Aloha!
A cikk spoileres a korábbi Yakuza- és Like a Dragon-epizódok fordulataival kapcsolatban!
Kevés játék foglalkozik a győzelem következményeivel. Megöltük a sárkányt, kiszabadítottuk a hercegnőt, és megmentettük a királyságot; felrobbantottuk az űrhajót, móresre tanítottuk az idegeneket, megakadályoztuk a bolygóégetést; megtaláltuk a bombát, lelepleztük az összeesküvést, elkaptuk a terroristát. Jöhet a megkönnyebbülés, az öröm, a stáblista – és persze annak végén klisészámba menő gyakorisággal felvillan valami újabb veszély a horizonton, amellyel majd a következő részben lehet leszámolni. Az iram a legtöbb akciójátéknál olyan elsöprő, hogy nincs idő kiélvezni a győzelmet – vagy legalább elmorfondírozni azon, hogy a világban véres ösvényt vágott hadjáratunk pontosan miként változtatta meg a főszereplőkön túli világot. És bár ezen a téren a korábbi Yakuzák, az újabb Like a Dragonok az átlagnál jobban muzsikáltak, így is több tucat elvarratlan szál maradt a sok-sok bunyót kísérő porfelhő mögött. Az Infinite Wealth végre felhasználja a radikális környezetváltást, és nem csak a két ikonikus főhős életének következő, akcióban és árulásban igen gazdag fejezetét meséli el, de ennek során felgöngyölíti a korábban elhagyott sztoriszálakat is.
Az Infinite Wealth e régről felhánytorgatott narratív elemeken túl elsősorban három korábbi epizód történetére épít: a sorozat első korszakát lezáró Yakuza 6 az egyik, amely a legendás Kazuma Kiryu utolsónak tűnő nagy kalandját mesélte el. A yakuzák újkori történetében többször is meghatározó szerepet játszó harcos e játék végén szerettei védelmében megrendezte saját halálát, és innentől kezdve a Daidoji nevű titokzatos szervezet ügynökeként, álnéven dolgozott tovább. Az ő történetét folytatta a nemrég megjelent Gaiden, amelyben megtörtént a lehetetlen: az Omi szövetség és a Tojo klán vezetői összefogtak, és feloszlatták a yakuzák e két meghatározó csoportját, elindítva ezzel az egész rendszer összeomlását, 30 ezer yakuza hirtelen otthontalanná válását. Természetesen Kiryu ebből a fontos eseményből sem marad ki, ám még a végső, diadalmas pillanatai sem tudták feledtetni, hogy hősünk napjai meg vannak számlálva: testét rák támadta meg, a közelgő halál fenyegetése pedig előhozta a máskor oly sztoikus karakter érzelmesebb oldalát is.
[+]
Kiryu persze nincs egyedül: az oly sok változást hozó hetedik epizód, többek között új főszereplővel is jelentkezett. A szénaboglya hajú Ichiban Kasuga azonnal közönségkedvenccé vált – egyszerűen nem lehet nem kedvelni ezt a mafla alakot, aki legszebb éveit, élete csaknem felét a rácsok mögött töltötte egy el általa nem követett gyilkosság miatt, ám kiszabadulását nem megkeseredve, hanem végtelen optimizmussal a szívében élte meg. Ichiban első játékában egy árulást és egy majdnem halálos mellkas-lövést követően Yokohamában találta magát, és egy hajléktalan-táborból indulva kellett szembeszállnia korrupt politikusokkal, legalább három ország bűnözői csoportjaival, illetve a sorozat talán legelborultabb mellékfeladataival.
[+]
A pár nap múlva megjelenő Infinite Wealth az, ahol ezek a szálak végre összeérnek: az egyre betegebb Kiryu a Daidoji megbízásából érkezik Honoluluba, Ichiban pedig azért, mert Japánban igencsak kezd szorulni körülötte a hurok. A napjait a hirtelen munka nélkül maradt, a civil képesítéssel, vagy akár csak jó modorral általában nem rendelkező yakuzák életének jobbá tételével töltő Ichibant egy vtuber manipulatívan kommentált videója nyomán kirúgják munkahelyéről, így szinte kapóra is jön neki, mikor egykori yakuza-felettese, Sawashiro, őt is Hawaii-ra küldi. Az ő ügye jóval személyesebb, mint Kiryu ügynöki feladata: mint kiderül, a rendkívül komplex múltú Ichiban által nem ismert édesanyja Sawashiro szerint a trópusi szigeten él, és épp ideje lenne, hogy találkozzanak.
