LG LE5500

A nálunk megforduló tévék legtöbbje nagy tudású, nagy képátlójú, sok funkciót kínáló modell, amelyek pont emiatt sokszor elég borsos áron kaphatóak. Mindenképp szerettünk volna egy olyan modellt is tüzetesebben szemügyre venni, amely megvásárlásán azok is elgondolkodhatnak, akik nem kívánnak százezreket elkölteni egy televízióra. Emellett az is terveink között szerepelt, hogy bemutassunk egy kisebb képátlójú készüléket, amely méreténél fogva alkalmas lehet rá, hogy otthonra leljen egy hálószobában, egy garzonban vagy egy kollégiumi szobában is, ahol sokszor egyszerűen nincs hely a nagyobb daraboknak.

Az LG segítségével két legyet üthettünk egy csapásra, mert kölcsön kaptuk a LE5500 típusjelzésű, 32 hüvelyk képátlójú készüléket. A specifikációk és a kapcsolódó szolgáltatások alapján rögtön látszott, hogy nem belépőszintű termékről van szó, úgyhogy kíváncsian vetettük rá magunkat erre a Edge-LED háttérvilágítással operáló, Full HD felbontású tévére.

Hogy mutat kívülről?

A 2010-es év a dizájn terén alapvető változásokat hozott. Egyértelműen a letisztult vonalak, formák és színek domináltak, a korábbi évek harsány, talán túlságosan figyelemfelkeltő megoldásai pedig a háttérbe vonultak. Bár akadt néhány modell, amelynél gyökeresen új utat kerestek a gyártók, általánosságban elmondható, hogy a különböző vállalatok boszorkánykonyháiból kikerülő tévék a fő koncepciót tekintve meglehetősen hasonlítottak egymásra.

Az LG LE5500 abszolút illik ebbe a vonalba. Semmi csicsa, semmi felesleges elem nem került rá. Legalábbis első pillantásra ezt szűrhető le, de csak amíg meg nem nézzük közelebbről! A keret külső részén ugyanis végigfut egy nagyon szolid díszítő, bordó műanyag él, ami leginkább csak akkor tűnik fel, ha megfelelő szögben esik rá a fény. Ez a megoldás nem egyedi, bár eddig elsősorban a Samsung tévéinél találkozhattunk hasonlóval.

Bár a vállalat a termékkommunikációjában hangsúlyozza a keret különleges vékonyságát, mi ezt nem találtuk annyira extrának. Viszont az tetszett, hogy a káva felülete középen megtörik, és kifelé fokozatosan elvékonyul. Ez sem nevezhető nagyon különlegesnek, bár az igaz, hogy mostanában viszonylag ritkán lehet belefutni ebbe a fajta formatervezési irányba az iparágban. Abszolút egyenletes és arányos a készülék, nincsenek tolakodó részletek, az összhatás elegáns és visszafogott.

Az alsó részre kerültek a manuális vezérléshez szükséges érintőgombok, amelyek csak akkor jöhetnek jól, ha valami baj történik a távirányítóval, hiszen kicsik, és kezelésük nem túl kényelmes. A nyakra szintén jutott a már említett bordó tónusból, a talppal együtt tökéletesen illik a készülékhez.

Oldalt az AV bemenet mellett helyet kapott két darab USB 2.0 port, egy HDMI 1.3 csatlakozó, illetve okosan a fejhallgató-bemenetet is ide tették. Ez is teljesen természetesnek tűnik, pedig sok tévén valamilyen homályos oknál fogva a hátlapra kerül. A szokásoknak megfelelően itt jutott hely a CI slotnak is, amibe a fizetős tévéadások dekódolásához szükséges kártyát kell bedugdosni.

Hátulra három további HDMI port jutott, egy Scart, egy LAN, PC audiobemenet, digiális audiokimenet és egy D-Sub csatlakozó mellett. Ide pakolták a mérnökök az RS-232C bemenetet, valamint a Wi-Fi adaptert kiszolgáló csatlakozót is. Mindent összevetve azt elmondhatjuk, hogy csatlakozókból nem szenved hiányt. A modell az Edge-LED háttérvilágítási eljárást alkalmazza, tehát a fénykibocsátó diódák a keretben kaptak helyet, aminek köszönhetően csuda vékonyra sikerült fogyasztani a készülékházat, egészen pontosan 3,9 centisre.

