Lenovo Legion Go: a legsokoldalúbb kézikonzol

A Lenovo igen ütős eszközzel lépett színre, kérdés, nem akart-e sokat a szarka...

Bevezető, külső

A „hordozható játékkonzol”, vagy röviden kézikonzol nem új termékkategória – eredetüket akár a 40 évvel ezelőtti Game&Watch sorozatig is visszavezethetjük, melyek különböző klónjaival itt Magyarországon is nagyon sokan játszottak a 80-as évek iskoláiban. Ezek sikerének farvizén jött létre az Atari Lynx, a különböző Game Boy változatok, a PSP és rokonai, illetve újabban az általunk is tesztelt Steam Deck OLED és ROG Ally is. Ez utóbbiak ráadásul már nem is igazán tekinthetők célhardvernek, sokkal inkább általános számítógépek, melyek külsejét persze elsősorban játékra optimalizálták. Erre az egyre bővülő piacra szeretne most betörni a Lenovo is tesztünk alanyával, a Legion Góval. A kínai cég azonban nem egyszerűen egy „windowsos steam decket” akart készíteni, hanem valami sokkal többet. Ez azonban nem egyszerű feladat, és sokszor előfordul, hogy a túl sok funkcióval felruházott eszköz végül egyetlen szerepkörében sem lesz igazán jó. Vajon ez lesz a veszte a Legion Gónak is? Ennek jártunk utána.

Hirdetés

Dizájn

A Legion Go a már megszokottnak mondható, modern kézikonzol formát követi, tehát úgy néz ki, mint egy hatalmasra hízott kontroller érintőképernyővel a közepén. A „hatalmas” szót pedig nyugodtan értsük szó szerint, kategóriájában ugyanis ez a készülék óriásinak számít 8,8 colos kijelzőjével, így láthatóan és érezhetően nagyobb versenytársainál. Befoglaló mérete 299 x 131 x 41 mm, tömege pedig 854 gramm – hosszú órákon át mindenféle támasz nélkül kézben tartani bizony nem könnyű feladat. Ezek az adatok azonban a teljes készülékre vonatkoznak, a Legion Go különlegessége ugyanis, hogy a kijelző két oldalán található „kontrollerek” leszedhetők, így tulajdonképpen egy érintőképernyős fő modult (ez 640 grammos és 210 x 131 x 20 mm-es), és két, kézben fogható irányítóeszközt kapunk. A fő modul hátoldalából kihajthatunk egy lábat is, így a Legion Gót az asztalra letéve kicsit távolabbról is használhatjuk – vagy a Type-C portokat, esetleg valamilyen dokkolót felhasználva külső monitorra is köthetjük.


[+]

A kontrollerek levételéhez a hátsó oldalukon lent található gombokat kell benyomni, majd lefelé húzva eltávolítani őket a fő egységről. A jelátvitelt és töltést pogo pin csatlakozó biztosítja, leszerelve pedig Bluetooth kapcsolaton át történik az adatok forgalmazása. A töltöttségről és a csatlakozás állapotáról a joystickekhez párosított körfények tájékoztatnak.


[+]

A jobb oldali kontroller érdekessége, hogy vertikális (ergonómikus) egérként is működik: ehhez a mellékelt talpba kell állítani (a rögzítést mágneses megoldás biztosítja), és így máris egy magas, keskeny egeret kapunk. Használata ugyan igényel némi megszokást, de igazából nincs vele gond, ha ráéreztünk a működésére, akkor a Windows vagy mondjuk FPS játékok alatt a nézelődés tökéletesen vezérelhető vele. Apró figyelmesség, hogy a joystick tetejét egyszerűen le tudjuk venni, így ez sem nyomja majd tenyerünket – és ennek a kis alkatrésznek a Legion Góhoz járó hordtáskában egy külön rekeszt is kiképeztek, hogy megnehezítsék elvesztését.

[+]

Mindkét kontrollert alaposan telerakták gombokkal: a két joysticken, a D-Padon és a megszokott ABXY gombokon felül még mindenféle ravaszok, görgő, érintőpanel segít bennünket az irányításban. Nem sorolnánk fel az összes kezelőszervet, a képek magukért beszélnek – a lényeg, hogy a Lenovo tényleg mindent megtett azért, hogy ujjainkkal minden funkciót elérjünk a játékokban és a gép saját felületén. A Windows esetében ugyan valamivel rosszabb a helyzet (ez nem a Lenovo hibája), de ilyenkor is rendelkezésre áll az érintőképernyő, a jobb kontrollerből kialakítható egér, vagy a szintén a jobb kontrolleren található kisméretű tapipad is.


[+]

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés