Indul az újabb kaland!
A bevezető videó során megtudjuk, hogy a Cerberus cég egyik nagykutyája (Akik ellen az első rész folyamán ügyködtünk, ők a Szövetség legnagyobb ellenlábasai.), akit csak úgy hívnak, hogy "Illusive Man" elindított egy bizonyos "Lazarus Project" nevű kutatási tervet, aminek mi vagyunk az első alanyai. Azért választottak minket, mert a korábbi érdemeinkre való tekintettel respektálják Shepard parancsnokot a legtöbb faj tagjainak a körében. Ezért felszedik a testünket, és mindenféle orvosi hókuszpókusszal, és mechanikus implantátumok segítségével visszahoznak az életbe. Persze ez nem megy egykönnyen, jó sok idő eltelik, mire magunkhoz térünk. Még ki sem nyitjuk rendesen a szemünket, amikor támadás éri a Cerberus telepét, ahol eddig tartottak minket, úgyhogy hősünk sajgó fejjel, és azt sem tudva, hogy mi merre, hány méter, kénytelen menekülni. Innentől indul el a tulajdonképpeni játék, megkapjuk az irányítást, és az ágy melletti fiókban talált üres pisztollyal felfegyverkezve elindulunk. Igen, jól hallottátok, a pisztoly üres, ugyanis az első résszel ellentétben itt már a fegyverekbe hűtőcellákra is szükségünk lesz, ha lőni akarunk velük (Dekorációnak persze üresen is jók.). Így hát az első dolgunk legyen néhány ilyen cellát találni hozzá.
Hirdetés
Szerencsére a legelső üres szobában találunk is egy hűtőtárat, így most már harckészen fedezékbe vonulva könnyedén elintézhetjük az első két robotot, amik az életünkre törnek. A játék figyeli a lövéseink becsapódási helyét, az ellenfelek a fejükön a legsebezhetőbbek, így érdemes oda célozni. Az ellenfeleink a normál HP-jükön kívül rendelkezhetnek egy fizikai és/vagy egy biotikus pajzzsal is. Ameddig ezeket a pajzsokat le nem szedjük róluk, addig a HP-jük nem sérül. A biotikus pajzsok és némelyik fajnál a HP is visszatöltődik egy idő után, erre figyeljünk, ne hagyjunk időt az ellenfeleknek regenerálódni! Vannak speciális skill-jeink, melyeket aktiválva képesek vagyunk páncéltörő, gyújtó, fagyasztó, bénító, és egy rakás egyéb fajta lövedéket kilőni, melyek a pajzsok, vagy HP ellen nagyobbat sebeznek a normál változatoknál (Erről később). Ezeket váltogatva viszonylag hamar elintézhetjük még a legerősebb pajzsokkal felvértezett ellenfeleket is, és bármelyik fegyverünkkel - kivéve a nehézfegyvert - használhatjuk őket.
A képernyő alján balra láthatjuk az aktuális fegyverünk rajzát, mellette a hozzá való hűtőcelláink mennyiségét. Ugyan a tárazás automatikus, ha kifogy a cella a fegyverből, de azért érdemes újratárazni a csaták után, hogy az újabb csata kezdetekor ne kelljen egyből tárat cserélni. Cellákat a pályán elszórva, valamint a lelőtt ellenfelek némelyikétől is szerezhetünk. A játék kezdetén csak kevés cellát tudunk magunkkal vinni, de a későbbi fejlesztésekkel ez megsokszorozható. Nagyobb szerepet kapott a taktikai képernyő, melyen kiadhatjuk a parancsokat és használhatjuk is az egyéb megszerzett képességeinket. A harcok során jobban ki kell használnunk a terep adottságait, érdemes fedezékbe húzódni, mert az előző résszel ellentétben már nem tudjuk magunkat a harc közben gyógyítani. Ha megsérülünk, akkor húzódjunk fedezékbe, és a ruhánk a beépített implantátumokon keresztül meggyógyít.
Persze ez időbe telik, és ha sérülten eltalálnak bennünket, könnyen meghalunk. (Ráadásul ilyenkor egy zavaró "vörös, eres szem"-szerű effektus is beborítja a képernyőt, és ez a "vörös köd" annyira zavaró, hogy néha szó szerint nem látunk tőle semmit). A nagyobb erejű fegyverek még a fedezékek mögött is elég sokat sebeznek, ráadásul néha a detonációk ereje még ki is lökhet a fedezék mögül. Így előfordulhat az a kellemetlen eset is, hogy maximális élettel bekapunk pl. egy rakétalövést, utána "vörös ködben úszva" lesünk, hogy hol is vagyunk éppen, majd amikorra megtalálnánk ismét a fedezéket, addigra már le is lőnek. A medigélt csak a "Unite" képességünkkel tudjuk használni, de ez csak akkor aktív, ha az egyik társunk kidőlt. Ilyenkor viszont az összes csapattag HP-je visszatöltődik (Később lehetőségünk lesz felfejleszteni a Unite skill-t, ami az egész csapat pajzsát is helyreállítja). Ha Shepard hal meg, akkor persze be kell tölteni az utolsó mentést.