Képminőség

Az Edge-LED megoldásnak kétségkívül megvannak az előnyei, ami leginkább a formai kialakításban és az energiafogyasztásban jelentkezik, de a hátrányok mellett sem lehet elmenni szó nélkül. Ilyen például a homogenitás kérdése. A felhősödés, azaz clouding nevű effektus akkor jelentkezik, ha nem egyenletesen oszlik el a fénykibocsátó diódák fénye, azaz a sötétebb területeket világosabb foltok váltják fel. Sajnos ezt a jelenséget ebből a tévéből sem sikerült száműzni.

Méretéből fakadóan viszonylag speciális helyeken is bevetésre kerülhet a tévé, és így például egy hálószobában, kollégiumi szobában nincs mód arra, hogy a felhasználó vagy minden felhasználó ideális pozícióból nézze a képernyőt. Fontos tehát, hogy a betekintési szög magas legyen, ám ezzel ebben az esetben nem voltunk túlságosan elégedettek. A gyárilag specifikált 178 fokhoz képest 140-150 foknál már láthatóan torzultak a színek, főleg a sötét tartalmak fakultak ki látványosan.

Cserébe utánhúzás-effektussal egyáltalán nem találkoztunk. Ez gyors mozgások megjelenítése során volt jellemző az LCD televíziókra, ilyenkor az objektumok a viszonylag magas válaszidő miatt kis csóvát húztak maguk után, egy focilabda kicsit úgy nézett ki, mint egy üstökös. Ez egy darabig mókásan fest, azonban idővel meglehetősen zavaróvá válik, úgyhogy mindenképpen pozitívum, hogy ebből a tévéből teljesen kiűzték. A készülék támogatja a 24p formátumú audiovizuális tartalmak lejátszását a képsebesség és képritmus megtartásával, ami teljesebbé teheti az otthoni mozizás illúzióját.

Képjavító eljárások

Nyilván ebből a készülékből sem maradhattak ki a különféle képjavító technológiák, ezeket megvizsgáltuk kicsit alaposabban. Érdekes, hogy nem minden beállításnál érhetőek el, ennek oka előttünk ismeretlen.

Vízszintes élesség, függőleges élesség: semmilyen hatást nem tapasztaltunk, ha ezeken változtattunk.

TruMotion: három fokozatból lehet választani; totális mellőzés mellett egy alacsony, illetve egy magas beállítás jöhet szóba. Interpolációs technológiáról van szó, ami elméletileg a gyors mozgások esetén hasznos, hiszen a virtuális képkockák révén folyamatosabbá teszi a képet. Nekünk kikapcsolt állapotban se volt sok bajunk a képpel, viszont magasra állítva előjött az ilyen jellegű eljárásoknál oly gyakori hatás, amikor egyszerűen természetellenes lesz a végeredmény, és minden olyan, mintha valamelyik régi magyar sorozat technikai parkjával rögzítették volna.

Dinamikus kontrasztarány: e funkció lényege, hogy a tartalomtól függően a tévé elektronikája automatikusan változtatja a háttérfény erejét. Nem nagyon rajongunk ezért, úgyhogy általában rögtön kikapcsoljuk. Itt mondjuk nem volt nagyon vészes, de főleg magas fokozaton azért bele-belefutottunk a dinamikus kontrasztarányra oly jellemző, extra idegesítő villogásba. Alacsony és közepes beállításnál ez persze még ritkább volt, de tényleg jobb kilőni az egészet.

Zajcsökkentés: elméletileg ellágyítja a képet, tehát némiképp összemossa az egyes képrészleteket. A baj csak az, hogy néha túlságosan agresszíven teszi ezt, úgyhogy érdemes vele óvatosan bánni.

Élkiemelő: nyilván ezzel lehetne a túlságosan elmosódott részleteket enyhén feljavítani. Sajnos magas fokozatban teljesen használhatatlan, a kép szétesik teljesen, de az alacsony vagy közepes fokozat nyugodtan alkalmazható.

