A vakolat alatt

Mielőtt beköltöztünk volna jelenlegi lakásunkba, egy idős nő lakta évtizedeken keresztül. A második világháborút fiatalon élte meg, a szocializmust már középkorúan, és férjével rengeteget utaztak. Holmijai között a hamzától és a menórától egy Lenin arcával díszített érdemrenden keresztül afrikai és ázsiai csecsebecséket találtunk, no meg számtalan étkészletet, ruhadarabot, amik megannyi történetet rejtettek. Történeteket, amiket mi még csak elképzelni tudunk, neki és családjának azonban a világot jelenthették – vagy akár szimpla hétköznapokat. Az évek során átrendeztük a lakást, nemrég pedig végre belevágtunk a felújításába. A több rétegnyi festék, vakolat és tapéta alatt, nagy eséllyel a ház épülésekor feljegyzett, humoros trágár időkapszulát találtunk, amit feltehetőleg egy munkás firkantott fel: arról szólt, hogy ha milliomos lenne, nem dolgozna itt. Ez is rávilágított arra, hogy egy-egy épülethez, személyünkre szabott élettérhez, magukhoz a helyekhez mennyi esemény társul, mennyi embernek van valamicske köze, legyen szó lakókról, vendégekről, átutazókról, vagy szimplán olyan emberekről, akik ilyen-olyan okokból ott jártak. A Berlin Apartment az ilyen történetekről szól.

Malik felújításokkal foglalkozik Berlinben, és mivel suliszünet van, magával hozza lányát, Dilarát. Amíg a papa melózik, a gyerek unatkozik, így mindenféle elfoglaltságokat találnak ki. A falra rajzolnak, firkálnak és festenek; a lány segít pakolászni vagy asszisztál a tapéta letépésében. Az egyik lakásban egy illusztrált levelet talál a gyermek, Malik pedig, hogy szórakoztassa, elmeséli, hogy kié lehetett ez az 1989-es üzenet. Innentől már Kolját, egy kissé esetlen, de jószívű, a növényeket imádó srácot irányítjuk, aki pár évtizeddel korábban lakott itt. Ahol eddig csupasz vagy szétzúzott, esetleg bútorokkal telepakolt szobákat láttunk, most növényeket lelünk. A falon egykor népszerű zenekarok poszterei, a konyhában ételmaradékok és egy a falba hajtható fürdőkád. Kolja épp eltaknyolt locsolás közben, aminek oka az lehetett, hogy odafigyelés helyett bosszankodott: lakótársa magára hagyta, és úgy tűnik, talán nem is tér vissza. Az ablakán kinézve a berlini falat látja, miközben aranyhala, Erich – persze csak a fejében – igazi pártkatonaként a szocializmus erényeit sorolgatja. Ebben a létezésben kap levelet a falon túlról papírrepülőgép formájában egy nyugat-német polgártól. A páros elkezd így kommunikálni és szórakozni, bebizonyítva, hogy a politika mesterséges határai nem tarthatják távol egymástól az embereket.

[+]

A játék során több ilyen rövid epizóddal találkozhatunk, amelyek más-más korokra, a lakás egyedi pillanataira fókuszálnak. Ott lehetünk egy náci tiszt hátrahagyott családjának karácsonyán a város lebombázott romjaiban. Végigkísérhetjük egy mozitulajdonos készülődését a menekülésre 1933-ban, ahol egy igen erős kép az ablakába állított menóra, és az üvegen keresztül látható horogkeresztes lobogók. Végül átélhetjük a ’60-as évek végén egy író dilemmázását arról, hogy kiszolgálja-e a kommunista propagandát új sci-fi regényével, avagy vállalja saját, formabontó gondolatait – mindezt úgy, hogy írása űrhajóját barangolhatjuk be.

[+]

A játékmenet végtelenül egyszerű: szimpla mozdulatokkal és gombnyomkodással mozdíthatjuk előre a történetet, miután megtaláltuk, hogy épp mit kell csinálni. Az egész a történetre és a hangulatra fókuszál, így nagyon sem gondolkodnunk, sem ügyesnek lennünk nem kell (egy-egy mozzanatot leszámítva, amit viszont át is lehet ugrani). Ehhez társul egy szuper, rajzfilmszerű grafika, ami lágy színekkel és erős kontúrokkal teszi valóssá és hihetővé a teret. Mint játék – értsd: aktív játékmenet –, nem túl stimuláló, ráadásul az a kevés is macerás, ami mégis van benne és hibákkal teli, de nagyon tetszett, hogy mennyire élőek a különböző korok. Gyakorlatilag négy, teljesen berendezett lakást járhatunk végig, ahol a bútorok elrendezésétől a legkisebb dísztárgyakig minden tudatosan került a helyére. Az angol szinkron időnként picit gyenge, ráadásul a szövegbe több nyelvtani és értelmi hiba is belekerült, így nem csak stílszerűbb, de simább élmény németül játszani vele.

[+]

A Berlin Apartment mondanivalója kifejezetten fontos és aktuális, szemléltetve, hogy mennyi áldozatot szednek az autoriter rendszerek, és hogy minden kegyetlenségnek végül az átlagos emberek isszák meg a levét. Az epizodikus formátum túl sok mélységet nem kínál az eseményeknek, így inkább olyan, mintha egy levéltár gyűjteményét lapoznánk végig, pár szubjektív, de releváns mozzanatba nyerve betekintést. Hiába a rövid játékidő, a Berlin Apartment tempóját kicsit lassúnak és lomhának éreztem, főleg azért, mert a történet végigkövetése mellett csupán minimális interakciót biztosít. A szíve azonban egyértelműen a helyén van, és látszik, hogy Berlin sokat jelent a készítőknek. Ráadásul arra is rávilágít, hogy mennyi élet, mennyi sors rejlik a múlt lábjegyzeteiben, főleg egy ennyire, a történelem szempontjából fontos helyen, mint a német főváros. Nehéz nem empatizálni ezekkel a sztorikkal, és én magam is elgondolkoztam azon: vajon belőlem mi marad meg? Mi lesz az, amibe belesűríthető a létezésem? Vajon már megvan ez a tárgy, vagy majd később kapcsolódik össze velem? Lesz egyáltalán ilyen? Fog bárki is emlékezni rám? Ezért az egzisztenciális merengésért már megérte játszani a Berlin Apartmenttel, és ha bírod az ilyen jellegű narratívákat és ilyesféle felébredő gondolatokat, akkor neked is ajánlom. Egy kedves, szép, még ha nem is túl kimagasló óda nemcsak az átlagemberek számára, hanem arra is, hogy néha elég csak élnünk ahhoz, hogy ellenálljunk.

A The Berlin Apartment PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.

A tesztjátékot a kiadó btf biztosította.

Georgiadisz Leonidas

Összefoglalás

A The Berlin Apartment egy szép, sztorifókuszú, minimális játékmenetet kínáló történet arról, hogy mennyi történet rejlik egy helyben, egyetlen lakásban. És persze Berlin léte, sorsa is fontos fókuszpont, hiszen a XX. században a város bizonyíték volt rá, hogy egyszer minden zsarnoki rendszer elbukik.

A The Berlin Apartment legfőbb pozitívumai:

• Elgondolkodtató történetek a múlt emlékeiről;
• stílusos képi megjelenés;
• érdekesen prezentált sorsok.

A The Berlin Apartment legfőbb hiányosságai:

• A játékmenet minimális és gyenge;
• nem jó angol szinkron és helyesírási hibák;
• nem képes elmélyedni mondanivalójában.