A Google története az évtized egyik legnagyobb sikersztorija, nemcsak az IT-iparban, de úgy általában is. Az egyetemi kollégiumi szobából indult vállalkozást ma már százmilliók ismerik, és használják a keresőmotorra épülő tucatnyi ingyenes szolgáltatást. Larry Page és Sergey Brin akármihez nyúl, az arannyá válik. Tényleg a Google lenne a harmadik évezred Microsoftja?
Larry Page és Sergey Brin
Ha egy cég aktuális részvényárfolyamát megszorozzuk a tőzsdén forgó papírjainak a számával, egy ijesztően nagy számot kapunk, amely elméletben azt mutatja, mennyi pénzbe kerülne, ha a teljes vállalatot fel akarná vásárolni valaki. Bár ez a gyakorlatban nem teljesen így működik, ez a piaci kapitalizációnak nevezett szám nagyon fontos értékmérő egy cég számára. A Google-részvények árfolyama a 2004-es tőzsdére lépés óta félelmetes tempóban, szinte töretlenül emelkedik, a Wall Street nem győzi ünnepelni az újabb és újabb álomhatárok áttörését. A kibocsátáskor 85 dollárért mért papírok darabját ma 430-ért adják-veszik, a cég teljes értéke így nagyjából 130 milliárd dollár körül mozog. Ezzel a Google ma a világ 25 legértékesebb vállalata között van, az IT-világban csak a Microsoft (280 milliárd) és az Intel (160 milliárd) előzi meg. Csak hogy érzékeljük a Google hatalmas teljesítményét, íme néhány óriásvállalat, amelyek a tőzsdén kevesebbet érnek nála: IBM (125 milliárd), Coca-Cola (90 milliárd), Nokia (80 milliárd), Apple (60 milliárd) Disney (47 milliárd)… Az elemzők az árfolyam további emelkedését jósolják.
Nem tudni, hogy valóban így van-e, vagy csak a cég PR-osztálya végez emberfelettien zseniális munkát, mindenesetre ma az az általános vélemény a világban, hogy a Google más, mint a többi lelketlen óriáscég. Milliárdos értékű jótékony célú felajánlások, olyan részvényopciók a dolgozóknak, amelyekkel gyakorlatilag ma minden harmadik Google-alkalmazott dollármilliomosnak mondhatja magát, a cégen belüli kreatív magánprojektek támogatása (minden alkalmazottnak kötelező heti egy napot a hobbiprojektjeivel foglalkozni – számos mai Google-szolgáltatás nőtt ki ilyenekből)… Azonban bármennyire is próbál a Google a „gonosz” Microsoft ellenpólusának tűnni, tagadhatatlan, hogy legalább olyan agresszív üzletpolitikát folytat, mint redmondi vetélytársa. A további növekedéshez előbb-utóbb túl kell lépni az eddig nyerőnek bizonyult keresőmotor-alapon, ezt nyilván Larry és Sergey is tudja. De hogy vajon hogyan lát hozzá ehhez a Google, mik a keresőóriás tervei a jövőre nézve… nos, ennek próbált a Chip utánajárni.
Böngésző és operációs rendszer
Mióta a Google bejegyeztette magának a gbrowser.com domaint, mindenki biztos benne, hogy a cég előbb-utóbb be akar törni a böngészők piacára – vagy inkább a Google-t addig-addig bővíteni funkciókkal, míg egy teljes értékű böngészővé válik. Egy ideig a Mozillával hozták hírbe a keresőt, legújabban pedig az Operával – és valóban: logikus lenne egy már létező, jó hírnévnek örvendő programot „google-osítani”, teljesen új böngésző kifejlesztése helyett. Hogy valami nagyon készül, annak legbiztosabb jele, hogy a cég már 2004 óta folyamatosan csábítja magához a böngésző-szakértőket a világ minden tájáról – persze leginkább a Microsofttól, hogy Bill Gatesnek jobban fájjon.
A Gbrowser talán már túlságosan is egyértelmű terv a Google-től, de gondoljuk csak tovább: mi van, ha a cég nem elégszik meg ennyivel, hanem teljes saját (ingyenes…?) operációs rendszert épít? Az időzítés nem is lenne rossz: a monopóliumába belekényelmesedett Microsoft csak tologatja a Vista megjelenését (a világ meg már előre retteg a várható programhibáktól és biztonsági résektől), a Linux továbbra sem tud túllépni a „kockafejű egyetemisták oprendszere” sztereotípián, az Apple elvan a maga kis világában (ott is főleg az iPod aranybányára koncentrál), a többi alternatív megoldásra (OS/2, BeOS) meg már senki sem emlékszik.
Google életstílus
A rendszer alapötlete is az utcán hever. Mi sem lenne logikusabb az eddig kizárólag internetes alkalmazásokkal foglalkozó Google számára, mint megvalósítani azt, amit Larry Ellison Oracle-nagyfőnök 95-ben hálózati számítógépként, Bill Gates pedig néhány év múlva a .NET rendszer alapötleteként vázolt fel a világ előtt, mint a számítástechnika jövője. A felhasználó egy leegyszerűsített, olcsó kliensgép előtt ül, amely szélessávon kapcsolódik a netre, és minden programot, alkalmazást, adatot onnan tölt le, onnan futtat – kezdve mindjárt az operációs rendszerrel.
Az esetleges Google-oprendszerre utaló jelek közül a leglátványosabb az a friss Sun-Google megállapodás, amelynek keretében a Google Toolbart a jövőben beépítik a Javába, az ingyenes, nyílt forráskódú szövegszerkesztő OpenOffice-on pedig közösen dolgozik tovább a két cég (és az valószínűleg előbb-utóbb valamilyen formában a Google-alkalmazások között találja majd magát).
Google életstílus
Amikor az együttműködést bejelentő sajtókonferencián egy újságíró kerek-perec megkérdezte, hogy szép-szép, de mikor lesz ebből az egészből új operációs rendszer, a helyszínen felvonult közös Google-Sun vezérkar két dolgot emelt ki. Az egyik, hogy a Windows elavult, a napjai meg vannak számlálva, „olyan reménytelenül XX. századi”.
A másik – ami elsőre nem tűnik úgy, mintha a témához tartozna, de nem lehet nem észrevenni a párhuzamot –, hogy a két cég nem jelent be új szövegszerkesztőt, hanem egy régit alakít át az új felhasználói igényeknek megfelelően. Hagyományos szövegszerkesztőre ugyanis egyre kevésbé van szükség, ahogy annak funkcióit egyre inkább átveszik az email-kliensek és a webes alkalmazások. Ha eljátszunk a gondolattal, hogy például összegyúrják a Javát az OpenOffice-szal, meg az összes már működő Google-alkalmazással, a Gmailtől a Google Earth-ön keresztül a Froogle-ig és a Google Talkig, egy olyan álom-alkalmazáshoz jutunk, amely ugyan nem fér bele a mai „böngésző” definícióba, de valószínűleg mindenki dalolva leváltaná vele Internet Explorerét.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