Clear White: ennek valószínűleg az lenne a szerepe, hogy alkalmazásával még jobban kiemeljük a hófehér árnyalatokat, ám semmilyen változást nem láttunk, hiába ugráltunk az egyes fokozatok között.

Bőr: bármilyen meglepő, de a bőr színhőmérsékletén változtathatunk egy tízfokozatú skála segítségével. A legjobb 0-án hagyni, úgy a legtermészetesebb.

A 16:9 és a 4:3 képarány alap, de emellett kiválasztható a 14:9 is, illetve helyet kapott a kínálatban egy olyan funkció, amely automatikusan az eredeti képarányra ugrik, egy, amelyik teljesen széthúzza a képet, és egy, amelyik nem vág le semmit belőle. A két nagyítási opciót elsősorban azok értékelhetik, akik gyenge szemük miatt hajlandóak egy ilyen kompromisszumot megkötni, ugyanis ezek túl nagy részét szelik le a képnek.

Tévézés és filmezés

A néhány évvel ezelőtt bemutatott készülékekhez képest láthatóan sokat fejlesztett analóg tunerjein a koreai vállalat. Bár a sugárzott jelek hazánkban sajnos botrányos minőségűek, ennek ellenére kirívó hibákba nem futottunk bele.

A szokásos apróságok persze sajnos megvoltak. A képernyő alján futó feliratok hajlamosak voltak olykor bezöldülni-belilulni, ami a hírcsatornák fanatikusainak arcára biztos a gond ráncait vési majd. A ferde vonalak gyors mozgatását sem lehet erősségének nevezni, ugyanis az egyenes helyett gyakran csak lépcsők láthatóak, és ezen még a különféle képjavító technológiák sem segítenek. Az mindenképpen pozitívum, hogy nem volt nagyon zajos a kép, még a fekete, sötét tónusú területeken sem. A logók megjelenítése is prímán ment, és a színek sem csúsztak össze. A körülményekhez képest az analóg tuner tehát jól teljesített.

A csatornahangolás szerencsére egyszerű és gyors. A menürendszer mindig mindenről pontosan tájékoztat, így arról is, hogy mi a teendő, ha digitális adásokat szeretnénk befogni. Mivel a készülék rendelkezik beépített DVB-T/C tunerrel, amely a digitális sugárzású adások vételéhez szükséges, és természetesen támogatja az MPEG-4 kódolású anyagok kezelését, nem kell külön set-top box a használatához. Nekünk csak ki kell jelölnünk, hogy digitális vagy analóg forrásból származó jelet fogadnánk, és a keresést ezután automatikusan levezényli az eszköz, manuálisan nem is kell belekontárkodnunk.

A digitális adások minősége nyilávn sokkal jobb mint az analógoké, de nem olyan mellbevágó az élmény, mint más tévéknél. Lehet, hogy a kisebb képméret az oka, de az összhatás nem volt annyira erős. Ebbe lehet, hogy az is belejátszott, hogy szobaantennánkkal voltak gondjai. Sokszor összeesett a kép, volt, hogy egészen elment, sőt arra is akadt példa, hogy egyszerűen kikapcsolta magát a tévé. Az viszont pozitívum, hogy képes az antenna energiaellátására, tehát nem kell emiatt felvezetni az áramot a tetőre.

A modell képes a Full HD (1920x1080) felbontású anyagok megjelenítésére. A képernyő mérete miatt természetesen nem fogjuk úgy érezni magunkat előtte, mint ha egy moziban ülnénk, de már egészen közelről igen jó képminőséget produkál, persze csak akkor, ha nagyfelbontású tartalmakat kívánunk nézni rajta. A beépített médialejátszónak köszönhetően viszonylag egyszerű rá ezeket eljuttatni, még akkor is, ha nem rendelkezik az ember külön Blu-ray lejátszóval, ellenben jó kapcsolatokat ápol a Download Recordssal.

