Cenzúra

Kínában durván cenzúrázzák az internetet, és ebben a Google, a Microsoft és a Yahoo is együttműködik a kínai kormánnyal. Az amerikai kongresszus most megelégelte a sajtószabadság korlátozását, Kína viszont internetes piaca lezárásával fenyegetőzik. Ki győz?

Kína a világ egyik leggyorsabban fejlődő ipari nagyhatalma, és a világ második legnagyobb internetes piaca. Az országban mintegy százhúsz millió regisztrált internetező van, és az előrejelzések szerint a számuk két-három éven belül a kétszeresére nő. Aki nem siet megvetni a lábát ezen a piacon, már ma is hatalmas bevételektől eshet el, és ha a szemfüles versenytársak bebetonozzák a pozícióikat, a veszteségük még tovább nőhet a jövőben. Ez az érem egyik oldala. A másik oldala viszont az, hogy Kínában cenzúra van, korlátozzák a szólásszabadságot, vegzálják és olykor súlyos börtönbüntetésekkel sújtják az ellenzékeiket. És tudjuk, hogy – a költővel szólva – ahol zsarnokság van, ott „mindenki szem a láncban”, így aki a nyereség érdekében elfogadja a helyi, finoman szólva nem igazán demokratikus játékszabályokat, megtagadja azokat az alapértékeket, amelyek naggyá tették a nyugati világot és az internetet.

Eszmék vagy pénz – e kettő közül kell választania mindenkinek, aki belép a kínai internetes piacra. A Yahoo, a Microsoft és a Cisco mellett a negyedik amerikai óriás, a Google is úgy döntött: a pénzt választja. A világ legnagyobb internetes vállalata január végén alkut kötött a kínai kormánnyal, amelyben vállalta az öncenzúrát, hogy cserébe kínai domainen indíthassa el keresőjét. A Google-nek már eddig is volt kínai nyelvű keresője, ez azonban a nemzetközi webhelyen keresztül működött, és a kormány cenzúrázta, néha kifejezetten blokkolta. Az oldal lassú, megbízhatatlan volt, és emiatt teret vesztett a cenzúrát önként vállaló helyi keresőkkel szemben. A Google.cn a jövőben gyorsan, megbízhatóan fog működni – csak éppen cenzúrázva. Önként szűri a kényes tartalmakat, és a találatoknak csupán azt a töredékét jeleníti meg, amely nem sérti a kormány érzékenységét.

Csökkenő szabadságfok

Mérhető-e a szabadság? A Financial Timesban ezzel kapcsolatban egy tanulságos adat jelent meg nemrég. A szerkesztők rákerestek egy ismert kínai ellenzéki, Liu Hsziaobo nevére az Egyesült Államokban működő kínai nyelvű Google-szolgáltatással, és a szolgáltatás több mint félmillió oldalt adott vissza. Ugyanez a keresés a Kínában működő Google.cn oldalon mindössze 19 000 találatot eredményezett, ráadásul ezek nagy része különféle névrokonokra vonatkozott: a két szám hányadosát (0,04) felfoghatjuk akár a rendszer szabadságfokát kifejező értéknek is.

Pedig a Google egyáltalán nem igyekszik szolgaian kiszolgálni a rendszert. A helyi piacvezető kereső, a kínai internetezők közel fele által használt Baidu például egyetlen találatot sem ad vissza a szóban forgó polgárjogi aktivistáról, és a Google.cn megteszi azt, amit a többi kereső nem: figyelmezteti a felhasználót, ha a találatait cenzúrázzák. A Google elzárja a levelező és blogoló szolgáltatását is a kínai felhasználók elől, ami paradox módon pozitív lépés, mert megakadályozza, hogy a kínai hatóságok – a helyi törvények szerint jogszerűen – hozzáférjenek azok személyes adataihoz.

A Google kínai keresője: kiírja, ha cenzúráz

A Yahoo nem ennyire visszafogott: tavaly állítólag kiszolgáltatta egy kínai ellenzéki publicista adatait, akit utóbb tíz év börtönre ítéltek, idén pedig egy másik újságíró meghurcolásához járult hozzá személyes információkkal. Ehhez képest a Google karakánabb: nem hogy nem hajlandó együttműködni a kínai kormánnyal adatvédelmi ügyekben, de legutóbb még az Egyesült Államok igazságügyi minisztériumától is megtagadta a betekintést keresési adataiba.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!