Hirdetés
A szériát ismerők számára talán közhely-számba megy, hogy a háttérben zajló események sokkal komplexebb hálózatot alkotnak, mint amiről a játék indulásakor – vagy mondjuk a harmincadik játékóránál – tudomásunk van. Az például Yakuza-szinten teljesen természetes, hogy a vakációhangulatban Honoluluba érkező Ichibant előbb taxisofőrje próbálja meg kirabolni (meghökkentő módon felzabálva a címet tartalmazó borítékot), aztán pedig egy csinos nő drogozza be és hagyja pucéran a Waikiki strand kellős közepén – de aztán egyre több kérdést vet fel, hogy hol is tartózkodik a keresett hölgy, Akane. Sőt, ennél még érdekesebb az, hogy miért keresi ugyanőt a sziget helyi erők által üzemeltetett bűnbandája, a Barrakuda, vagy a meleg szövetkabátokhoz és feszítővasához is betegesen vonzódó Yamai nevű rosszarcú japán alak mini yakuza-csoportosulása. De ha már itt tartunk: vajon Kiryu titokzatos megbízása vajon miért irányul ugyanígy Akane felkutatására?
[+]
Természetesen a történet további konkrét eseményeiről nem fogom lerántani a leplet, de annyit mindenképpen érdemes elmondani, hogy az Infinite Wealth a sorozatban korábban nem használt megoldásokat is felhasznál. Az például remekül működik, ahogy az óceán mindkét partján zajlanak az események – Yokohamába, sőt, később Tokióba is visszarángatnak minket az ott történtek, merthogy a hirtelen munka nélkül maradt, a civil életbe beilleszkedni kevéssé tudó yakuzák ügye nem csak a felvezető órákban lesz fontos téma karaktereink számára. Szintén érezhető változás, hogy most már nem különül el úgy a központi történet morc komolysága, és a mellékfeladatok (jó értelemben vett) baromság-áradata. Ichiban és Kiryu központi történetében is akadnak vidám részek – Ichiban udvarlási próbálkozásai például kolosszális jeleneteket eredményeznek. És bár az vitathatatlan, hogy ismét rengeteg állatságot hoznak a mellékküldetések, illetve egyéb mellékes tennivalók, most már azért itt is vannak komolyabb mondanivalóval rendelkező fejezetek is.
Nagy balhé Kis Japánban
Mindez nem jelenti azt, hogy a játék radikális átalakításon ment volna keresztül: a 14 fejezeten át hömpölygő sztori most is az írók kénye-kedve szerint repíti a karaktereket az egyik problémából a másikba. Árulások és egyéb pálfordulások tucatjai zavarják a képet, és szinte nincs is olyan fontos karakter a játékban, akinek ne lenne egy-két titkos ügye a háttérben. Bár a ténylegesen zajló haditervek közt akad pár erőltetett is, azt mindenképpen az Infinite Wealth javára kell írni, hogy főellenfeleit élmény gyűlölni – a mindig a legrosszabb pillanatban új videóval jelentkező vtuber, vagy mondjuk az egyik Amerikában talált ismerősünk durva árulása nyomán nem csak a karakterek, de a játékos is ökölbe szorított kézzel nézi az eseményeket, ami megadja a kellő intenzitást a játéknak. Szintén pozitívum, hogy bármit is gondolnál mondjuk Ichiban családi életének új fejezetéről, netán Kiryu betegségéről, lefogadom, hogy a végkifejletet nem fogod előre kitalálni – a hőseinket illető sztorik oda futottak ki, ahová egyáltalán nem vártam őket.
[+]
Szerencsére nem csak ezeket a fontos sztoriíveket kezelték jól az írók, de az Ichiban számára teljesen új világot jelentő Hawaii által okozott kultúrsokkot is. Hősünk nyilván egy szót sem tud angolul, ami eleinte jónéhány mókás jelenetbe sodorja bele – de később a helyi nyelv, a finom étkek és persze a számára idegen szokások láttán is számtalan rácsodálkozásban lesz részünk. (Az eltérő nyelvek sztoriszerepe miatt egyébként még idegenebbnek éreztem az angol szinkront, akármilyen tehetséges hangokkal is vették fel azt.) E játék egyik új megoldása a Tales-széria skitjeire emlékeztető pici partibeszélgetések megjelenése: a városban mászkálva is számtalan ilyet aktiválhatunk, de később minden egyes csapattaghoz is kapunk húsz ilyen párbeszédet, amelyek során jobban megismerhetjük őket. Sőt, az életével számot vető Kiryu egy egész bakancslistán rághatja át magát: régi törzshelyeket, szinte elfeledett ismerősöket, legendás bunyókat idézhetünk fel vele. Sőt, egy zombis filmplakátot vagy szamurájkorban játszódó regényt látva még egyéb szereplései is az eszébe jutnak, igaz, ezeket puszta bizarr álomként jellemzi sokat látott hősünk.