A kép minőségével itt még inkább elégedettek voltunk, mint az SD tartalmak esetén. Az LG kezdi egyre inkább száműzni a műanyag színeket, a harsány plasztik tónusokat, és ez igen jó ötlet volt részükről. A koreai gyártókra korábban egyértelműen az volt a jellemző, hogy a tévéikkel inkább ezt a vonalat favorizálták, ám az utóbbi időben fordult a szél, és a konszern is a természetesebb, naturálisabb árnyalatok felé fordult, amit egyértelműen csak üdvözölni lehet. Persze sok függ az egyes beállításoktól, de a lényeg az, hogy lehet találni olyat, amikor teljesen jónak mondható a képminőség. A képernyő felülete szerencsére nem tükröződik nagyon, sőt akár egy nem túl világos lámpával vagy az ablakkal is szembeállíthatjuk, úgy is élvezhető marad a kép.

Médialejátszó

Egy mai tv sok esetben már multimédia centerként is funkcionál, amellyel lehet filmet nézni, zenét hallgatni és digitális fotóalbumként is megállja a helyét. Nincs ez másként az LE5500 esetében sem.

A saját média menüpontra okézva érhetjük el közvetlenül a külső adattároló eszközöket, de elméletileg a csatlakoztatás után automatikusan felkínálja a lehetőséget, hogy azonnal belépjünk ebbe a menübe. A sárga gomb megnyomásával a nézeten lehet változtatni, ami a gyengénlátóknak jöhet jól, hiszen megnöveli az ikonok méretét.

Fotók&Zene

Túlzás lenne azt állítani, hogy egy szuperokos digitális fotóalbummal állunk szemben, hiszen bár képes arra, hogy a fotókról kisméretű bemutatóképeket állítson elő, azonban ezek közül nem lehet szelektálni, nem állítható össze egy lejátszási lista. Tehát egy számítógépen egyetlen külön könyvtárba kell másolni azokat, amelyeket meg kívánunk nézni egymás után. A Slideshow funkció aktiválható, de zenét nem tudtunk alá pakolni. A képeket szépen jeleníti meg, a képarányt megtartja, nem húzza szét, de sajnos csak a JPG kiterjesztésű fájlokat képes kezelni.

Zenehallgatás esetén csak az MP3-ak jöhetnek szóba, és gyakorlatilag ugyanaz a helyzet, mint a képeknél. Playlist tehát nincs, az előadó neve és a számok címe viszont jól látszik, és a dal elindítása után nem sokkal egy diszkó-effektet kapunk, azaz mintegy képernyővédőként egy villódzó objektum körbejárja a képernyőt. Érdekes, ilyet se láttunk még. A kurzor Ok gombjának megnyomásával térhetünk vissza a zene menübe, ahol aztán persze beletekerhetünk a számba és ugrálhatunk a nóták között.

Filmek

A képnézegetésnél és zenehallgatásnál valószínűleg sokkal többen használnák arra, hogy ilyen-olyan forrásból megszerzett audiovizuális anyagaikat nézzék meg rajta. Első pillantásra nem is tűnik rossz ötletnek ez, hiszen támogatja többek között egyes MKV anyagok lejátszását is. A puding próbája az evés, ezért megnéztük, hogy a valóságban hogy teljesít, ehhez pedig a médialejátszó-tesztjeinknél már megszokott, stevve stevve segítségével összeállított tesztcsomagot használtuk. A filmrészletekhez egy szoftvercsomagot mellékeltünk, amiben lejátszók, kodekek és információs program található.

