Hirdetés
Mindörökké Memtest
A sok tesztből adódóan az alapbeállítás szerinti lefutás hosszú, ráadásul függ a memória mennyiségétől és a rendszer sebességétől. A teljes tesztsorozatot végigvárni az "optimalizálás" minden egyes közbenső ellenőrző fázisban lehetetlen és értelmetlen, az első rövid tesztek azonban nem szűrik ki teljes biztonsággal a hibákat. Tapasztalatunk szerint az 5-ös teszt már szinte mindent megfog, ráadásul egy-két percen belül le is fut, tehát célszerű rögtön ráugrani a C-2-5-5-Enter-Enter kombinációval. Korábbi tapasztalatok során néhány megmagyarázhatatlan esetben előfordult, hogy az 5-ös teszt konzekvensen hibát jelzett, pedig az összes többi hibátlanul lefutott, és funkcionálisan sem találtunk memóriahibára utaló jeleket. Ilyen gyanú esetén a 6-os teszt jó ellenőrzési lehetőség: alaposabb az előzőnél, igaz hosszabb lefutású is, így inkább verifikációra érdemes használni (ha a 6-os átmegy és az 5-ös bukik, lehet kételkedni az utóbbiban). De ez ritka eset és valószínűleg valamilyen egyedi probléma volt.
Memtest-86
Fontos még tudni, hogy a Memtest folyamatosan fut, ne várjuk a végét: figyelni kell a jobb felső sarokban a kijelzőket. A legfelső mutatja a teljes teszt állapotát (alapbeállításnál egy tesztsorozatot futtat), alatta az aktuális teszt helyzetét mutatja. Mivel mindkettő átfordulhat, így találunk mellettük egy számlálót is (Pass). Egy pass-t mindenképp engedjünk körbe, különben kimarad memóraterület, azonban többre nincs szükség, csak valami nagyon ritka furfangos hiba bújhat el több körig. A program Escape hatására kilép és újraindítja a gépet.
-t, mint Turbó
A Memtest bevetése előtt még egy ideig elidőztünk az nForce kétcsatornás memóriavezérlőjének finomhangolásánál. Mivel az AMD FSB-je is DDR, elvileg az egycsatornás DDR memória pontosan passzol hozzá, a kétcsatornás megoldás adta plusz sávszélesség jószerivel kihasználatlan marad. Azonban 200 MHz-es FSB fölött már a DDR400 memóriák is tisztességesen izzadnak, mi pedig pont ebbe az irányba indultunk. Ilyenkor jön jól az nForce második csatornája, hiszen így elég az egyes modulokat akár csak az FSB felén hajtani, a kettő együtt kiadja a rendszer által igényelt sávszélességet (elméletileg). Ezzel több legyet is ütünk egy csapásra: akár a legmagasabb, 250-es FSB-t is ki tudjuk szolgálni egészen mezei RAM-okkal (250 / 2 = 125, azaz "DDR250" egy modul terhelése, ha felezzük a modulok sebességét), ráadásul alacsonyabb sebességen agresszívabb időzítésekkel operálhatunk. Mi inkább egy kicsit felülről akartuk közelíteni az FSB sávszélesség igényét, így a tengernyi beállítás közül (3/3-tól a 6/6-ig az összes törtkombináció rendelkezésre áll) az 5/3 opciót választottuk, azaz az egyes modulok az FSB 60%-án futnak. 250-nél ez "DDR300"-at jelentene, amit még jó eséllyel mezítlábas Kingstonjaink is kibírnak - már ha egyáltalán eljutunk ilyen magas FSB-ig: egy dolog, hogy mit lehet beállítani a lapnak, más kérdés, hogy mit bír valójában.
A történethez annyi hozzátartozik, hogy nem mindegyik csatornaleosztás működött kis FSB-knél, pedig üdvös lett volna 133-on belőni a 6/3 ("felező") opciót, és onnantól biztos, hogy nem hajtjuk agyon a RAM-okat, egyes egyedül az alaplap lett volna a szűk keresztmetszet az FSB skálázás során. Azonban 133-150 MHz körül csak fekete képernyő és pittyegés fogadott a "csatornaosztók" variálásánál, így kénytelenek voltunk egyenes beállításokkal nekivágni a magasabb buszsebességeknek. Szerencsére az nForce-ról köztudott, hogy szereti a magas FSB-ket, sőt gyárilag is tudja hozni a 200 MHz-et, így néhány óvatos ugrás után máris 200-on voltunk. Szerencsére a DDR266-os Kingstonok még bírták az iramot (igaz CAS 3.0-15-7-7 beállításokkal a hátuk mögött), így visszatérhettünk a csatornaosztókhoz, és belőttük az 5/3 opciót. A memória rögtön a sokkal kellemesebb DDR240 értékre esett vissza modulonként, azonban a két csatorna összesen még így is elméletileg bőven túltáplálja az FSB memóriasávszélesség igényét.
"Elég lesz"
Tízesével továbblépkedtünk felfelé, 230-nál még semmi gondot nem tapasztaltunk, de 240-nél már csak fekete képernyő fogadott. Elsőként az "insertre indítással" próbálkoztunk, azaz bekapcsolás közben ha az Insert gombot nyomjuk-nyomogatjuk, akkor a rendszer alapbeállításokkal indul el, azonban nem írja felül az előző értékeket, így könnyen visszamehetünk és korrigálhatjuk az utolsó, evidensen az elszállást okozó opciót. Az NF7 becsületére szóljon, hogy az összes korábbi próbálkozásból visszajött (főleg a csatornaosztókkal való játszadozáskor futottunk sok fekete képernyőbe), csak az eszméletlen magas FSB és CPU sebességek esetén adta fel teljesen. Ha más nem segített, a CMOS Clear jumperhez folyamodtunk, ami azonnal alapértékekre állította a BIOS-t - mehettünk mindent újrakonfigolni.
A konfig
Eddig nagy léptekben haladtunk, általában még a Memtest betöltését sem vártuk meg, ahogy láttuk, hogy a rendszer POST-ol, már mentünk is be a BIOS-ba feljebb lépni. Ez kicsit vakmerő, de szóljon mellettünk, hogy nem először csináltunk ilyet, és nagyjából sejtettük, hogy mire képes a rendszer. Ismeretlen terepen vagy kevesbb rutinnal érdemes legalább a Memtest betöltését és a pár másodperces első teszt végigfutását megvárni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
