Mi is az a drón?

Az elmúlt évek egyik friss, érdekes technikai sportja az FPV drónversenyzés, mi is sokat foglalkoztunk vele az elmúlt hetekben-hónapokban, ugyanis idén, a Magyar Drón Egyesület szervezésében elindult az első, hivatalos magyar drónbajnokság. Mielőtt beszámolnánk a vasárnap, a Velencei-tó partján lezajlott első, nagyformátumú magyar versenyről, célszerű tisztába tenni pár dolgot.

Mit is nevezünk pontosan drónnak? Szakmailag az UAV, vagyis unmanned aerial vehicle, tehát pilóta nélküli légi jármű kifejezésből kell kiindulni. Az ilyen gépek fedélzetén nincs pilóta, irányításuk a távolból történik. És itt vége is a pontosan definiált kifejezéseknek. Egyesek szerint az UAV akkor drón, ha az irányításában van valamennyi önállóság, tehát a pozícióját, haladási irányát, esetleg célját önállóan tartja. Nincs semmiféle szabályos meghatározás az UAV-k méretére, bonyolultságára sem, lehetnek több százmillió dollárból megépített, repülőszerű óriások, de tenyérben elférő, többrotoros apróságok is.

Ez is drón...

A drón fogalom a 90-es évek hadszíntereiről érkező híradásokból került a köztudatba. Akkortól használtak nagyobb mennyiségben – vagyis inkább nagyobb nyilvánosságban – pilóta nélküli repülőgépeket, például az MQ-1 Predatort, amit egy időben Taszárról is üzemeltettek. Pedig ilyeneket már sokkal korábban, a repülés hajnalán bevetettek a haditechnikában, amikor nem akarták emberek életét kockáztatni. Távirányítású repülőgépeket használtak légvédelmi kiképzéshez a második világháborúban, majd a fényképezőgépek és kamerák fejlődésével felderítésre is bevetették őket. Így aztán a drón kifejezésnek bőven van negatív tartalma.

...és ez is

A mi versenyző drónjaink viszont sokkal békésebb eszközök. Alapvetően fix propellerlapátos multirotor gépekről van szó, amiknek 3-8 rotorja szokott lenni, de a négy az uralkodó szám. Azért ez a felépítés terjedt el leginkább, mert ezt a legolcsóbb megvalósítani, karbantartani, és ez a legkevésbé sérülékeny. Mivel a propellerek lapátjainak szöge a kezdetleges, légcsavaros repülőgépekéhez hasonlóan fix, nem állítható úgy, mint a modern repülőgépeknél vagy a helikoptereknél, meglehetősen egyszerű eszközökről van szó. Kapnak négy motort az X vagy H alakú váz sarkaira, ezeken vannak ugye a propellerek, a gép mozgási irányát pedig a motorok fordulatszámát összehangoló vezérlőelektronika végzi. A meghajtásról akkumulátor gondoskodik, a vezérlés pedig távirányítóval történik rádióhullámokkal. Versenyen nem, de más tevékenységeknél iránytű, GPS és különböző érzékelők is segíthetik az irányítást.

Quadrokopter pilóta távirányítóval, FPV szemüvegben

Van még egy rövidítés, amit tisztázni kell, az pedig az FPV, ami miatt igazán drón lehet a rádiótávirányítású multirotor repülő alkalmatosság. A first person view fogalom rövidítéséről van szó, ez annyit tesz, hogy egy kamera révén belső nézetből láthatjuk azt, amit a pilótaként láthatnánk, ha a kicsivé varázsolva a gépen csücsülnénk. Ezt a képet egy kis kamera veszi fel, amit monitorra vagy újabban a VR szemüvegekre hasonlító videoszemüvegre továbbítanak. Végeredményben az FPV drónrepülés olyan élményt nyújt, mint a repülős játékok vagy a Csillagok háborúja filmekben megismert pod versenyzés. Óriási adrenalinlöketet ad ez a tevékenység, hiszen ki ne szeretne repülni, ráadásul akár 100 km/h fölötti tempóval?

Velencei látnivalók

Visszatérve az első magyar drónbajnokság első futamához. FPV irányítású drónnal nagyjából egy éve versenyeznek idehaza, korábban jellemzően a téma iránt érdeklődő baráti, esetleg egyesületbe szerveződő társaságok foglalkoztak. Ilyen csoport az FPVRace Hungary és a Drone Hungary, melyek alapító tagjai közül néhányan a nemrég létrejött Magyar Drón Egyesületet tagjai. Az egyesület az európai, rotorsportokkal foglalkozó ERSA hivatalos hazai partnere, így a magyar bajnokság győztese részt vehet az októberben, Hawaiin megrendezésre kerülő, nagyszabású Droneworlds versenyen.