A Divx-et látta, ám sajnos az alapból nem túl jó minőségű anyagot meglehetősen csúnyán jeleníti meg. Gyakori a színek torzuálsa, az emberek feje sokszor foltos, a kép pixeles. Az pozitívum, hogy durva hibákkal nem találkoztunk. A H.264 TS-sel sajnos nem boldogult, bár felismerni felismerte, de egy szikár „File érvénytelen” üzenettel tudatta, hogy ez nem fog menni. A Quicktime (720p) sok tévének, médialjeátszónak gondot okozott már korábban. Nos, az LE5500 tökéletesen kezelte, leszámítva, hogy az audiokodek áthághatatlan akadály elé állította, viszont a képminőség az tényleg nagyon-nagyon rendben volt. A másik Quicktime anyagot viszont fel sem ismerte. A WMV HD gyakorlatilag perfekt, a kép, a színek, a hangok, minden a helyére került. A mozgás folyamatos, a zavaró akadozásnak nyomát sem találtuk. A 3,8 Mbps bitrátájú MKV fájlról gyakorlatilag ugyanezt lehet elmondani, ellenben a 9,7 Mbps-es MKV fájl legyőzte, hiszen szintén a „File érvénytelen” üzenetet kaptuk, amikor megpróbáltuk elindítani. Azt nem is vártuk, hogy a „Killa_sample”-lel nem lesz semmi grimbusz… Ez a fájl egyszerűen kegyetlen, az eszközök nagyon nagy százalékát kifekteti, és ez a tévé sem volt kivétel, úgyhogy jött a már szokásos, kicsit szemrehányó „File érvénytelen” felirat a képernyőn. Az Xvid anyagot hibátlannak nevezni erős túlzás lenne. A mozgások sebessége rendben van, viszont a sötét színek, és elsősorban a fekete megjelenítése korántsem tökéletes. Ami szomorú tehát, hogy a HD TV (BDAV_1080p@8Mbps.m2ts) fájlt még csak meg sem találta, pedig ez eddig szinte egyetlen eszköznek sem okozott problémát, és mindig remekül sikerült a megjelenítése is. A külső feliratok kezelését támogatja, és automatikusan meg is jeleníti azokat, azonban a méreten vagy a színen már nem lehet változtatni.

Miközben a médialejátszót használjuk, a Menu gomb megnyomásával kiválaszthatjuk, hogy változtatni kívánunk az audió- vagy képbeállításokon. Ez csak azért nagy dolog, mert sok készülék ezt az alapvetőnek tűnő funkciót nem támogatja. A Back gomb megnyomásával pedig közvetlenül visszajuthatunk a videomenübe.

Extrák

Net

Az LG egyértelműen a finoman szólva is trendkövetők között van a netes tartalmak megjelenítése terén. Amíg mások komplett sorozatokat, filmeket, és tutorial videók ezreit teszik elérhetővé, addig ők megelégedtek szerény nyolc szolgáltatással. Na de előfordulhat, hogy a minőség felülmúlja a mennyiséget! (Néha.) A szokásos Picasa, AccuWeather, YouTube szentháromság további öt taggal bővült, amelyből kettő a mikrobloggereket, illetve a közösségi oldalak szerelmeseit érinti, egy rádiózóknak, egy a játékok kedvelőinek szól, a maradék pedig nagyjából száz embert érdekelhet Magyarországon:

Persze lehet, hogy létezik egy rejtőzködő baseball fanatikusokból álló szekta, de akkor jól elbújtak, szóval kevés a valószínűsége annak, hogy valakit befolyásoljon a vásárlási döntés meghozatalában, hogy a tévével közvetlenül eléri az MLB – Major League Baseball meccseket. Nade majd a szupernépszerű Twitter, meg Facebook....

Hát az az igazság, hogy el nem tudjuk képzelni, hogy ki az, aki egy ilyen felületen keresztül, a távirányító gombjainak segítségével pötyögné be a 140 karakterét, amikor ott van valahol a közelben egy klaviatúrával megtámogatott számítógép is. Arra is kíváncsiak lennénk, hogy vajon ki lehet az, aki tévén keresztül akar majd Twitter bejegyzéseket olvasgatni, de biztos van ilyen.

A Facebook viszont lehet, hogy egész jó lenne. Sokan ugye kép és videomegosztásra használják, és bár a farmon valószínűleg ennek segítségével nem lehetne megetetni a csirkéket, azért biztos jó pár embernek tetszene ez az alkalmazás. Viszont van vele egy igen nagy baj: az LG az elérést csak úgy engedélyezi tévéjén keresztül, ha kreálhat nekünk egy saját accountot, cserébe viszont elérést kér falunkat, barátaink adataihoz, eseményeinkhez stb. Emiatt nem is próbáltuk ki, azért tényleg mindennek van egy határa...