[+]
Kiryu alaposan gamifikált nosztalgiázásán túl ezúttal két nagy aljátékot kapunk még, és mivel mindkettőről sok videó és részlet látott napvilágot, ezekkel nem is töltenék sok időt. Illetve van még egy további okom erre: ezekkel egy-egy órán túl nem is tudtam időt tölteni. A játék végigjátszása – csaknem minden más tartalom teljesítése, és a háromból két dungeon megtisztítása mellett – így is 58 órába került, és egyszerűen nem fért bele az, hogy további tucatnyi órát szenteljek az elvadult Pokémon-utóérzés Sujimonnak, illetve a még időigényesebbnek tűnő, az Animal Crossing és a Stardew Valley fura keverékeként létrejött Dondoko szigetnek.
[+]
Ichiban régi bekattanása most is él, tehát hősünk most is minden szimpla bandatag ellenfelet annak viselkedése szerint valami fura alaknak hallucinál. Ezek a megszokott fantasy RPG-s támadásokat mókásan modern formában használják: a perverz alakok (egy magas rangú tagjuk a csodálatos nevű traumatizátor!) köpenyük szétnyitásával ijesztik meg csapattagjainkat, a modern kölykök drónnal támadnak, a Goblin Mode-pólós testépítők muszklivarázslatokkal operálnak, a tetoválómesterek koszos felszereléssel mérgeznek, és így tovább a végtelenségig. Ők a Sujimonok, akiket csata után néha befoghatunk, majd a hatalmas bevásárlóközpontból elérhető underground arénában ereszthetjük őket mások csapatainak 3v3 felállásban. Fejlesztésük, képességeik, elementál-besorolásuk, a rivális trénerek jelenléte, vagy épp a bajnokságok menete is Pokémon-módi szerint működik, mégis sokkal viccesebb, amikor DJ-k támadnak szónikus eszközökkel szigonyos búvárokra vagy anime-cosplayes alakokra.
[+]
A Dondoko-sziget teljesen más jellegű aljáték; mininek nem nevezném, mert ránézésre is legalább 10-15 órát sejtek benne. Ez egy szeméttel teli, lepusztult romokkal teli sziget, amit nekünk kellene valahogy trópusi luxusszállodává alakítanunk. A szeméthalmokat higiénikus és környezetvédő módon nekünk kell baseball-ütővel szétverni, a sziklákból és fákból alapanyagokat szerezhetünk, szedhetünk gombát, szigonyozhatunk halat és lepkehálóval elkaphatunk mindenféle bogarakat – a zsákmányt pedig vagy eladjuk, vagy bútort, díszítő elemeket, házakat és ezerféle mást gyárthatunk annak felhasználásával. Nekünk kell menedzselni a sziget megtisztítását, az épületek modernizálását, a rivális bandák visszaverését, a felszerelés fejlesztését és még saját házunk berendezését is. Teljesen személyes ízléstől függ, hogy ez kinek mennyire jön be – én annyira megcsömörlöttem ezektől a játékoktól az Animal Crossinggal eltöltött 200 óra után (és olyan kevéssé lelkesítő volt az eleinte lepusztult, hangulattalan környezet), hogy semmi kedvem nem volt ezzel szöszölni, és sokkal jobban örültem volna, ha most is az előző „nagy” részben látott, menüvezérelt módon lépett volna be az ingatlanpiacra Ichiban.
