Mass Effect 2 Teszt

Vélemény és értékelés.

Elérkezett a végső konklúzió ideje, annyit azért hadd tegyek hozzá, hogy jelenleg még nem vittem végig a játékot, éppen hogy átmentem az Omega 4-es Mass Relay-n, és jelenleg a Gyűjtők főhadiszállásán vagyok a csapatommal. A végjáték nagyon izgalmas, mert ekkor jelentős döntéseket kell hoznunk. Ugyanis a siker érdekében több csapatra kell osztani a legénységet, valamint specialistákat kijelölni a mellékfeladatok elvégzésére, és ahogy haladunk előre, biztosítani a számukra az utat, vagy éppenséggel elterelni a Gyűjtők figyelmét róluk, hogy zavartalanul ténykedhessenek. Mindezt természetesen úgy, hogy közben az ellenséggel is harcolnunk kell. Oda kell figyelni, mert könnyedén meghalhat legénységünk akármelyik tagja, ha nem sikerül időben segítenünk rajta.

Na de most már tényleg térjünk rá az értékelésre, szokás szerint először a pozitívumokat sorolom fel, majd később írok a negatívumokról is, mert sajnos akad azokból is pár. Persze nem vészesek, de azért a számomra van pár érthetetlen hiányosság, amit meg szeretnék említeni - nem kukacoskodásból, ez csak az én véleményem. Kezdjük azzal, hogy a játék nagyon addiktív, a hangulat egyszerűen fantasztikus! Ezen a téren csillagos ötöst érdemel a Mass Effect 2, egyszerűen nem bírja az ember abbahagyni. A grafika szintén nagyon szép, mintha nem ugyanaz a motor dolgozna a játék alatt, mint az előző részben. A Gyűjtők űrhajójának a belsejében például ugyanolyan érzés fogott el, mint amikor annak idején a "Nyolcadik Utas: A Halál" című filmben mutatják a lezuhant űrhajó hatalmas belső terét. A Gyűjtők űrhajójának a belseje ehhez hasonló organikus felépítéssel rendelkezik, hatalmas belső terekkel és kamrákkal, és mindenhol váladék csurog a mennyezetről.

A külső terek kidolgozása is szép lett, pláne ahol dús vegetáció van a bolygón, ott mindenféle repülő élőlényeket is láthatunk, de az élettelen, kopár, lepusztult környékek is részletesen kidolgozottak. Sőt, amikor a Geth-ek űrhajóján járunk, ahol nincs se oxigén, se gravitáció, ott is hangulatos, hogy mindenféle gépalkatrészek lebegnek a levegőben. Szóval a hangulathoz nagyban hozzájárul a grafika minőségének a színvonala is. Zenék és hangok tekintetében szintén jó a játék, a szinkronszínészek jó munkát végeztek a karakterek megszólaltatásakor, és a különféle robbanások, puskalövések hangjait is jól eltalálták. Ha túl közel vagyunk egy detonációhoz, akkor megsüketülünk a légnyomás hatására, és még a fülcsengés effektjét is beletették. Szintén jót tett a játéknak a taktikai képernyő szerepének a kihangsúlyozása, ha jól alkalmazzuk a különféle skilleket és a fedezéket - egyszóval ha jól taktikázunk -, akkor könnyen megoldhatjuk a legtöbb nehézséget a játékban.

A negatívumok tekintetében csak apróságokról beszélhetünk, például akármennyire is szép a grafika, azért itt-ott láthatunk homályos, alacsonyabb felbontású textúrákat a falakon. A karakterek nagyon szépen ki vannak dolgozva, szinte élettel teliek, de azt nagyon hiányolom, hogy az első résszel ellentétben most nem öltöztethetjük fel a társainkat is ugyanúgy, ahogy Shepard-ot. Lehetőségünk van ugyan változtatni a kinézetükön, de csak az eredeti ruhájuk és a Cerberus-féle egyenruha között válogathatunk. Szintén negatív dolognak számít, hogy a bolygók átkutatása ásványok után rettentően unalmas egy idő után. A megoldás ötletes és jópofa, de azért az már fárasztó, amikor egy közepesen gazdag bolygót is percekig kell szkennelni lelőhelyek után.

Ami viszont a legjobban zavart, az a korábbi csapattagok némelyikének a kötöttsége. SPOILER! (Elolvasáshoz jelöld ki): Például vegyük Liara-t, akivel az első részben a legkönnyebb volt összejönnünk, akár férfi karakterünk volt, akár nő. Igaz ugyan, hogy a legelején még úgy beszéltünk egymással, mint a szerelmesek, és amikor először megláttam őt, egyből egymás karjaiba omlottunk, heves csókolózás közepette. De ezzel vége is volt a dolognak, innentől akármit is csináltam, nem tudtam rávenni, hogy velem jöjjön. Hiába oldottam meg a személyes küldetését - ezzel jó sok renegát pontot szerezve -, mégsem sikerült sehogyan sem elérni, hogy legalább egy olyan dialógus megnyíljon, amiben lehetőségünk lenne folytatni a románcunkat (Nem mintha ilyen irányú aberrációim lennének, de azért erre figyelhettek volna, ha már áthoztuk a korábbi mentéseinket). Ha valakit nem tudunk felvenni a történet miatt a csapatba, akkor azt sehogyan sem vehetjük fel, bármit is teszünk. Nem hiszem el, hogy nem lehetett volna megoldani ezt is úgy, hogy az első részben történt kapcsolatainkat folytatni tudjuk. Elvégre az első részben mindössze három karakterrel kerülhettünk bensőséges viszonyba, nem lett volna megerőltető dolog három extra küldetést leprogramozni, amit végigjátszva az adott karakter választhatta volna azt is, hogy velünk jön az újabb küldetésre is.