Expelled! teszt

Ha valaki végre felméri a világot a dráma/négyzetméter mutatót használva, a bentlakásos brit leányiskolák minden bizonnyal az élen végeznek – és pontosan itt játszódik az Expelled.

Nem vénnek való vidék

Az Inkle nagyszerű játékai rendszerint egy-egy utazásba csomagolják érzelmekkel és élményekkel teli kalandjaikat. A nemrég megjelent Expelled! az első alkotásuk, ami csavar ezen a recepten, hiszen az egyetlen helyre koncentrálja minden rejtélyét és drámáját. Igaz, az a hely legalább kellően különleges és veszélyes: 1922-ben járunk, egy elit brit leányiskola eleganciát és tudásvágyat sugárzó falai között. Oké, ez nyilván kis túlzás: a valóságban pitiáner összezördülések, aljas pletykák és durva klikkesedés jellemző a School for Promising Girls fiatal lakóira, nap mint nap annyi drámát generálva, hogy Mulligatawney igazgatónő és termetes segítője alig tudnak lépést tartani azzal. Mi is egy nebulót irányítunk: a már nevével is állandó igazmondását bizonyító Verity Amersham az egyetlen leányzó az iskolában, akit nem dúsgazdag szülei írattak be, hanem állami ösztöndíj fizeti helyette a méregdrága tandíjat. Ez természetesen nem teszi népszerűvé a sok elkényeztetett fruska között, de néhány barát azért felgyűlt Verity mellett az első tanév során – amelynek a játék egyébként az eseménydús legutolsó napját öleli fel.

A nagy kavarás már pitymallatkor elkezdődik: fél nyolc tájban sajnálatos módon darabokra törik az iskolaépület legnagyobb kincse, a tornyot díszítő rózsaablak. A helyzetet tovább tetézi, hogy az így keletkezett lyukon pár másodperccel később kirepül a gyeplabda-csapat ünnepelt kapitánya, Louisa Hardcastle is. Bár eközben Verity saját szobájában hortyog, az igazgatónő közvetett bizonyítékok alapján mégis ráhúzza a vizes lepedőt, és ki is penderíti a szerencsétlen leányt az intézetből, aki így mehet vissza a távoli északra robotolni valami gyártósor mellett. Vagy hát…

[+]

Az Expelled! egyik nagyszerű narratív húzása az, hogy ahogy Verity csalódott apjának meséli zokogva a nap szörnyű eseményeit, hamar meggondolja magát, és új történetbe kezd, egy kicsivel többet elárulva a valóságból, egy kicsivel több lehetőséget adva a játékosnak a „túlélésre”. Merthogy, ahogy az a második-harmadik nekifutás során kiderül, a célunk nem csupán a Louisa körüli ügyek felderítése, de az is, hogy a kirúgást megúszva az évfolyam legkitűnőbb leányzójának járó elismerést is bezsebeljük. A roguelike felépítésű kalandjátékok koncepcióját az Inkle már az Overboarddal létrehozta, és az Expelled! ugyanazt az engine-t használja. Igaz, míg az Overboardban mi a gyilkost alakítottuk, feladatunk pedig az ügy megúszása volt, addig az Expelled! fordított felállást használ: valaki óriási erőkkel próbálja ránk kenni az ügyet, és ezáltal ki akar minket rúgatni – feladatunk pedig természetesen az ellenállás, a kusza háttér felderítése, majd az igazunk bizonyítása.


[+]

Bár a képek alapján talán visual novelnek tűnhet, az Expelled! sokkal közelebb áll a klasszikus kalandjátékokhoz: tárgyakat lehet felvenni és használni, Verityt viszonylag szabadon mozgathatjuk az iskola épületében (már amikor valamelyik tanár nem húzza a fülénél fogva valami tanórára vagy kioktatásra), és a dialógusok kezelése is kulcsfontosságú. Ezt a klasszikus rendszert az időmenedzselés teszi egy fokkal taktikusabbá: a délutáni gyűlésen dől majd el minden, és addig egész pontosan nyolc óra áll rendelkezésre, hogy megismerjük Verity osztálytársait, az iskola titkait, valamint, hogy a korábbi nekifutások során szerzett információkat felhasználva továbblépjünk a nyomozásban. Verity egy-egy napja 20-30 percet ölel fel, és nekem hat-hét nekifutásba került, hogy az ügy nagy részét felgombolyítva megússzam a kirúgást, még kettőbe, hogy ráhúzzam a lepedőt az igazi tettesre, majd további háromba, hogy ezen túl is elsőszámú kisasszonnyá válva zárjam a napot.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • Old Skies teszt

    Amikor az időutazás is a munka részévé válik, rögtön el is veszíti minden varázsát. Hát még akkor, amikor dolgunk az, hogy a múltban bulizni vágyó dúsgazdag embereket felügyeljük.

  • Leila teszt

    A személyes történeteknél nehéz egyensúlyt találni: ha túl általánosra sikerül, érzelmi ereje csökkenhet – ha túl specifikus, nehezebb vele azonosulni – a Leila viszont megtalálta az arany középutat.

Előzmények

  • I Have No Mouth, and I Must Scream teszt

    Harlan Ellison novellája minden idők legreménytelenebb jövőképét mutatja be, egy olyan disztópiát, amit nem lehet megjátékosítani. És mégis megtörtént – a klasszikus pedig most visszatért.

  • Centum teszt

    A Centum AI által generált tartalom nélkül mesél arról a horrorról, amit egy megtébolyodott mesterséges intelligencia hozott létre – egyetlen lehetőségünk a menekülés a téboly elől.

  • Wanderstop teszt

    A mindennapi rohanás, a folytonos teljesítéskényszer és a pihenés hiánya előbb-utóbb mindenkit kikészít – ha ezt elkerülnénk, muszáj megtanulni kikapcsolódni. A Wanderstop erről szól – de vajon elég ez egy jó játékhoz?

  • Lost Records: Bloom & Rage – Tape 1 teszt

    A Life is Strange valódi szellemi utódja vár ránk a Lost Records: Bloom & Rage-dzsel, vagy a Don’t Nod csupán kezdeti sikereit hajszolja nosztalgikusan?