A Metal Slug előtt
Közel egy éve teszteltem a japán Irem kiadó egykorvolt hírnevének és sikerének emléket állítani hivatott széria első tagját. Az egykori oszakai elektronikai boltból kinőtt cég, amit az 1987-es R-Type néhány évre tényleg a japán játéktermi cégek elitjébe repített, soha akkorát nem tudott többé gurítani. Ugyan még ma is léteznek, de 1994 óta inkább csak sorozataik köztudatban tartásával, és nem új játékok készítésével foglalkoznak – és ennek keretében pár éve jóvá hagyták azt is, hogy a német Inin kiadásában és a spanyol Ratalaika fejlesztésében presztízskategóriásnak szánt válogatások mutassák be régi munkásságukat. Az első „kötet” a két Image Flightot, valamint a remek X-Multiplyt vonultatta fel azok minden variációjában. A vártnál lassabban elkészült második gyűjtemény szintén megelégszik három játéktermi alkotással; valamint az azokból összesen készült egyetlen konzolos portot is megkaptuk.
A sort nyissuk az Air Duellel, ami szerintem egyértelműen az Irem legjobb vertikális shoot ’em upja volt. Ehhez persze rögtön azt is hozzá kell tenni, hogy mondjuk a Toaplannal ellentétben az Irem igazán a vízszintes shooterek közt tudott nagyokat alkotni – és így aztán az Air Duel sincs ott a műfaj legnagyobb ászai között. Szó se róla, hozza a kötelezőt, a maga 7+7 pályájával (a cég jó szokása szerint a „végigjátszást” követően remixelt helyszínekkel folytatódik a játék), két eltérő repülőjével, és szimpla fegyverfejlesztési rendszerével, de ezen felül nem sok maradandót nyújt. Talán a főellenfeleire jellemző csodálatos pixelmágia a leginkább maradandó pontja, még akkor is, ha ez még feltűnőbbé teszi, hogy háttereinek nagy része mennyire felejthető is. Ennél is nagyobb gond, hogy játékmenete tényleg rém egyszerűcske, és ezzel együtt meglehetősen nehéz lett. Szerintem igazán csak a fürge helikopterrel játszható, mert a vadászgép túlságosan lomha az egy idő múlva óriási tömegben érkező ellenfelek közti lavírozásra. Extra fegyverek, sokkal impozánsabb fejlesztés, különleges ellenfelek, sziporkázóbb grafika – ezerféle módon lehetett volna az Air Duelből sokkal jobb játék, így azonban meg kell maradnia a középszerben.
[+]
A gyűjtemény második játéka a GunForce, egy olyan játék, amit nagyságrendekkel jobban sikerült folytatása tulajdonképpen kiradírozott a kollektív játékosi emlékezetből. Máig nem ismerni fejlesztőit, és mivel finoman szólva sem lett átütő siker, azt sem tudni, hogy miért pont ez az Irem-játék kapott konzolos portot, vagyis egy SNES-kiadást. Bár ezt is része a csomagnak, sajnos nincs benne sok köszönet: nem csak egy pályával kevesebb, de a pontos emulációnak köszönhetően az irányítás csapnivaló, ráadásul nem egyszer hajlamos lelassulni is, így egy kipróbáláson túl szerintem nem sokan fognak vele időt tölteni. A játéktermi verziónál ilyen gond nincs, de a szükségesnél sokkal szedáltabban mozgó és még lassabban forduló karakter miatt a GunForce e verziója is kevésbé élvezetes, mint a projektet jól láthatóan ihlető Contra (még a statikus épület-főellenfeleket is átvették). Kár érte, mert itt-ott felmutatja folytatásának vad káoszát, ráadásul afelett sem szabad átsiklani, hogy e játékban szerepelt az első igazi videojátékos lángszóró.