A 2016-os magyar bajnokság öt versenyből áll, melyeken helyezéstől függően 10-8-6-4-2-1 pontot gyűjthetnek, és aki a legtöbb pontot szerzi, az lesz a bajnok. Az első futamot most vasárnap (április 3-án rendezték) a Velencei-tó partján, egészen pontosan a Velence Korzó homokos partján. Ebből a mókából pedig mi sem maradhattunk ki, hiszen bár kissé túlzóan hangzik, de könnyen lehet, hogy történelmet írtunk. Ez volt az első nagy magyar verseny, amiről lehet, hogy évek múlva Wikipedia bejegyzésben és sporttörténeti anyagokban olvasunk majd. (Vagy nem, de nem kockáztattunk...)

Tech portálként kicsit mélyebbre merültünk a témába, ezért már a verseny előtt interjút készítettünk az FPVrace Hungary egyik alapító tagjával, ugyanis ők felelnek a bajnokság technikai megvalósításáért. Ennek alapvető része a pálya megépítése és biztosítása. Nagyjából 400 méteres nyomvonalat tűztek ki kapukkal és zászlókkal határolva, amelyet igyekeztek nem túl bonyolultra megtervezni, hogy a többség végig tudjon menni a háromkörösre tervezett futamokon. A versenypályát biztonságosan, hálóval választották el a nézőközönségtől, a tó felé viszont nyitva maradt a terep, így benne volt a pakliban, hogy egyik-másik drón motorcsónakká (vagy tengeralattjáróvá?) változik.

Komoly technikai kihívást jelent egy ilyen verseny követése. Épp pár hete láthattuk, hogy Dubajban, a több millió dollárból gazdálkodó World Drone Prix milyen csúfosan leszerepelt ezen a téren. Hiába volt eszelősen szép pályájuk, nem lehetett tudni, hogy éppen ki versenyez, ki nyert, milyen időket futottak. A magyar bajnokságban transzponderes mérést használnak; ez egy kicsi, néhány grammos infra jeladó, aminek a start-cél vonalon áthaladását figyeli a rendszer, így a köridők és a teljes futam ideje is szépen nyomon követhető. A futamonként négy pilóta FPV képét az interferencia és egyéb zavarok minimalizálása érdekében egységesített rendszerrel oldották meg. Ennek érdekessége, hogy a gépek az általuk felvett kamera képet nyitott csatornákon közvetítik, így akinek van megfelelő vevője, maga is láthatja azt, amit a pilóták repülés közben.

A bajnokság társszervezője, a Drone Racing Hungary és a Tó-Feszt Kft. intézte a biztonság további fontos elemeit, az engedélyeket. A reptetés szabályai meglehetősen bonyolultak Magyarországon, bár a velenceihez hasonló, nagy versenynél, ahol sok a repülő és a néző is, teljesen megalapozottak. Szükség van légtérhasználati engedélyre a Nemzeti Közlekedési Hatóságtól, melyet a helyszínen Ozoli Zoltán alezredes személyesen is képviselt. Emellett minden pilótának kell, hogy legyen felelősségbiztosítása, sőt minden reptetés előtt megfújattak velük egy szondát is.

Akció a helyszínen

Tizenegy óra környékén, igazi kirándulóidőben, némi szellővel kísért verőfényes napsütésben érkeztünk meg a Velencei-tó partjára. Ekkor már javában zajlania kellett volna az edzésnek, de hamar kiderült, hogy még senki nem szállt fel, ugyanis valami erősen zavarja a videojelet. A helyszín nagyon látványos volt, a Velence Korzó mondhatni ideális egy ilyen rendezvényhez, ugyanis van egy több száz méter hosszú, homokos partszakasza, aminek teljes hosszában kétszintes épület húzódik kiváló rálátást biztosítva az akcióra. A felépített „díszlet” profi volt, a pályán szépen lengedező zászlókat és a kapukat szuperbiztonságos háló vette körbe, a nézőket pedig hatalmas kijelzőfal és rengeteg tévé informálta az eseményektől.

Már délelőtt nagy tömeg gyűlt össze, akiket a drónok mellett további érdekes programok szórakoztattak. Volt kinn két full-motion autószimulátor az akciókamerákra specializálódó Lamax és a Hungaroring színeiben, a gyerekeket pedig arcfestés várta. Érdekes volt a MyActioncam sátra, ahol a DJI drónjait mutatták be, de megcsodálhattuk Szalay Balázs Dakart megjárt Opel Mokka terepjáró speciálját is. A szokásos DJI Phantomokat, a tenyérnyi CX10 mikrodrónt és az Osmo kézi gimbal kamerát már láttuk korábban is élőben, itt viszont alkalmunk nyílt közelebbről szemügyre venni egy Spreading Wings óriást is.

A kihozott S900-as a kisebb, de így is majdnem egy méter fesztávú  hatrotoros. Maximális felszállási tömege meghaladja a nyolc kilogrammot, motorjainak összteljesítménye pedig eléri a 3000 wattot. Ilyen gépet profi kamerás csapatok, tűzoltók vagy mezőgazdászok használnak légifelvételek készítésére, rendszerint a pilóta mellett egy külön kameraman vezérli őket. A DJI S900 alapára 400 000 forinttól indul, de komolyabb kiszerelésben a háromszorsára is felkúszhat.

Szerencsére még délelőtt sikerült működésre bírni a versenyt lebonyolító technikát, megszüntetve a zavarokat, így elkezdődhettek a gyakorlókörök. Ezek rendszerint lázas kábelezéssel és szereléssel kezdődtek, mert nem minden pilóta volt a helyzet magaslatán, amikor a gépét össze kellett kötnie az időmérő és kameraképet biztosító komponensekkel. Friss még ez a technikai sport, első versenyről van szó, így nem lehet elkerülni a tanulóköröket, ami a tapasztalatszerzés kihagyhatatlan része.

Sok versenyzőnek új volt az ekkora tömegben, nyilvánosan repülés, mert délre már néhány ezren gyűltek össze a Velence Korzón. Így aztán eleinte óvatos próbálkozásoknak voltunk tanúi. Hamar kiderült, hogy a drónoknak három komoly ellensége van: a gravitáció, a szél és a homok, ezekből pedig volt bőséggel a helyszínen. Első hallásra a 130 cm magas és 210 cm széles kapu nem tűnik olyan kicsinek, de amikor láttuk, hogy ez valójában mekkora átjárót jelent, bizony mi is megilletődtünk. A zászlók kerülgetése sem látszik nagy kunsztnak, viszont a tóparton lengedező, napozáshoz kellemes szellő a fél kilónál könnyebb quadrokoptereknek távolról sem a barátja.

Egy kis futam előtti videokábelezés

Talán nem is volt olyan pilóta, aki ne csapta volna oda a gépét gyakorlás közben, aminek az volt a következménye, hogy telement homokkal. A jobb hűtés érdekében jellemzően nyitott házas motorokat használnak, amit pedig a homok teljesen eltömít, ki kell fújni belőle kompresszorral. Ezután pedig jöhet a gép átvizsgálása, egy-két rotor biztosan eltörik földet érésnél, azokat cserélni kell, rosszabb esetben az orrával földbe fúródó gép elején lévő kamerán vagy más alkatrészen is igazítani kell egyet.

Verseny

A kezdeti viszontagságok miatt csúszással indult a fő program, vagyis a verseny, ezért a lebonyolításon változtattak egy kicsit. Délelőtt nem sikerült eleget gyakorolnia a pilótáknak, így kaptak még egy gyakorló kört, aztán azonnal a két éles futamuk következett. Ezáltal sikerült kiküszöbölni az FPV képközvetítő rendszer átszereléséből adódó késlekedést két futam között, hiszen mindenkire csak egyszer kellett feltenni. Akadt viszont egy új bonyodalom, mert az egyes menetek után tisztítani, szervizelni kellett a quadrokoptereket, ami időbe telik. Sajnos nem sikerült olyan pörgősre a program, ahogyan tervezték, a jellemzően kétperces repülések után bő negyed órát kellett várni a következő felszállásra.

A holtidőt a kommentátor igyekezte áthidalni, a futam résztvevőivel készített interjút. Igazi, profi stáb felelt a közvetítésért, hét hatalmas kamerával és egy drónnal dolgoztak nagy összhangban a versenyirányítással. A háromkörös futamok alatt végig jól lehetett követni, hogy ki melyik helyen áll éppen, milyen köridőt ment és mennyi az összideje, még némi extra információt is kaptunk a pilótákról. A nézők nem maradtak le a látványos jelenetekről, pedig komoly feladat ezeket a fürge kis repülő alkalmatosságokat kamerával követni. A futamok után néhány perccel már készen is volt az összefoglaló lassított képekkel, FPV felvétellel, amit a nagy kijelzőn és több tévén mutattak meg.

