Dióhéj I.
Tehát pár szóban: 12 éves történelem, SCSI-s alapfejlesztések, folyamatos innováció, Tajvan után már Európában is - több éve, ISO címke a cégnek/termékeknek, egy ideje már itthon is hozzáférhető.
Régi-új szlogen
Dióhéj II./a - chipset
Mint említettük, az alaplap az ALi MAGiK1 chipkészletre épül, amely ugyan képes az SDRAM támogatásra, mégis, jelenleg "csupán" DDR-re korlátozott változatokkal találkozni. Ilyen az Iwill lapja is. A két "híd" sima PCI buszon tartja a kapcsolatot, ennyiben tehát nem trendi az Acer üdvöskéje, semmi V-Link, meg Hub Architecture (ICH).. A North Bridge (M1647) a CPU-val max. DDR 266MHz-en (EV6) kommunikál, a memória PC1600/PC2100-as modulokból is felépülhet, és összesen 6 Bank áll rendelkezésre. Ez azért is érdekes, mert erre egyedül az Iwill lapja képes, a többiek beérik 2db (DDR-RAM esetén ugye..) 184 pin-es DIMM Slot-tal. Sokaknak persze még egy modul is drága, de ez más kérdés.. Viszont fontos momentum, hogy 133-as FSB-vel érkező Athlon-jainkat "PC100"-as DDR-RAM-mal -alapból- nem kínálhatjuk meg, mert a chipset az aszinkron memória management-et nem hozza: a szinkronizáció okán beiktatandó latency-kkel már nem lenne olyan makulamentes a működés. Más kérdés, hogy a 133-as TBird-ök is szorzó-lock mentesíthetők, így a rendszer lefele kompatibilitása megoldható.. (főképp azért, mert az Iwill-en lehet szorzót állítani) Persze a 4x-es AGP support is ott figyel, bár ezt leginkább akkor kéne szóba hozni, ha hiányozna.. A South Bridge (M1535D+) semmi extra, ATA/100, 6 USB, AC97-es soft-codec, bár ez utóbbinak szinte semmi haszna, hiszen a lapra integrált C-Media CMI-8738 chip 4.1-es hangzásvilágától irdatlan távolságban leledzik..
Északról délre..
Dióhéj II./b - DDR-SDRAM
Már vagy tucatszor említettük a DDR-RAM-ot, azonban a terminológia, lehet, hogy nem mindenkinek világos. Double Date Rate - ez is elhangzott, de még ez sem abszolút magyarázat.. Elvileg annyiról van szó, hogy az órajel mindkét "ága" hordoz információt, tehát az SDR-es modulokhoz képest "kétszeres" sávszélesség adódna. Azért az idézőjel, mert ez messze nem igaz, kb. 60-70%-kal szolgáltat több sávszélességet egy PC1600-as DDR modul, mint PC100-as társa. És ugyan az előbbi mondatból kihallható a 16*-os "többség" is, szó sincs 1600MHz-ről, hiszen mindössze a RAM sávszélességére vonatkozik a megjelölés (100.000.000*64*2/8 byte), ami 1600Mb pro secundo. És ha 133MHz-es (DDR 266) a RAM-unk, akkor ugyanilyen alapon beszélhetünk 2128Mb-os sávszélességről, azaz PC2100-as modulról. A szép az egészben csak az, hogy amíg egy videókártyánál feketén-fehéren látszódik a nyereség, ha DDR-RAM-ról van szó, az alaplapoknál ez már korántsem ilyen egyértelmű. A PIII-hoz készített DDR-es chipset-ek nem sokat adnak hozzá a régi-új architektúrához - az "elszálló" sávszélességgel igazán csak a P4 tud majd mit kezdeni, de ez egy másik időutazás.. Nem így az Athlon-ok, ahol a DDR 200MHz-es FSB-hez képest, eleddig még a PC133-as RAM-ok is bőven szűkek voltak. Ez változik meg most.
A jövő útja
A DDR-RAM persze nem az egyetlen alternatíva a CPU-k sávszélesség igényének kipipálására, hiszen itt van nekünk (még egy ideig) a Rambus, akinek RDRAM moduljai szintén egy lehetséges utat jelölnek, bár temérdek gyártó út helyett inkább utálattal gondol a high-tech ipar legarcátlanabb vámszedőjére.
Hogy melyik a jobb, megoszlanak a vélemények, de a DDR-RAM pl. még így is sokkal olcsóbb, és az RDRAM még így is jobban skálázódik, ráadásul a Play Station 2-ben is RDRAM feszít..
A videokártyákhoz képest még így is csekély..
A külföldön már emberi (értsd: megfizethető) árú DDR modulokkal ellentétben, az RDRAM-ok úgy globalice drágák, a legnagyobb aránytalanságot egy honi forgalmazó árlistáján szereplő Intel Vancouver (i820-as) lap (9e-ért), és a hozzá való 128Mb RDRAM (46e-ért) között fedeztem fel.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