GunForce, játékterem és SNES [+]
Hirdetés
Most pedig következzen a játék, amelynek köszönhetően senki nem emlékszik az első GunForce-ra: a második GunForce! Igen, a GunForce II volt az a projekt, ahol összeállt az a gárda, akik nem sokkal később (az Irem oszakai stúdiójának csődjét követően) már Nazca néven a legendás Metal Slugon dolgoztak. Ez az összeomlás egyébként olyan gyors volt, hogy a GunForce II is félkészen maradt, és csak néhány lelkes programozónak köszönhető, hogy fizetés nélkül, kizárólag szakmai büszkeség által hajtva készítettek egy végigjátszható verziót – amit az Irem maradványcége aztán később az ő tudtuk nélkül, egyetlen bitnyi javítás nélkül kiadott. Így aztán a GunForce II kicsit bugos, nem került bele toplista vagy befejezés, és legtöbb pályája rövidebb is az eredetileg tervezettnél – de így is egy szuperlátványos és remekül játszható akcióorgiáról van szó. Váltják egymást az intenzívnél intenzívebb gyalogos és járműves részek és persze a hatalmas, gyönyörűen animált főellenfelek – ha a Metal Slugok nem emelték volna még sokkal magasabbra e műfajt, ma igazi klasszikusként beszélnénk róla. Egyértelműen ez a Volume 2 csúcspontja, egy olyan játék, amit mindenkinek érdemes megtapasztalnia.
[+]
Az előző gyűjteményben szereplő játékok (legalábbis a játéktermi verziók) mind elérhetők voltak már egyenként is az Arcade Archives széria keretében, így annak a triónak a létjogosultsága sokat csökkent a szememben. Most ilyen probléma nincs: aki ma hivatalos verzióban akar e játékokkal – vagy hát legalább a GunForce II-vel – játszani, annak ez az egyetlen lehetősége egy méregdrága játéktermi alaplap beszerzésén túl. A második gyűjtemény amúgy az első stílusát viszi tovább: egyetlen pixelnyi extrát sem kapunk – nincs zenelejátszó, a játéktermi gépekről nincs fotó, és a SNES-es GunForce kézikönyvét sem kapjuk meg. Szégyenletes módon még a készítők listája is csak az új verzió alkotóit tartalmazza. Az emuláció maradt a régi: van pár grafikai beállítás, szabadon állíthatjuk a gombkiosztást és bekapcsolhatjuk a régi idők turbó opcióját is. Ha lemondunk az achievementekről és trófeákról, az idővisszatekerés és konkrét csalások is elérhetővé válnak, így akár a teljes sérthetetlenséget is bekapcsolhatjuk. Az értékelés roppant nehéz dolog: a GunForce II igazi csemege, egy szuperlátványos majdnem-klasszikus, amit a Metal Slug minden rajongójának csak ajánlani tudok – de úgy érzem, egy egyszerűen, bármiféle extra nélkül emulált verzió a kollekció 25 eurós árát nem biztos, hogy megéri.
Az Irem Collection Vol. 2 PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó Inin biztosította.
Összefoglalás
Két ideális ötletem is lenne egy Irem-históriára: vagy egy Capcom Arcade Stadium-szerű, rengeteg játékot tartalmazó csomag, vagy egy tényleg presztízs-kiadás, de azt annyi extrával, interjúval, fejlesztési anyaggal megpakolva, hogy az már önmagában is megérje a beruházást. Ez a „3 játékot adunk extra nélkül 25 euróért” felállás szerintem lehetetlenné teszi, hogy tömegek vásárolják meg, főleg így, hogy igazán csak az egyik komponens számít tényleg kiválónak.
Az Irem Collection Vol. 2 legfőbb pozitívumai:
- A GunForce II ma is fantasztikus élmény;
- játékok korábban nem voltak kaphatók.
Az Irem Collection Vol. 2 legnagyobb hiányosságai:
- Roppant fapados tálalás, és ehhez túlzott ár.
Bényi László