A sok leállás, várakozás viszont darabossá tette a programot, ami így a nézők számára kevésbé volt élvezetes. Ezen a téren van még hova fejlődnie a szervezőknek, kicsit erős volt máris a Formula 1-hez és a Red Bull Air Race-hez hasonlítani a drónbajnokságot. Van benne potenciál, mert amikor akció volt, akkor tényleg érdekes dolgok történtek, amik lekötötték még a technikában nem jártas nézőközönség figyelmét is, de a futamok között unalmassá váló üresjáratokat legfeljebb napozással lehetett eltölteni.

A boxutcában viszont jó hangulat uralkodott. Ritka eset, hogy ennyi FPV versenyző élőben találkozik, így most volt alkalmuk megbeszélni azokat a technikai dolgokat, amiket egyébként fórumon vagy közösségi oldalakon szoktak. Többen említették, hogy bár a pálya nem tűnik bonyolultnak, távolról sem egyszerű hibátlanul végigmenni rajta. A gyors, egyenes részen arra kell figyelni, hogy beférjenek a start-cél és a másik két kapu alá, a homok fölött viszont sokkal nehezebb megbecsülni a magasságot, mint füves terepen, ezért gyakran túl magasan vagy túl alacsonyan repültek, aminek ütközés lett a vége. A homok pedig egyből megfogja a gépet, míg füves talajra jól érkezve akár vissza is lehet pattanni.

Ezt a trükköt durma71 be is mutatta, csak nem füvön, hanem a Velencei-tó vizén. Sikerült elkapnia egy újabb rázós elemet, a pálya legtávolabbi pontján lévő visszafordító zászlót, ami a víz fölé pördítette a gépét, aminek egyébként semmi baja sem lett, a következő futamon tovább repülhetett vele. A harmadik nehézséget a pálya technikás szakasza jelentette, ahol lassítani kellett, ilyenkor ugyanis az egyébként előrebillenve haladó quadrokopter kiegyenesedik majdnem vízszintesre, a döntött haladáshoz bedöntött kamerája meg az égbe kémlel, így a pilóta nem látja, merre halad a gépe. Mindez megfűszerezve némi változó irányú széllel és a szűkös gyakorlási lehetőséggel jól feladta a leckét az indulóknak.

Eredmények

Összesen 37-en jelentkeztek az első magyar drónbajnokságra, ráadásul a mezőny nemzetközi volt, mert horvát és osztrák induló is akadt, Szlovákiából pedig egy csapat megfigyelő jött, akik hasonló verseny szervezését tervezik. Épp az egyik horvát pilóta, Zed (Goran Krajnovic) érte el a legjobb időeredményt, három körét 70,70 másodperc alatt teljesítette, társa, IronicGTI lett a második 72,27 másodperces idővel. A legjobb magyar, ZsolteeFPV (Ilyés Zsolt) a harmadik lett 73,41 másodperccel, így ő zsebelte be a magyar bajnokságba számító 10 pontot és díjakat. A többi magyar pontszerző sorrendben Vini (8 pont), Fröccs (6 pont), NorberTT (4 pont), durma77 (2 pont), ShootsFpv (1 pont) lett.

Fantasztikus, kora nyári időben egy nagyon érdekes rendezvényt látott a Velencei-tó partján az a rendezői adatok szerint mintegy háromezer néző, aki kilátogatott az első Magyar Drónbajnokság nyitófutamára. Közel ennyien, több mint kétezren követték a rendezvény élő streamjét. Egy nemrégiben született, most még csak első, bizonytalan lépéseit megtevő technikai sportból kaptunk némi ízelítőt. Beharangozóikban olyan dolgokhoz hasonlították, amikhez legkorábban évek múlva kerülhet közel, és addig még sokat kell fejlődnie a pilótáknak, a technikának és a szervezőcsapatnak is, viszont a lelkesedés láthatóan megvan.

Szerintünk is van potenciál az FPV drón versenyzésben, amit szép feladat lesz kinyerni belőle, hiszen a velencei rendezvény alkalmával bőven akadtak még bakik. Kíváncsian várjuk, milyen újításokkal jelentkeznek a következő versenyen, ami május 15-én, a Hungaroringen lesz. Aki pedig megnézné a velencei történéseket, a fenti videóban láthatja felvételről az egész nap közvetítését.

rudi