Milyen a Cessna szimulátor?

Tavasszal jártunk a Pilots főhadiszállásán, ahol hihetetlenül élethűen felépített utasszállító gépek szimulátoraival repülhettünk, melyek belseje szinte egy az egyben megegyezik az eredetivel. Éppen akkor építették a Cessna 172 Skyhawk kisgép virtuális változatát, ami teljesen más, úgynevezett látás utáni – VFR – repülési élményt kínál. A napokban szóltak a fejlesztők, hogy kész a gép, lehet menni kipróbálni – és mi mentünk.

Tavaszal még így nézett ki a Cessna szimulátor

A Cessna 172 Skyhawkról illik tudni, hogy az 1950-es években tervezték a négyüléses, egymotoros, felső szárnyas konstrukciót, és azonnal óriási siker lett. Fokozatos fejlesztéssel, modernizálással máig gyártják; több mint hatvanezer darabot adtak el belőle, így a legsikeresebb kisgép, amin évtizedek óta rengeteg pilóta szerzi meg első repült óráit.

Három projektorral vetített, 190°-os kép

A Pilots egy Németországból származó, valódi repülőgép kabinját használta fel a szimulátor építéséhez; a legmodernebb Cessna 172 NAV III verzió mását készítették el eredeti szélvédővel, ülésekkel és más részletekkel. Különlegessége, hogy Garmin G1000 avionikát kapott, ami jellemzően csak a modernebb, komolyabb gépekben van, és önmagában nagyjából annyiba kerül, mint egy régebbi évjáratú Cessna 172, de szimulátorba való változata is közel hárommillió forintot kóstál.

Garmin G1000 integrált fedélzeti rendszer a valódi Cessnákban is ritka

Ennél is érdekesebb a kezelőszervek erő-visszacsatolási rendszere. Ezt az alapjaitól egyedileg építették meg, azt a célt szem előtt tartva, hogy a szimulátor minden körülmények között úgy viselkedjen, mint az eredeti, zuhanásból pont olyan nehéz legyen kihúzni, mint a valódi gépet. Ennek a megvalósításához ipari motort és mágneses munkahengereket vetettek be, melyek összesítve közel egy kilowattos teljesítményre képesek. Vezérlésükről egyedileg programozott I/O kártyák gondoskodnak, ahhoz hasonlóak, mint amilyen képrejtvényünkben volt.

Szervómotor a kabin elején és munkahengerek a kabin alatt

A képet itt is három projektor vetíti a kabin előtt felhúzott, ívelt falra, 190 fokos szögben, tökéletes illesztéssel – percekig kellett keresnünk, hol találkozik a három kivetítő képe egymással. Míg a korábban próbált Airbus és Boeing nagygépeket négy-négy számítógép vezérli, a Cessnánál elég kettő is, bár egyelőre még küzdenek némi teljesítménybeli problémával. Ha minden igaz, az extrém tuningos Achill3uS segít majd ennek megoldásában, akinek szintén nem idegen a repülés.

Két számítógép a szimulátor és I/O kártyák az erő-visszacsatolás működtetéséhez

Milyen vele repülni?

Romantikus kis repülőgép a Cessna 172 Shyhawk: akkora az utastere, mint egy igazán kicsi autónak. Átlagos termetű férfiként is összeért a vállam daliás instruktoroméval, a hátsó utasülésekre való bejutásnál pedig már csak az onnan kikászálódás nehezebb mutatvány. Szerencsére a szimulátor nem ráz, nem dobál, ellenben húzni kell, határozottan, ha fel akar szállni az ember. Persze előtte végre kell hajtani minden procedúrát, motorindítást, parkolófék kioldását, avionika bekapcsolását, ahogyan egy igazi gépnél.