Ezenkívül egy külön oldal segítségével elérhetőek még különféle netrádiók, ami speciel egészen jó ötlet. Illetve van egy szekció, ahol hat különféle játékkal lehet elütni az időt. Ezek egyszerű logikaiak: Tetris, amőba, ilyesmi. Érthetetlen, hogy miért kell ezekhez netkapcsolat, hiszen láttunk már nem is olyan rég olyan LG tévét, amely beépített memóriából kínálta ezek elérését. Sajnos mára elrepült az idő az ilyen programok felett, az élvezetet pedig az sem emeli, hogy a távirányítóval kell őket vezérelni. Viszont maga az elgondolás nem lenne rossz, csak éppen jobb játékok kellenének, simán mehetne bele valamilyen egyszerűbb point’n click kalandszerűség például. A fent említett netes tartalmak a grafikus menüből nem érhetőek el, csak a távirányítón található Netcast gomb megnyomásával sikerült eljutni hozzájuk. Egyébként ahogy a készülék netet érzékel, azonnal elkezdi keresni a legfrissebb szoftververziót, úgyhogy ezzel se kell külön vacakolni.

EPG

Az elektronikus programfüzet elérhető, de természetesen csak digitálisan sugárzott adásoknál jöhet szóba. A menürendszeren keresztül nem is juthatunk el ide, a Guide gombot kell püfölgetni ehhez a távvezérlőn. Felépítése hasonló más műsorújságokéhoz, sokat nem lehet róla elmondani, azaz világos, átlátható és logikus. Az egyes műsorok között a kurzorral tudunk navigálni, ha pedig a kiválasztottnál megnyomjuk az Info gombot, akkor rövid leírást kapunk az adott programról. Sőt be is jelölhetjük őket, pont úgy, mint amikor régen karikázgattuk a tévéújságban a Derricket, és ezután egy külön felületen megnézetjük, hogy mi is vár ránk a jövőben. Mivel külső vagy belső adattárolóra közvetlenül nem vehetünk fel műsorokat, ezért ennek csak annyi értelme van, hogy a tévé figyelmeztet, ha épp kezdődik az egyik kinézett adás, hogy le ne csússzunk róla.

Kép és hang beállításai

Szóljon hangosan!

Szóljon persze, azonban a 2 x 10 watt maximális teljesítmény, ráadásul rejtett hangszórókból, nem biztos, hogy elég lesz ahhoz, hogy lefújja a kalapot a fejünkről. Vannak előzetes beállítások is, amelyeket elvileg sport, film stb. tartalmakhoz optimalizáltak, dehát nagyon-nagyon meglepő lenne, ha élne olyan ember a földön, aki kapcsolgatás közben még arra is odafigyel, hogy a megfelelő hangmódot minden alkalommal kiválassza. Főként, hogy szokás szerint ezek között igazából olyan óriási különbséget fel se lehet fedezni. Persze megvan a lehetőség, hogy igényeink szerint változtassunk a mély és magas hangszínek aranyán, illetve a balanszon is módosíthatunk. Ebből a tévéből sem maradhatott ki a virtuális térhatású hangzás megteremtésének ígérete, ami a hangzatos Infinity Surround névre hallgat, de ott még sajnos nem tart a technológiai fejlődés, hogy ezt húsz watt segítségével valóban létre lehessen hozni. Mindent összevetve tehát, akinek fontos az audioélmény is egy film megnézése vagy zeneszámok hallgatása közben, az jobban teszi, ha beszerez a tévé mellé egy épkézláb audiorendszert.

Képi beállítások

Az vállalat tévéinél már megszokott a Képvarázsló névre hallgató szolgáltatás. Ez tulajdonképpen egyszerűen és látványosan segít eligazodni abban, hogy az egyes funkciók mit jelentenek, illetve az optimális beállítások megtalálását is támogatja. Természetesen nem egy kalibrátorszintű dologra kell gondolni, de egy átlagos felhasználó számára ez is épp elég lehet.

Az LG korábban is erős volt az előzetes képopciókban, és ez most sincs másként. Öt előre beállított lehetőség közül választhatunk, amelyek közül csak az Élénk teljesen használhatatlan. Az agyrobbantóan világos, jéghideg kép sajnos gyakorlatilag élvezhetetlen, ráadásul a sötét és világos részletek találkozásánál igen éles az átmenet, ami nem tesz jót a képi világnak. Bár a kalibrátor szerint a Sport, a Normál és a Játék is túl világos, mi azért annyira nem találtuk szörnyűnek. A műszer szerint a Mozi az, amelyik a leginkább közel áll a valósághoz, azonban a túlságosan meleg színek miatt simán előfordulhat, hogy sokaknak nem nyeri majd el a tetszését. Ezeken kívül választhatjuk azt is, hogy szeretnénk rábízni magunkat a külső fény érzékelésére szakosodott szenzor javaslataira, ami elméletileg automatikusan belövi a megfelelő háttérfényt, ám azt tapasztaltuk, hogy ez cicák vagy baglyok számára készült, ugyanis mindig túl sötét lett a végeredmény. Abszolút pozitív, hogy helyet kapott két felhasználói fiók is, amelyekbe értelemszerűen a saját ízlésünk szerint kimódolt beállításokat menthetjük el.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Ezek sorrendben: Élénk, Játék, Mozi, Normál, Sport. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a DeltaE, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a DeltaE értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Itt pedig következzenek az általunk, és a kalibrátor által is helyesnek gondolt beállítások.

Kezelés és értékelés

Kezelés

Az LG a vezérlést tekintve egyértelműen a legjobbak között van. A menürendszerrel már korábban találkozhattunk az vállalat más tévéiben is, olyan nagy újdonság nem ért minket. Szerencsére, hiszen ezt igazán jól eltálalták, egyszerű, gyors, világos és még jól is néz ki. Gyakorlatilag minden fontosabb menüpont azonnal megtalálható, és az eligazodást nagyméretű piktogramok is segítik. Az egyes opciók a helyükön vannak, nem kell keresgélni őket, és maga a rendszer kellően sekély, gyakorlatilag maximum két lépésből elérhető minden, ráadásul sokszor még rövid szöveges segítséget is kapunk arról, hogy az egyes funkciók mit jelentenek.

A távvezérlőről közvetlenül elérhető egy, a jobb alsó sarokban megjelenő, az LG-től már megszokott menütárcsa, aminek segítségével a legfontosabb beállításokon, tehát például a képarányon, kép-, és hangmódokon módosíthatunk.

A távirányító egy igazi ász. Kényelmes a fogása, korrekt a súlya és még a háttérvilágítást sem spórolták ki belőle, ami az esti tévézés során egy igazi ajándék. A gombok kellően nagyok, és épp megfelelő távolságra vannak egymástól. A formatervezésre sem lehet panasz, jól néz ki, egy a baj csak vele, hogy a fényes fekete borítást kapta, amelyet igen hamar elcsúfítanak a különféle szennyeződések, ujjlenyomatok.

A készülék elektronikája gyorsan reagál a változtatásokra, ami azt jelenti, hogy a csatornaváltás is villámgyors. Ez sokak szerint talán nem annyira fontos szempont, pedig az az igazság, hogy egy lassú tv totálisan képes hazavágni az egész szórakozást, főleg, ha valaki olyan megszállott kapcsolgató, mint mi.

Vélemény

Adott egy remek modell, aminek ugyan a beépített digitális tunerje nem a legjobb, kevés netes tartalmat kínál, a betekintési szöge sem az igazi, és kategóriájában nem is a legolcsóbb, de a hibákat remekül egyensúlyozzák az általa kínált előnyök. Kivétel a facebookos funkció, ami kifejezetten kiverte nálunk a biztosítékot.

Tényleg nem sok panasz lehet a tévére, tetszett nekünk, hiszen a kezelése kiváló, a dizájnja is rendben van, éppúgy, mint a képminőség. Emellett ott a sokoldalú és nagyszerűen funkcionáló médialejátszó, a felhasználóbarát képvarázsló és távirányító. Tehát mindent összevetve végül is egy jól sikerült darabról van szó, amely valószínűleg megállja majd a helyét a kollégiumokban, hálószobákban, nyaralókban, nappalikban.

LG 32LE5500

elefant

Az LG LE5500 LED háttérvilágítású LCD tévét az LG magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.