[+]
Természetesen a mellékes feladatok nem merülnek ki ennyiben: a szokásos japán és nyugati kártyajátékok, a játéktermi automaták (ezúttal Virtua Fighter 3, Sega Bass Fishing és SpikeOut), a karaoke és a baseball, a golf és a darts mellett van horgászat és nighclub is – utóbbi kettő jóval egyszerűbb módon, mint ahogy azt megszoktuk. Letölthetünk telefonunkra egy kifejezetten vicces Tindr-klónt, amellyel a szerkeszthető profilunk alapján kapott partnerekkel kell chatelni, visszatért az előző részből a yokohamai szemétgyűjtős versenyjáték, és ezt Honoluluban egy remek, kicsit Crazy Taxi-hangulatú ételkihordó őrület egészíti ki. Gamifikálták a kajálásokat, van egy beépített közösségi hálózat, főzhetünk gyógyitalokat, lehet merülni a Csendes-óceánban, etethetünk papagájokat és csirkéket, fotózhatjuk a város látványosságait (vagy a vidáman perverz alakokat a villamosról) és gyűjtögethetjük régi Sega-játékok zenéit is. Sőt, a yokohamai felnőttképző intézet is pont ide települt ki, így ismét egy rakás kvíz vár ránk, úgy Hawaii múltjáról, mint mondjuk a világűrről, vagy épp a Sega játékrejtelmeiről – a második Sega-kvíz cseppet sem könnyű, szégyenszemre innen kellett megtudnom, hogy Tails repülőjének Tornado a neve a Sonic 2-ben…
Ököl és papucs
Kitértem már szinte mindenre, de az Infinite Wealth egyik igen fontos komponense még csak most következik: a harcrendszer. Mivel a játék igazi főszereplője Ichiban, ezúttal is körökre osztott, csapatalapú csatákat kapunk. Karaktereink külön lépik a szinteket saját maguk fejlesztése, illetve éppen aktuális kasztjuk tekintetében – utóbbiból húszegynéhány akad, az újakat pedig az Alo-Happy utazási iroda tematikus programjaira befizetve nyithatjuk meg. A karakterek általános szintje növeli az alaptulajdonságokat, a kaszt fejlesztése pedig új és új képességeket nyit meg – és ezek közül néhányat permanenssé is lehet tenni, hogy mondjuk amerikai focistaként vagy rohamrendőrként is bevethessük a búvárok szigonyos manővereit. (A kasztok között most is akad jónéhány nemhez vagy karakterhez kötődő is.)
[+]
Noha én kedveltem az első Ichiban-kaland harcrendszerét is, kifejezett örömmel vettem, hogy a csaták jóval taktikusabbak és még fürgébbek lettek, mint korábban. Ezúttal a parancsok kiadása előtt mozoghatunk is aktív karakterünkkel, a helyezkedésnek pedig óriási szerep jut. A hátba támadott ellenfelekre sokkal nagyobbat sebzünk, a knockback támadások a megfelelő irányba lökik hátra az ellenfelet, és amikor már jóban vagyunk a pajtásainkkal, a közös attakok lehetősége is megnyílik. A játék végén már szinte kizárólag kombókban gondolkodtam: a kinézett ellenfelet egy társamnak taszítottam, aki egy óriásit ütött rá, optimális esetben úgy, hogy az áldozat saját haverjait terítse le – a földre került ellenfélre pedig utolsó ajándékként egy harmadik karakterem lépett rá ellentmondást nem tűrő módon. Természetesen visszatértek a területre vagy egy csík mentén ható varázslatszerű képességek, a 30. szinten minden kaszt esszenciális támadásokat nyit meg, vannak pénzért megidézhető szövetségesek, használhatjuk a tereptárgyakat, egy idő után elérhetővé válnak a két, illetve négyfős Tag-támadások is, Kiryu pedig legutolsó extrájaként valós idejű – és elsöprő erejű –harcmodort aktiválhat rövid időre.
[+]
Mindennek köszönhetően a játék harcai kellemesen változatosak és ami legalább ilyen fontos, fürgék lettek. Átlagban nem nagyon kell több időt fordítani egy-egy átlagos küzdelemre, mint mikor akciójátékként élveztük a sorozatot, ami óriási eredmény ahhoz képest, hogy itt mennyivel több taktikai döntést kell meghozni. Természetesen, mivel japán RPG-ről van szó, némi tápolás segítségével hamar bőven a kiegyensúlyozott szint fölé tápolhatjuk csapatunkat – még akkor is, ha az 52. szint után radikálisan lelassul a fejlődés. A fejlődés egyébként javarészt automatikus, egyedül három páncélunk, illetve két kiegészítőnk egyre erősebb verzióinak megvételére kell temérdek pénzt költeni. És persze a fegyverünk fejlesztése sem elhanyagolható: itt nem csak az alapmodelleket lehet cserélgetni, de 50 szinten keresztül tápolhatunk ritka anyagokkal minden fegyelmező eszközt.
[+]
Bár az Infinite Wealth az újkorban játszódó Ishin! remake-je, illetve az e játék felvezetéseként készülő Gaiden mellett készült, az tisztán látszik, hogy ez volt ezek közül a legfontosabb projekt. Ide koncentrálták a legszórakoztatóbb mellékküldetéseket (az élete utolsó havazásának látványára vágyó haldokló feleség vágyának teljesítése olyan kolosszálisan elmebeteg lett, hogy akkor sem hinnétek el, ha leírnám a módját), a három várossal itt a legnagyobb a bejárható terep, és itt van a legtöbb átvezető jelenet is – rendszeresen olyan hosszúak, hogy kikapcsol alattuk az asztalra letett kontroller. Bár ezek közül némelyik egy kicsit talán túl szószátyár lett, a feszültség így sem törik meg. Technikai gondom nem volt: még az első napos patch előtt is (Xboxon) bugmentesen és jól futott a játék, zéró lefagyással – és bár ez lenne a természetes, manapság ezt is ki kell emelni.
[+]
Azon túl, hogy személyesen engem a Dondoko egyáltalán nem fogott meg, és a Sujimon is csak visszafogottan kötött le, az egyetlen bajom a szinkronnal volt: az angol hangokat használva szerintem az egész játék hangulata döglik meg, a japán szinkronban pedig az angol nyelvű jelenetek lettek gyengék. Még a helyi alakok – például rendőrök, banditák vagy épp az egyszerű utcai zsivaj – is szörnyen nem-amerikai akcentussal szólalnak meg, de az igazi mélypont az, amikor szegény japán szinkronszínészek némelyikét angol beszédre kényszerítették. Ez pont az egyik legfontosabb szereplőnél eredményezett kritikán aluli jeleneteket – ezt valahogy máshogy kellett volna megoldani. Teljesen más téma, de mindenképpen ki kell térni arra, hogy jelenlegi állás szerint a New Game+ opció kizárólag a Deluxe és Ultimate verziókban érhető el, az alapkiadást megvásárlók ezt nem kapják meg (és ha már itt vagyunk, két kaszt jelenleg exkluzív előrendelői ajándék).
[+]
Én kiválóan szórakoztam az Infinite Wealth-tel – volt már néhány zseniális, örökké velem maradó pillanata a sorozatnak, de most is kaptam néhány ilyet. Talán olyan érzelmi magaslatokra nem sikerült felkapaszkodni, mint amit a 0, a 6, vagy akár legutóbb a Gaiden egynémely pillanata nyújtott, de összességében pazarul működik az Infinite Wealth – és sokkal változatosabb, mint a korábbi epizódok. Története kellemesen kiszámíthatatlan, főgonoszait élmény péppé verni, és a harcoktól a minijátékokig minden játékelemmel meg voltam elégedve. Még a fura alakokkal teli Honolulu is kifejezetten szimpatikus lett a játék végére, pedig attól féltem, hogy ez az amerikai környék majd betesz a klasszikus Yakuza-hangulatnak. Sok múlott az Infinite Wealth szereplésén, hiszen ez valamilyen szinten egy új korszak kezdetét hozta el a yakuzák és a Yakuza világába – én pedig most még inkább felvillanyozva várom, hogy merre kanyarodik majd el ez a nagyszerű sorozat a következő felvonással!
A Like a Dragon: Infinite Wealth PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.
A tesztjátékot a magyar forgalmazó Cenega biztosította.
Összefoglalás
Az összedőlőben levő yakuza-rendszer következő fejezete egyszerre játszódik Japán legnagyobb városaiban és Hawaii trópusi paradicsomában – és az írók fantasztikusan vették az új kihívásokat. Ichiban és Kiryu közös kalandja ismét emlékezetes főellenfeleket, ravasz fordulatokat és felkorbácsolt érzelmeket hoz. A körökre osztott harcok és a többi RPG-elem minden korábbinál szervesebben épül be a játék többi komponensébe.
A Like a Dragon: Infinite Wealth legfőbb pozitívumai:
- A történet fordulatos és jó értelemben kiszámíthatatlan;
- Kiryu és Ichiban közös története remek karakterpillanatokat hoz;
- a körökre osztott harcrendszer rengeteget fejlődött;
- bődületes mennyiségű mellékes tartalom van benne.
A Like a Dragon: Infinite Wealth legnagyobb hiányosságai:
- A Dondoko nem annyira Yakuza-hangulatú, mint vártam;
- a New Game+ mód csak a Deluxe és Ultimate kiadásokban elérhető.
Bényi László