A játékmenet tekintetében is vannak változások. Nagyobb szerepet kaptak a különféle képességek, ezúttal ugyanis nem modulokkal fejlesztjük a fegyvereinket és páncélunkat, hanem különféle skillek használatával tudunk például robbanó-, jeges-, vagy páncéltörő lövedékeket használni, valamint időlegesen megnövelni pajzsunk védelmét. Ez előszörre furcsának tűnik, viszont egy kicsit szerepjátékosabb beütést ad az eddig főleg inkább akciójellegű játéknak. A lezárt vagy kódolt ládákból ezúttal különféle minijátékokkal tudjuk a loot-ot megszerezni. Ezek között kétféle van, az egyikben egy memóriajátékhoz hasonlóan meg kellett jegyezni különféle szimbólumokat, és az egyformákat összekötve rövidre zárni a rendszert, mielőtt letelne az idő. A másikban egy lentről felfelé scrollozó kód-táblán manőverezve három kód-szegmenst kell megtalálni. Felül mutatja a játék a soron következőt, és ha megtaláltuk, rá kell vezetni a kurzort és rákattintva jön az újabb szegmens. Háromszor kell ezt véghezvinni, de vigyázni kell, mert közben az idő is telik, és olyan elemek is vannak, melyekbe ha belemegyünk, elveszítjük az addig megszerzett elemeket (Vagy ha nincs még elem, akkor kezdhetjük az egészet elölről).
Ami viszont zavaró ebben az új rendszerben, az az, hogy ezúttal nincs omnigél a játékban, így ha nem tudunk egy zárat kinyitni a rendelkezésre álló próbálkozások alatt - néhol csak egyetlen esélyünk van -, akkor bizony búcsút inthetünk a ládában lévő finomságoknak. Ráadásul ha megzavarnak ténykedés közben, szintén jó eséllyel elveszítjük a benne lévő cuccokat. A jellemünket ezúttal nem csak a dialógusokban adott jó vagy rossz választással tudjuk befolyásolni, hanem javarészt egy felbukkanó jelre kell reagálnunk az átvezetők alatt. Ha lehetőségünk van valami jót cselekedni, akkor egy kis egér-ikon jelenik meg világos színnel a jobb alsó sarokban, és ilyenkor kell az egér megjelölt gombját lenyomva végrehajtani az adott dolgot. Ha nem reagálsz rá, akkor nem történik semmi, egy idő után eltűnik a jel, és folytatódik a történet. Ugyanez a bal alsó sarokban felbukkanó piros egér-ikonnal jelzi a gonosz cselekedet lehetőségét, amennyiben erre időben reagálunk, szintén a megjelölt gomb lenyomásával.
Amint teljesítettük az első küldetéseket - melynek során máris összefutunk egy régi ismerősünkkel - rájövünk, hogy az előttünk álló feladat teljesítéséhez bizony egy kiváló csapatra lesz szükségünk. Ráadásul be kell látnunk, hogy mivel a régi csapat tagjai mostanra már mind szétszóródtak, élték tovább az életüket, ráadásul a tartózkodási helyeiket illetően is csak ködös információkkal rendelkezünk, ezért rájuk jelenleg nem számíthatunk, így új társakra lesz szükségünk. Akik sokkal jobbak, keményebbek, és elsősorban - mivel jelenleg a Cerberus-nak dolgozunk - nem éppen a törvényes keretek között mozogtak idáig. Persze közöttük is lesznek olyanok, akik nem veszik zokon, ha néhanapján segítünk másokon, vagy pár jó cselekedetet hajtunk végre, de a játék elején a nagy részük még eléggé lekicsinylően viselkedik még velünk szemben is. Például Miranda - a második társunk, akivel találkozunk - elmondása szerint jobban örült volna, ha a felélesztésünk során az agyunkba építhetett volna egy irányító chip-et, de sajnálatos módon a főnöke ezt nem engedte. Szóval egészen családias légkörben kezdhetjük meg a kalandjainkat, az egyetlen dolog, aminek valóban örülünk az az, hogy a régi űrhajónk, a Normandia elvesztése után az újabb típusú, SR-2-es modellel repülhetünk. Természetesen a névválasztásnál nem kell sokat gondolkoznunk, a régi hajó emlékére "New Normandy", azaz Új Normandia lett a hajónk neve.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
