Képminőség

Az F70 EXR lelkét (szenzorát) és működését ismerve immár nagy izgalommal vágtunk bele képminőségének vizsgálatába. A leírások szerint részletgazdag, alacsony zajszintű fotókat készíthetünk ezzel a fényképezőgéppel. Azonban a képalkotásért felelős rendszernek csak harmada múlik az érzékelőtől - az optika és a JPEG-motor legalább olyan fontos; a "szentháromság" összhangján, együttműködésén áll vagy bukik egy fényképezőgép képminősége.

A Fujifilm F70 EXR optikájának gyújtótávolsági tartománya kisfilmes rendszerre vetítve 27 mm-ről indul. Bár már találkoztunk egy-két olyan kompakttal, melynek szélesebb értékről indul az objektíve, azonban a Fujinak sincs szégyenkeznivalója. A hordótorzítás mértéke nem vészes, igazából nem sikerült fényt deríteni arra, hogy valóban ilyen kiegyensúlyozott-e (korrigált) a lencserendszer, vagy a készülék a kép elkészülte után automatikusan javítja a hordózást.

Ha forszírozzuk, akkor előjön a flare-hatás. Fenti képünkhöz hasonló beállítással épeszű fotós nem készít képet, hacsak nem nyomós oka van rá, így a hétköznapi használat során azok a fránya becsillanások sem fognak előjönni.

A tízszeres átfogású optikának köszönhetően távoli részleteket hozhatunk egészen közel, s bár a tízszeres nagyítás manapság már nem nevezhető kirívó értéknek, azért ezt sem könnyű úgy megtervezni és megépíteni, hogy kompakt méret mellett torzítás- és CA-mentes legyen az általa rajzolt kép. Nagylátón elvétve tapasztaltunk színi hibákat, míg az obi telecentrikus végén már jól látható volt a nagy kontrasztú élek mentén futó lila szellemvonal (PF).

Az objektív telecentrikus végén elég jól kivehetők a távoli házak apróbb részletei is, és nagylátón sem rosszabb érezhetően a helyzet. Ami azonban ezeken a képeken nem látszik, az majd a zajos képeinken fog előjönni. Lássuk, miről van szó:

A fényképezőgépet alaphelyzetben ISO 100 és ISO 1600 közötti értékeken üzemeltethetjük, de pixelösszevonásos módszerrel ez a tartomány egészen ISO 12800-ig kitolható. Mi szokásunkhoz híven csak a hardver által natívan támogatott értékeken produkált eredményekre voltunk kíváncsiak.
Első tesztábránkon látszik, hogy ISO 800-on is alacsony a képzaj, s a részletek sem mosódtak még össze (finom függőleges vonalak).
A második, színfoltokat ábrázoló kép érdekes jelenséggel tűnt ki: a piros négyszög élei már ISO 100-on is furcsa, széteső alakúak voltak. A zaj itt már jobban látszott, mint az első képen, ugyanis immár ISO 800 is határozottan zsizsikes volt.
Festményes tesztképünkről az derült ki, hogy a készülék demosaicking algoritmusa nem végez optimális munkát, ugyanis a festmény finom részleteit (konkrétan a vászon érdes felületi mintáját) nem tudja visszaadni, hanem érdekes "labirintus" mintákat generál helyükre. Zaj szempontjából ismét ISO 800-ig mondható jónak az eredmény.

Továbbá azt tapasztaltuk, hogy automata beállítások mellett az F70 EXR ISO 400-ig, illetve esetenként ISO 200-ig alulexponált fotókat készít. A fehéregyensúly automata beállítások mellett konstans, valósághű színvilágot produkál.
Végül álljon itt még pár kép, melyek zöme a halottak napja körüli időszakban készült egy vidéki temetőben a Fujifilm F70 EXR készülékkel. Megjegyzés: a szeles idő nehézkessé tette a megfelelő fókuszálást - hol a téma, hol a fotós "libbent" arrébb, így az egy-két képen látható melléfókuszálás nem a készülék hibájából ered.

Csokorba szedve: Az F70 EXR képalkotó rendszere harmonikusan dolgozik, a tízszeres átfogású optika jól teljesít. A finom részleteket magasabb ISO tartományban nem a zaj, vagy a zajszűrés, hanem a demosaicking algoritmus tünteti el.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!