Megjelenés

Vízválasztóhoz érkezett az x86-os processzorok világa az Intel Core M-mel. A mindössze 4,5 wattos TDP értékkel bíró szilíciummorzsa az első olyan megoldás, ami a klasszikus Core i processzorok teljesítményszintjét hozhatja akár passzívan, ventilátor nélkül hűtve is. Végre reálissá vált a Surface Próhoz hasonló, nagyméretű és komoly teljesítményű, akár notebookokat kiváltó tabletek elkészítése úgy, ahogy egy ilyen gépet illik, mozgó alkatrész nélkül. A Lenovo is elkészítette saját megoldását, a ThinkPad Helix második generációját, melynek elődje két éve még kicsi ventilátorral és harmadik generációs Core i processzorral jelent meg.

Csinos, ThinkPad színvilágú – fekete egy kis vörössel – dobozából a korábbi méretet tartva 11,6 hüvelykes tablet bújt elő végre ehhez illő, mindössze 9,4 milliméteres vastagsággal, ami már tényleg tabletszintű paraméter, és a nagy akkut (35 Wh) meg a kijelzőméretet figyelembe véve a picivel 800 gramm alatti súly is rendben van. Alakja azt sugallja, hogy inkább egy kettő az egyben készülék leszedhető kijelzőjéről van szó, ugyanis felső sarkait lekerekítették, az alsók éle pedig az egyszerűbb dokkolhatóság érdekében egyenes. Így legalább jól azonosítható, hogy melyik a tablet alja, és melyik a teteje.

Gorilla Glass védi a 11,6 hüvelykes, 1920x1080 pixel felbontású, IPS paneles érintőképernyőt, aminek felülete értelemszerűen fényes. Körülötte elég vaskos a keret, amibe felül két megapixeles kamerát, alul Windows érintőgombot tettek. A hátlap egyik felső sarkában, vörös keretből mosolyog az öt megapixeles, segédfény nélküli kamera, alul pedig a két hangszórónyílást találjuk.

Csatlakozók terén a fedél alá rejtett, teljes méretű USB 3.0 kapu és a microSD, illetve micro SIM kártyafoglalat a legérdekesebb a meztelen micro HDMI és hangkimenet, illetve a hangerőszabályzó társaságában. A másik oldalon csak a szögletes tápcsatlakozó van, felül, a kamera közelében nyomható a bekapcsoló és a képernyő forgatását letiltó gomb. Dokkolható készülékről van szó, így az alsó peremén csatlakozósor látható – ráadásul nem is egy, hanem kettő. Erre azért van szükség, mert kétféle billentyűzetet és még egy közel függőleges dokkolóállványt is kínálnak hozzá.

Balra az Ultrabook Keyboard, jobbra az Ultrabook Pro Keyboard

Nálunk az egyszerűbb, Ultrabook Keyboard elnevezésű billentyűzettel járt a második generációs Helix, aminek vájatába csak fix szögben állítható bele a tablet. A ThinkPadekére hasonlító, de természetesen kisebb méretű gombsorok alatt touchpadet is találunk, a hátsó részen pedig USB 2.0 csatlakozó várja a beledugható eszközöket. A vele átellenes oldalra rejthető a tablethez való érintőtoll. Komolyabb darab az Ultrabook Pro Keyboard, melynek mozgó zsanérja, USB 3.0 és mini DisplayPort csatlakozója, pöcökegere, sőt beépített akkumulátora is van. A dokkolóállvány pedig három USB 3.0-vel, HDMI-vel, hang ki- és bemenettel, valamint Gigabit Ethernet porttal büszkélkedik.

Gyakorlati tapasztalatok

Kézbe kapva, kicsit megforgatva az új Helixet nem keltett olyan prémium érzetet, mint mondjuk a Microsoft Surface Pro vagy az iPad Air vagy éppen egy csúcs Android tablet. Jól össze van rakva, ha komolyan ráfogunk, akkor sem recseg-ropog, műanyag hátlapja viszont tapintva olcsó hatású és kopog. Ugyanez igaz a dokkolóra is, burkolata olcsó műanyag, a vájatba illeszkedő támasztási mód szerintünk nem méltó egy ennyire komoly géphez. (Persze a rendes, zsanéros, pöcökegeres Pro Keyboard sokkal komolyabb.) Mindenesetre ölben elég stabilan áll, amíg nem kezdünk el izeg-mozogni, mert akkor kibillenhet egyensúlyából.