Aztán jöhet a keverék beállítása, és szépen elindulunk. És ahogy a valóságban, az egyetlen légcsavar oldalra húzza a gép orrát – itt bizony állandóan dolgozni kell az irányban tartással, lehetőleg a megfelelő, és nem az ellentétes irányba kormányozva, és persze semmiképp sem kapkodva. Egy olyan kezdőnél, mint én, a szűk fülke és a rengeteg tekergetnivaló hamar nyomasztó érzést kelt, tán akkor izgultam ennyire utoljára, amikor az első métereket tettem megy egy 120-as Skodával, még a múlt évezredben. Sokkal intenzívebb volt az élmény, mint a nagygépekben, ahol még a Boeing esetében is elég sok az automatizált művelet.

A kis Cessna nem erőgép, lassan repül, nem szabad vele vadul fordulni, emelkedni, mert hamar véget ér a virtuális pilóta pályafutása. Teljesen másképp repül, mint a késleltetéssel reagáló és hatalmas tartalékokat birtokló nagygépek, minden azonnal történik, a legkisebb széllökés is elfújja a gépet, de még szél nélkül is állandóan van munka a légcsavar húzása miatt. Biztos, hogy aki egyszer ilyen géppel megtanul repülni, annak a komolyabb vasak sem jelentenek majd gondot.

Némi ügyetlenkedés után Ferihegyről (nekem már csak ez marad a Liszt Ferenc repülőtér) a Duna felé vettem az irányt (pontosabban mutatták, merre kell menni), ami úgyis aktuális, mert látogatásom után egy nappal volt a Budapest Air Race. Nos, a Lánchíd-Margit híd táv még ezzel a lomha kis szerénységgel is csupán másodpercekben volt mérhető – ezek után még jobban tisztelem a műrepülő pilótákat, akik ennél sokkal-sokkal gyorsabban szlalomoztak ott.

Budaörs felé navigáltak tovább, át a Budai hegyek felett. Bevallom férfiasan, az, ahogyan lejutottunk a levegőből minden volt, csak leszállás nem. Azért harmadikra sikerült nagyjából a futópályára érkezni, bár akkor is széttört a gép. Ezt még gyakorolni kell, vezetőm arckifejezése alapján ítélve hónapokig.

Konklúzió

Kérem szépen, a Pilots Cessna 172 Skyhawk szimulátora fergeteges lett! A nagygépek is remekek, de ahogy ez a csöppség ellenünk dolgozik, a klausztrofób kabin, az az érzés, hogy itt aztán tényleg az elemek kénye-kedvének vagyunk kitéve és a gravitáció minden pillanatban az életünkre tör, na az leírhatatlan. Talán ez az a szerkezet (a full motion szimulátorokat kivéve), amivel az embernek legjobban közel hozható a repülés élménye.

Persze nem csak szórakozásról van itt szó, sőt alapvetően az csak másodlagos. A Cessna szimulátort az első pillanattól kezdve azzal a szándékkal építették, hogy a lehető legnagyobb mértékben ki lehessen használni a pilótaképzésben. A Garmin G1000-es integrált fedélzeti rendszer megismerésében óriási segítséget jelenthet, mert felettébb bonyolult eszközről van szó, nem árt, ha a pilóta nem élesben találkozik vele először. Valódi Cessnába építve nem sokkal találkozni, viszont komolyabb gépek betanulásában fölöttébb hasznos lehet, főleg a Pilots oktatóinak segítségével.

Az igazi nagy dobás viszont az, amit a Pilots önerőből tett hozzá a rendszerhez, az erő-visszacsatolás. Ennek köszönhetően már folyamatban van a rendszer bevizsgálása, hogy a rajta repült órák valódi gyakorlásként legyenek elszámolhatóak. Úgy tudjuk, hogy ezzel a Cessna szimulátor egyedülálló Közép-Európában.

A hivatali jóváhagyáshoz a pilóták berepülése mellett egy bonyolult mérőrendszer alatt kell bizonyítania, hogy tényleg minden körülmények között úgy, olyan erővel reagál, mint a valódi repülőgép. Ráadásul nem lesz elég egyszer megkapni ezt a jóváhagyást, állandóan tartani kell a megszabott értékeket a gép kopásával is, ugyanúgy szervizelni és ellenőrizni kell majd, mint a valódi repülőgépeket.

rudi