy nem nyúl puskához. Minden karakter hasonló, saját jellemének megfelelő képességekkel ruházható fel: a gránátrajongó piromán Eri egyre trükkösebb sebzési formákat kap, az ízig-vérig őrmester Marco pedig főleg társait képes védelmezni és segíteni saját adrenalinjával. A kilenc karakter az egyedi képességeikkel jónéhány órán keresztül képes megadni a játéknak azt a változatosságot, amit a roguelite felépítés amúgy nem tudott elérni.
[+]
Furcsa játék lett ez a Metal Slug Tactics. Pont a legnehezebb dolgot sikerült elérnie a designereknek: a körökre osztott, taktikus játék minden várakozást felülmúló mértékben őrizte meg az eredeti széria lendületét és vidáman kaotikus akcióját. Hiába van azonban száznál is több pálya a játékban, azok általában túl aprók ahhoz, hogy igazán érdekessé, esetleg emlékezetessé váljanak – a random küldetéskiosztás pedig sajnos pont úgy lett megvalósítva, hogy az embert monotonitásra szorítsa. A látvány egész szép sprite-okat használ – a Metal Slug-stílus azonnal felismerhető, de az izometrikus nézetbe gyűrés során nem minden pixelbáj jött át, és főleg a járművek és a főellenfelek terén érezhető az egyértelmű minőségcsökkenés. Egyfelől teljesen érthető, hogy még ennyi idő elmúltával sem lehetett Akio és Susumu korszakalkotó látványorgiáját lefőzni – de akkor legalább többet átvehettek volna tőlük! Sajnálatosan kevés tereptípust kapunk, és bár az egyiptomi ihletésű helyen mókásan megőrizték a múmiává válást, a dzsungel meg tele van csapdákkal, hiányoznak az idegen tájak, a hófödte hegycsúcsok, a kiszáradt folyómedrek, a latyakos mocsarak, a rákokkal teli tengerpartok, a száguldó vonatok és a többi ikonikus Metal Slug-helyszín. Szerencsére a nehézségi szint emelésével legalább az ellenfelek tekintetében sok további visszatérőt kapunk, de néhány tartalmi bővítés még így is ráférne a játékra.
A Metal Slug Tactics PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg. A játék PC-n és Xboxon is része a Game Pass előfizetésnek.
A tesztjátékot a kiadó dotemu biztosította.
Összefoglalás
A run and gun műfaj csúcsát jelentő Metal Slugból váratlanul egy körökre osztott taktikai mellékszál született – és bármilyen meglepő is legyen, a sorozat szellemiségét még így is sikerült megőrizni. Az állandó mozgásra és a karakterek közti láncreakcióra építő játékmenet nagyszerű élményt biztosít, de ennek ez a roguelite körítés nem tud olyan kereteket biztosítani, amelyek teljes potenciáját engednék kibontakozni.
A Metal Slug Tactics legfőbb pozitívumai:
- Az állandó mozgásra épülő játékrendszer kiválóan sikerült;
- az egyedi képességekkel teli karakterek változatossá teszik;
- a nehézségi szintek tartalmi bővüléssel is járnak.
A Metal Slug Tactics legnagyobb hiányosságai:
- Túl kevés és túl lassú permanens bónusz;
- legtöbb pálya túl pici az igazán vad akciókhoz.
Bényi László
