Nagy balhé Kis Japánban
Mindez nem jelenti azt, hogy a játék radikális átalakításon ment volna keresztül: a 14 fejezeten át hömpölygő sztori most is az írók kénye-kedve szerint repíti a karaktereket az egyik problémából a másikba. Árulások és egyéb pálfordulások tucatjai zavarják a képet, és szinte nincs is olyan fontos karakter a játékban, akinek ne lenne egy-két titkos ügye a háttérben. Bár a ténylegesen zajló haditervek közt akad pár erőltetett is, azt mindenképpen az Infinite Wealth javára kell írni, hogy főellenfeleit élmény gyűlölni – a mindig a legrosszabb pillanatban új videóval jelentkező vtuber, vagy mondjuk az egyik Amerikában talált ismerősünk durva árulása nyomán nem csak a karakterek, de a játékos is ökölbe szorított kézzel nézi az eseményeket, ami megadja a kellő intenzitást a játéknak. Szintén pozitívum, hogy bármit is gondolnál mondjuk Ichiban családi életének új fejezetéről, netán Kiryu betegségéről, lefogadom, hogy a végkifejletet nem fogod előre kitalálni – a hőseinket illető sztorik oda futottak ki, ahová egyáltalán nem vártam őket.
[+]
Szerencsére nem csak ezeket a fontos sztoriíveket kezelték jól az írók, de az Ichiban számára teljesen új világot jelentő Hawaii által okozott kultúrsokkot is. Hősünk nyilván egy szót sem tud angolul, ami eleinte jónéhány mókás jelenetbe sodorja bele – de később a helyi nyelv, a finom étkek és persze a számára idegen szokások láttán is számtalan rácsodálkozásban lesz részünk. (Az eltérő nyelvek sztoriszerepe miatt egyébként még idegenebbnek éreztem az angol szinkront, akármilyen tehetséges hangokkal is vették fel azt.) E játék egyik új megoldása a Tales-széria skitjeire emlékeztető pici partibeszélgetések megjelenése: a városban mászkálva is számtalan ilyet aktiválhatunk, de később minden egyes csapattaghoz is kapunk húsz ilyen párbeszédet, amelyek során jobban megismerhetjük őket. Sőt, az életével számot vető Kiryu egy egész bakancslistán rághatja át magát: régi törzshelyeket, szinte elfeledett ismerősöket, legendás bunyókat idézhetünk fel vele. Sőt, egy zombis filmplakátot vagy szamurájkorban játszódó regényt látva még egyéb szereplései is az eszébe jutnak, igaz, ezeket puszta bizarr álomként jellemzi sokat látott hősünk.
[+]
Kiryu alaposan gamifikált nosztalgiázásán túl ezúttal két nagy aljátékot kapunk még, és mivel mindkettőről sok videó és részlet látott napvilágot, ezekkel nem is töltenék sok időt. Illetve van még egy további okom erre: ezekkel egy-egy órán túl nem is tudtam időt tölteni. A játék végigjátszása – csaknem minden más tartalom teljesítése, és a háromból két dungeon megtisztítása mellett – így is 58 órába került, és egyszerűen nem fért bele az, hogy további tucatnyi órát szenteljek az elvadult Pokémon-utóérzés Sujimonnak, illetve a még időigényesebbnek tűnő, az Animal Crossing és a Stardew Valley fura keverékeként létrejött Dondoko szigetnek.
[+]
Ichiban régi bekattanása most is él, tehát hősünk most is minden szimpla bandatag ellenfelet annak viselkedése szerint valami fura alaknak hallucinál. Ezek a megszokott fantasy RPG-s támadásokat mókásan modern formában használják: a perverz alakok (egy magas rangú tagjuk a csodálatos nevű traumatizátor!) köpenyük szétnyitásával ijesztik meg csapattagjainkat, a modern kölykök drónnal támadnak, a Goblin Mode-pólós testépítők muszklivarázslatokkal operálnak, a tetoválómesterek koszos felszereléssel mérgeznek, és így tovább a végtelenségig. Ők a Sujimonok, akiket csata után néha befoghatunk, majd a hatalmas bevásárlóközpontból elérhető underground arénában ereszthetjük őket mások csapatainak 3v3 felállásban. Fejlesztésük, képességeik, elementál-besorolásuk, a rivális trénerek jelenléte, vagy épp a bajnokságok menete is Pokémon-módi szerint működik, mégis sokkal viccesebb, amikor DJ-k támadnak szónikus eszközökkel szigonyos búvárokra vagy anime-cosplayes alakokra.
[+]
A Dondoko-sziget teljesen más jellegű aljáték; mininek nem nevezném, mert ránézésre is legalább 10-15 órát sejtek benne. Ez egy szeméttel teli, lepusztult romokkal teli sziget, amit nekünk kellene valahogy trópusi luxusszállodává alakítanunk. A szeméthalmokat higiénikus és környezetvédő módon nekünk kell baseball-ütővel szétverni, a sziklákból és fákból alapanyagokat szerezhetünk, szedhetünk gombát, szigonyozhatunk halat és lepkehálóval elkaphatunk mindenféle bogarakat – a zsákmányt pedig vagy eladjuk, vagy bútort, díszítő elemeket, házakat és ezerféle mást gyárthatunk annak felhasználásával. Nekünk kell menedzselni a sziget megtisztítását, az épületek modernizálását, a rivális bandák visszaverését, a felszerelés fejlesztését és még saját házunk berendezését is. Teljesen személyes ízléstől függ, hogy ez kinek mennyire jön be – én annyira megcsömörlöttem ezektől a játékoktól az Animal Crossinggal eltöltött 200 óra után (és olyan kevéssé lelkesítő volt az eleinte lepusztult, hangulattalan környezet), hogy semmi kedvem nem volt ezzel szöszölni, és sokkal jobban örültem volna, ha most is az előző „nagy” részben látott, menüvezérelt módon lépett volna be az ingatlanpiacra Ichiban.
[+]
Természetesen a mellékes feladatok nem merülnek ki ennyiben: a szokásos japán és nyugati kártyajátékok, a játéktermi automaták (ezúttal Virtua Fighter 3, Sega Bass Fishing és SpikeOut), a karaoke és a baseball, a golf és a darts mellett van horgászat és nighclub is – utóbbi kettő jóval egyszerűbb módon, mint ahogy azt megszoktuk. Letölthetünk telefonunkra egy kifejezetten vicces Tindr-klónt, amellyel a szerkeszthető profilunk alapján kapott partnerekkel kell chatelni, visszatért az előző részből a yokohamai szemétgyűjtős versenyjáték, és ezt Honoluluban egy remek, kicsit Crazy Taxi-hangulatú ételkihordó őrület egészíti ki. Gamifikálták a kajálásokat, van egy beépített közösségi hálózat, főzhetünk gyógyitalokat, lehet merülni a Csendes-óceánban, etethetünk papagájokat és csirkéket, fotózhatjuk a város látványosságait (vagy a vidáman perverz alakokat a villamosról) és gyűjtögethetjük régi Sega-játékok zenéit is. Sőt, a yokohamai felnőttképző intézet is pont ide települt ki, így ismét egy rakás kvíz vár ránk, úgy Hawaii múltjáról, mint mondjuk a világűrről, vagy épp a Sega játékrejtelmeiről – a második Sega-kvíz cseppet sem könnyű, szégyenszemre innen kellett megtudnom, hogy Tails repülőjének Tornado a neve a Sonic 2-ben…
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