A gombok járásával viszont határozottan meg voltunk elégedve. Bár a dokk olcsó, kopogós anyagból van, elég masszív, a billentyűk lenyomásakor nem rugózott a talapzatuk. A gombok nyomásútja a lehetőségekhez képest rendben van, a nyomáspontot is éppen jónak találtuk. Ez a Lenovo megoldás szerintünk a legjobb tabletbillentyűzet, amivel eddig dolgunk volt, beleértve a Surface Pro Type Coverjét és a Logitech külső megoldásait is. Egyetlen – számunkra apró, de másnak talán komoly – hiányossága, hogy nincs háttérvilágítása. Az alatta lévő touchpad notebookos viszonylatban egy jó közepest kapna, a kiegészítő billentyűzeteken látott megoldásokat kenterbe veri. Gombjai ugyan intergáltak, de kifejezetten jól járnak.

Kifejezetten kellemes a ThinkPad Helix 11,6 hüvelykes, 1920x1080 pixeles IPS paneles kijelzője. Bár a Windows 8.1 jelenlegi formájában a klasszikus munkaasztal nézetet még elég sután kezeli nagy pixelsűrűség esetén, de ha hinni lehet az ígéreteknek, a Windows 10 már barátja lesz a magas, esetünkben 190 ppi-s pixelsűrűségnek. A 320 cd/m²-es maximális fényerő azért nem túl sok, viszont a nagyon sötét feketének köszönhetően 2000:1 kontrasztarányt mértünk rajta. Kár, hogy a Gorilla Glass miatt erősen tükrös a felülete, így világosban szinte semmit, lapos szögben nézve pedig rengeteg ujjlenyomatot láttunk rajta. Sajnos az érintőtollat nem kaptuk meg a tablet mellé, így annak képességeiről nem tudunk nyilatkozni.

Hangzás terén a tabletek mezőnyének elejére sorolható az új Helix, bár az abszolút csúcsmodellek szintjét azért nem éri el. Jó hangosan szól, de túl sok magassal és minimális basszussal. Egy-egy YouTube videó vagy játék zenei aláfestéséhez elég lesz, de filmhez, zenehallgatáshoz inkább valami más hangforrás után néznénk.

Előlapi kamerával készített fénykép

Kamerák terén a szokásos dolgot mondhatjuk, a ThinkPad Helix sem kifejezetten fényképezésre készített berendezés, bár lehet képrögzítésre használni. Az előlapi, 2 megapixeles normál fényviszonyok mellett videotelefonáláshoz bőven jó, de állóképe mosott, színei fakóak. A hátsó 5 megapixeles optimális fényviszonyok mellett elfogadható képet készített, makró képességei is rendben vannak, viszont az ideálisnál valamivel kevesebb fénynél már nagyon hosszú záridővel dolgozik, így bármennyire igyekeztünk, képei elmosódottak lettek.

Hátlapi kamerával készített fényképek

Teljesítmény

Kétféle processzorral kérhető a második generációs Lenovo ThinkPad Helix. Tesztalanyunk a kisebb, mindössze 800 MHz alapórajelű, turbóval 2,0 GHZ-ig gyorsuló Core M-5Y10c-t kapta, a másik opció az 1,2-ről egészen 2,9 GHz-ig gyorsuló Core M-5Y71 , mely a vPro technológiát is támogatja, az ilyennel szerelt modellek hátulján ujjlenyomat-olvasó is van. Memóriából 4 és 8 GB választható, az SSD 128, 180, illetve 256 GB-os lehet, az LTE modem opcionális kiegészítő. Nálunk 128 GB-os SSD-vel és 4 GB memóriával járt a készülék, amit szerencsére kétcsatornás módban kötöttek be. A rendelési lehetőségekből úgy tűnik, hogy a Core M-5Y10c mellé az egyszerűbb, Ultrabook billentyűzetet adják, a Core M-5Y71-hez pedig a komolyabb Pro változat jár.

A Core M processzorok teljesítményének egy külön cikket szenteltünk, itt csak annak lényegét foglalnánk össze. A ThinkPad Helixben egészen barátságosan működött a Core M-5Y10c processzor, egyórányi folytonos terhelés alatt is stabilan tartotta maximális, 2,0 GHz-es órajelét. Ennek hatására hosszabb ideig tartó tesztekben megelőzte a korábban a Lenovo Yoga 3 Próban mért, papíron magas órajele miatt gyorsabb Core M-5Y70-et, mely maximális órajelét csak rövid ideig tartja. Érdekes, hogy az Acer Aspire Switch 12-ben a Core M-5Y10 már hasonlóan hullámzó órajellel dolgozott, mint a Yoga Próban a Core M-5Y70, tehát a Helix 2 pozitív kivételnek tűnik.

Általános méréseink alapján nagyjából olyan gyors ez a tablet, mint az alacsony fogyasztású, negyedik generációs Core i3-4030U processzorral szerelt notebookok. Grafikus teljesítménye pedig még egy kicsivel magasabb is, így aztán az olyan klasszikusok, mint a Skyrim, Civilization V vagy a StarCraft II szerényebb felbontás és grafikai beállítások mellett folyamatosan fut rajta, és ugyanez igaz az olyan divatos MMO játékokra is, mint a League of Legends, DOTA 2, World of Warcraft vagy akár a World of Tanks. A legmodernebb játékok, mint a Far Cry 4 viszont a legkisebb felbontás és grafikai részletesség mellett is akadozni fognak.

Egészen korrekt eredményt kaptunk hőmérővel vizsgálódva. A szobahőmérsékleten (22-24 °C), nyugalmi állapotban 26-29 °C-os gépház egyórányi terhelés után is csak a kijelző egy kis területén melegedett kényelmetlenül meleg 45 °C-osra, a többi területen azért elviselhető, 33-42 °C-os volt. Tény, hogy az Androidot és iOS-t futtató konkurencia nem melegszik ennyire, de azokban a gépekben szerényebb processzor és adattár dolgozik.

Fogyasztásban még egy kicsit fejlődnie kell a Core M-es tableteknek. A Helix nyugalomban 2,25 wattos és HD videót lejátszva 4,4 wattos fogyasztása rendben van, a 35 wattórás akkuval 15,5, illetve 7,9 órás üzemidőt értünk el így. Teljes terhelésen 10,5 wattos fogyasztás mellett már csak három óra körüli üzemidőig jutottunk, ami kevésbé jó, bár nem szabad elfelejteni az ilyenkor jelentkező, tabletviszonylatban komoly teljesítményt. Egy óra alatt 70%-ra töltött vissza az akku, a 100% eléréséhez több mint két órára volt szükség.

Értékelés

Nagyon érdekes készülék lett a Lenovo ThinkPad Helix második generációja. Végre egy olyan, notebookhoz mérhető teljesítményű tabletet kaptunk, ami teljesen ventilátor nélkül teszi a dolgát. Ráadásul korábbi tapasztalatainkkal ellentétben itt a Core M processzor órajele nem hullámzott, így hosszú távon is hozta a Core i3-4030U tudásszintjét, akár játszhatunk is vele. Ha pedig munkára kerül a sor, akkor ott a kifejezetten jó billentyűzet és touchpad, a teljes méretű USB 3.0, a monitorkimenet és a mobil szélessávú modem sem hiányzik. Ráadásul érintőtollat is kapunk, amihez sajnos nem volt szerencsénk, és ugyanígy sajnáljuk, hogy a komolyabb, még több csatlakozójú, pöcökegeres, akkumulátoros billentyűzetet és a dokkolót sem tudtuk kipróbálni.

Némi szomorúsággal tapasztaltuk, hogy a gépház és a billentyűzet anyaga meglehetősen olcsó benyomást kelt, kopogós, rideg műanyag. A kijelzővel meg voltunk elégedve, bár maximális fényereje lehetne magasabb, vagy legalább a felülete kevésbé tükrös. Hangzás és kamerák terén nem várunk sokat egy tablettől, ezt a szintet hozta is a Helix. Akkumulátoros üzemideje akár a tíz órát is meghaladhatja, de komoly terhelés alatt három-négy órára számíthatunk csak, bár ezt az akkumulátoros billentyűzet – a közel 800 grammos súlyhoz és a 9,4 mm-es vastagsághoz hasonlóan – megduplázza.

Bizony, ez így túl szép, hogy igaz legyen. A második generációs ThinkPad Helix 2 egyelőre csak az amerikai piacon kapható ezer dolláros induló árral, ami bizony a Type Coverrel kiegészített Surface 3 Pro szintjén mozog. Hasonló a helyzet a Core M-5Y71-es, komolyabb billentyűzetes verzióval is, amit 1350 dollár körül mérnek 8 GB memóriával és 256 GB-os SSD-vel, LTE modemmel pedig közel kétezer dolláros konfiguráció is összeállítható. Hozzánk február végén érkezik majd 350 000 forintról induló és félmillió forint fölé felkúszó árral, ami rettenetesen sok pénz. A Lenovo ThinkPad Helix második generációja tetszett – a komolyabb billentyűzettel még jobban tetszene –, árával viszont nem tudunk kibékülni.

Lenovo ThinkPad Helix 2. generációs tablet

rudi

Az új Lenovo ThinkPad Helix tabletet a Lenovo hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre,