Külvilág és ergonómia

Sok érdekességet lehet olvasni szerte a világhálón a Fujifilm új EXR érzékelővel szerelt kompaktjairól, így már mi is izgatottan vártuk a FinePix F70 EXR érkezését.
A "fegyveracél" és ezüst színekben kapható fényképező megjelenése a klasszikus design-irányzatot követi. A hagyományos "téglaformát" kerekített sarkokkal, élekkel teszi vonzóbbá a gyártó.

Az előlapon a villanó viszonylag közel került a markolati részhez, de a váz kellemes méreteinek köszönhetően nem került takarásba ujjaink által. Mellette az AF segédfénye, alul pedig a mikrofon nyílása látható.

A hátlapra a mára már "elavultnak" nevezhető 2.7"-os kijelző került, melynek ráadásul a felbontása is csekély 230 000 pixel. Cserébe nem fogyaszt sokat, betekintési szögei pedig szélesek, s napsütésben is viszonylag jól látszik a képe.
A módválasztó tárcsa határozott mozdulattal forgatható, így nem baj, hogy ez szolgálja egyben hüvelykujjunk támaszát (az LCD melletti bütykösített felület valahogy nem vonzotta a masinát tartó kéz ujjait). Kialakítása enyhén homorú, így igen kényelmes ujjtámaszt alakítottak ki belőle. A többi nyomógomb megfelelő méretű, kellő távolságban vannak egymástól, így a "kombinált" működtetés kizárható.

Elölről nézve a váz baloldalába került a mikró USB csatlakozó. A kis műanyag csapóajtó kellő védelmet nyújt az elkoszolódás ellen.

A gép alján a viszonylag nagy, előre nyíló akkufedél és a fém állványmenet mellett a hangszóró nyílása látható. A kialakítás miatt nem lehetséges akkumulátor, vagy memóriakártya cseréje, ha a fényképező állványra van rögzítve.

Legfelül a váz felületének síkjába süllyesztett bekapcsoló gomb mellett az exponáló kapott helyet. A zoomolást körgyűrű segítségével végezhetjük, amely örvendetes, mert szerintünk ez a legjobb mechanikai megoldás a feladatra.

Összefoglalva: Jó minőségű kivitelezés, jó fogás és kellemes kezelhetőség jellemzik a Fuji F70 EXR-t.

Adatlap

Működés

A Fijifilmnél immár több készülék készül úgy, hogy a lelkét a gépnek az EXR, azaz "Extreme Sensor Super CCD EXR - még közelebb az emberi látáshoz" érzékelő képezi. A gyártó honlapja szerint az EXR szenzor egy "3 az 1-ben" érzékelőt jelent, amely egyesíti a Fine Capture Technology (nagy felbontás), a Pixel Fusion Technology (magas érzékenység és alacsony zajszint), valamint a Dual Capture Technology (széles dinamikatartomány) technológiai eljárásokat.

És akkor, ha már szót ejtettünk a három-az-egyben érzékelőről, kezdjük is a készülék működésének körbejárását az EXR Auto funkció ismertetésével.
Alapvetően háromféle működés közül választhatunk mi magunk, de bízhatjuk a döntést az automatikára is: HR (High Resolution - nagy felbontás), DR (Wide Dynamic Range - széles dinamikatartomány) és SN (High Sensitivity and Low Noise - magas érzékenység és alacsony zajszint).

A HR módban minden a felbontásról és a legapróbb részletek rögzítéséről szól. Itt a szenzor teljes felületén található összes érzékelőpont azon fáradozik, hogy az így készített kép a legkisebb mozzanatokat is hűen visszaadja, mint ahogyan azt a helyszínen "saját szemünkkel láttuk".
A DR mód a készülék dinamikatartományát bővíti ki. Tulajdonképpen egy gépen belül elkészített HDR képről beszélhetünk, hiszen az F70 EXR két, automatikusan egymás után készített fotót rak össze egy végtermékké, amely - így a Fujifilm honlapja - akár 800 százalékkal nagyobb átfogással rendelkezik.
Végül az SN módot akkor érdemes kiválasztani, ha magas érzékenység mellett alacsony zajszintet szeretnénk, tehát esti, rossz megvilágítás mellett készülő képekhez. A pixelösszevonásos elven működő eljárás hátránya, hogy a legnagyobb felbontás lecsökken 2592 x 1944 pixelre az eredeti 3616 x 2712-ről.

Manapság igen divatos lett a portrézás könnyítése különféle digitális segédletekkel. Tesztjeink szerint eddig az Olympus "Beauty" módja hozta e téren a legszebb eredményt, de mivel ez igazából egy nem mérhető, szubjektív benyomás hatására hozott döntés, ezért persze olvasóinknak még lehet más véleménye.
A divatot követve, a Fujifilm F70 EXR is rendelkezik az imént említett szolgáltatással: itt "arcfinomítás" név alatt fut.

Fenti három kép közül az első kettő az arcfinomítással, a harmadik pedig a portré sémával készült. Az a véleményünk, hogy az arcsimítás túlzóan munkálkodik, nagyon elmossa a pixeleket. Ezen felül olyan hatása van a képnek, mintha nagyon (túl) magas ISO értéken készült volna, és a beépített zajszűrő algoritmus nagyon erős szintre lett volna állítva.

A készülék még több meglepetést tartogatott számunkra, így például a több képkocka "összeolvasztásával" működő funkciókat, mint a "Pro Focus" és a "Pro Low-light" módokat. Az első ilyen mód, azaz a Pro Focus Mode, a nagy fényerejű objektívvel szerelt tüköraknás fényképezők által produkált kis mélységélességet szimulálja. Például portrézáskor jöhet jól ez a szolgáltatás, ha alanyunkat megfelelően izolálni szeretnénk a "túlbuzgó" háttértől. A masina ilyenkor egymás után nagy sebességgel több olyan képet rögzít, melyeknek más és más az élességállítási síkja. Alapfeltétele a látványos eredménynek, hogy a portréalany és a háttér között megfelelően nagy távolság legyen.

A második képkocka-egyesítő funkció a Pro Low-light Mode nevet kapta. A statikus témák megörökítésében segít ez a szolgáltatás, amikor rosszak a fényviszonyok, de mégsem szeretnénk zajos eredményt.
Fenti két példa mutatja, mennyire fontos a bemozdulásmentes téma: mindkét esetben állványról, önkioldó segítségével exponáltunk, így a készülék mozgása kizárható volt. Portréalanyunkat megkértük, próbáljon mozdulatlanul ülni, de az apró testmozgás már elrontotta az eredményt, a kép bemozdult. A második kép témáját nem kellett sokáig győzködni, hogy ne ugráljon, jó is lett a végeredmény.
A két mód használatakor nem árt észben tartani, hogy a maximális felbontás 2592 x 1944 pixel lesz.

Ki ne hallott volna már a Velvia, Provia, Astia filmekről? A Fujifilm most visszahozza legendás filmjeit a "Film szimulációval". A Velvia élénk, telt színeket eredményez, használata leginkább tájképeknél ajánlott (és persze a számtalan művészi alkalmazási területeken), a Provia természetes színeket ígér, az Astia pedig lágy, finom tonalitást, aminek hatása például portrézáskor jöhet jól. A kínálatban szerepel még a fekete-fehér és az örök klasszikus, a szépia.

Az F70 EXR azonban nem csak digitális trükköket és szolgáltatásokat sorakoztat fel, hanem más hasznos dolgot is, mint például a remekül működő képstabilizátort.

A 270 mm-nek megfelelő gyújtótávolságon készített, 1/10 mp-es záridővel folyamatos módban szépen megbirkózott a fényképezőgép. Az eredmény minimálisan lett csak bemozdult. Az exponáláskor élesedő stabi valamivel gyengébb eredményt szolgáltatott.

A "szuper intelligens vaku" erős fényű, a fotónak csak az alján, egy kis sávban látható sötétedés. Miért szuper intelligens? Mert automata módban képes felméri a téma környezetét, s a villanó erejét úgy állítja be, hogy ne csak a téma, hanem annak háttere is megfelelően meg legyen világítva.

Egyéb hasznos dolog, amely szerepel a Fujifilm F70 EXR fényképező tudástárában:

• Arcfelismerés, amely legfeljebb tíz arcot képes megkülönböztetni,
• automatikus vörösszem-korrekció a felismert arcokon,
• kroppolás a képek visszanézésekor,
• "Zoom up": ha az elkészült képek nézegetésekor megnyomjuk az arcérzékelés gombot, akkor a készülék megnézi, hogy adott képen látható-e személy, s ha igen, akkor annak arcát kinagyítja. Ha több arcot talál egy fotón, akkor azokat mind megmutatja slideshow formában,
• "Micro Thumbnail View": elkészült képeink közül akár egy 10 x 10-es mátrixon belül válogathatunk.

Végül essen pár szó a készülék sebességéről: bekapcsolás után 3.11 másodpercet kell várni, mire elkészül az első fotó. Két felvétel között 1.8 mp a kényszerpihenő, a teljes átfogást pedig 1.44 mp alatt teszi meg a léptetőmotor. A masina általános működési sebességével meg voltunk elégedve, a kategória átlagától valamivel gyorsabb volt.

Pár mondatban: Több érdekes és hasznos szolgáltatással kényezteti felhasználóját az F70 EXR. A filmek szimulációját, és a különböző EXR módokat érdemes kiemelten kezelni. Képstabilizátora pedig kellően hatékony.

Menürendszer

A magyarul is elérhető menürendszer két alappilléren nyugszik: az egyik a fényképezési menü, a másik a beállítások pontja.

Az főmenü első pontja alatt az összes olyan paraméter érhető el, amely közvetlenül a fényképezéssel kapcsolatos. Ilyen például a fényképezési mód, az ISO érték, a képméret, a képminőség, a film szimuláció, a DR mód, a fehéregyensúly, a sorozatfelvétel, a fénymérés és az AF mód.

A második pont alá olyan funkciók kerültek, amelyek a fényképezőgép működését befolyásolják, de közvetlenül nem a fénykép készítésével kapcsolatosak. Itt állíthatjuk be a dátumot, a pontos időt, a menü nyelvét, de formázhatjuk a belső és a külső (memóriakártya) memóriát, vagy visszaállíthatjuk az összes paramétert a gyári értékre (reset). Természetesen módunk van a hangbeállításokra is, az LCD fényerejének beállítására, a képstabilizátor ki- és bekapcsolásásra, aktiválhatjuk az AF segédfényt, dönthetünk afelől, hogy legyen-e digitális zoom, vagy sem, megadhatjuk a videórendszer normáját (PAL/NTSC), és hasonlók.

Ez a képernyő fogadja a felhasználót a fényképezőgép bekapcsolását követően

Az LCD számos információ megjelenítéséről gondoskodik, mint például az aktuális üzemmód, a vaku állapota, a fókuszmező, a kiválasztott séma, a használatban lévő memória, a felvehető képek száma, az ISO érték, a felbontás és a képminőség, a stabilizátor állapota, és az akku töltöttsége.

A gyorsmenü meglehetősen egyszerű, összesen három paraméter válik hozzáférhetővé a Fujifilm ("F") gomb lenyomásával: ISO érték, képméret és film szimuláció. Azért a fehéregyensúly, valamint a képstabilizátor is ide kerülhetett volna.

A módválasztó tárcsa elfordítása után a fenti képhez hasonló piktogram és magyarázó szöveg segít a kiválasztott üzemmód azonosításában.

Röviden: Az F70 EXR menüje elég egyszerű, tud magyarul, és áttekinthető. A gyorsmenü kissé szűkszavú, oda még egy-két hasznos paramétert "bezsúfolhatott" volna a gyártó.

Képminőség

Az F70 EXR lelkét (szenzorát) és működését ismerve immár nagy izgalommal vágtunk bele képminőségének vizsgálatába. A leírások szerint részletgazdag, alacsony zajszintű fotókat készíthetünk ezzel a fényképezőgéppel. Azonban a képalkotásért felelős rendszernek csak harmada múlik az érzékelőtől - az optika és a JPEG-motor legalább olyan fontos; a "szentháromság" összhangján, együttműködésén áll vagy bukik egy fényképezőgép képminősége.

A Fujifilm F70 EXR optikájának gyújtótávolsági tartománya kisfilmes rendszerre vetítve 27 mm-ről indul. Bár már találkoztunk egy-két olyan kompakttal, melynek szélesebb értékről indul az objektíve, azonban a Fujinak sincs szégyenkeznivalója. A hordótorzítás mértéke nem vészes, igazából nem sikerült fényt deríteni arra, hogy valóban ilyen kiegyensúlyozott-e (korrigált) a lencserendszer, vagy a készülék a kép elkészülte után automatikusan javítja a hordózást.

Ha forszírozzuk, akkor előjön a flare-hatás. Fenti képünkhöz hasonló beállítással épeszű fotós nem készít képet, hacsak nem nyomós oka van rá, így a hétköznapi használat során azok a fránya becsillanások sem fognak előjönni.

A tízszeres átfogású optikának köszönhetően távoli részleteket hozhatunk egészen közel, s bár a tízszeres nagyítás manapság már nem nevezhető kirívó értéknek, azért ezt sem könnyű úgy megtervezni és megépíteni, hogy kompakt méret mellett torzítás- és CA-mentes legyen az általa rajzolt kép. Nagylátón elvétve tapasztaltunk színi hibákat, míg az obi telecentrikus végén már jól látható volt a nagy kontrasztú élek mentén futó lila szellemvonal (PF).

Az objektív telecentrikus végén elég jól kivehetők a távoli házak apróbb részletei is, és nagylátón sem rosszabb érezhetően a helyzet. Ami azonban ezeken a képeken nem látszik, az majd a zajos képeinken fog előjönni. Lássuk, miről van szó:

A fényképezőgépet alaphelyzetben ISO 100 és ISO 1600 közötti értékeken üzemeltethetjük, de pixelösszevonásos módszerrel ez a tartomány egészen ISO 12800-ig kitolható. Mi szokásunkhoz híven csak a hardver által natívan támogatott értékeken produkált eredményekre voltunk kíváncsiak.
Első tesztábránkon látszik, hogy ISO 800-on is alacsony a képzaj, s a részletek sem mosódtak még össze (finom függőleges vonalak).
A második, színfoltokat ábrázoló kép érdekes jelenséggel tűnt ki: a piros négyszög élei már ISO 100-on is furcsa, széteső alakúak voltak. A zaj itt már jobban látszott, mint az első képen, ugyanis immár ISO 800 is határozottan zsizsikes volt.
Festményes tesztképünkről az derült ki, hogy a készülék demosaicking algoritmusa nem végez optimális munkát, ugyanis a festmény finom részleteit (konkrétan a vászon érdes felületi mintáját) nem tudja visszaadni, hanem érdekes "labirintus" mintákat generál helyükre. Zaj szempontjából ismét ISO 800-ig mondható jónak az eredmény.

Továbbá azt tapasztaltuk, hogy automata beállítások mellett az F70 EXR ISO 400-ig, illetve esetenként ISO 200-ig alulexponált fotókat készít. A fehéregyensúly automata beállítások mellett konstans, valósághű színvilágot produkál.
Végül álljon itt még pár kép, melyek zöme a halottak napja körüli időszakban készült egy vidéki temetőben a Fujifilm F70 EXR készülékkel. Megjegyzés: a szeles idő nehézkessé tette a megfelelő fókuszálást - hol a téma, hol a fotós "libbent" arrébb, így az egy-két képen látható melléfókuszálás nem a készülék hibájából ered.

Csokorba szedve: Az F70 EXR képalkotó rendszere harmonikusan dolgozik, a tízszeres átfogású optika jól teljesít. A finom részleteket magasabb ISO tartományban nem a zaj, vagy a zajszűrés, hanem a demosaicking algoritmus tünteti el.

Filmfelvétel és értékelés

640 x 480 képpontnyi felbontás nem sok - sajnos, csak ennyi a FinePix F70 EXR maximális felbontása, amit mozgóképek terén nyújtani képes. A percenként kb. 1-1.1 MB kapacitást felemésztő Motion JPEG formátumú filmek képminősége csak átlagos, s bár lehet zoomolni felvétel közben, az AF lassú észbekapása nem teszi túlzottan élvezetessé használatát. A hangminőség átlagos, a hangerő szintén; szerencsére gyútávváltáskor sem szünetel a hangfelvétel. Fényviszonyváltásokat megfelelő sebességgel követi az elektronika. Összességében, aki gyakran videózna kompakt fényképezőjével, az nem fog maradéktalanul elégedett lenni az F70 EXR teljesítményével. Tesztvideó.

Értékelés

"Tizenkettő egy tucat" írhatnánk a FinePix F70 EXR külsejéről, de nem lenne fair, hiszen jó minőségű mind az anyaghasználat, mind a kivitelezés. Formája sem ronda, de ami a külsőt illeti, inkább jó ergonómiájával fogja megkedveltetni magát a masina. Belsőleg számos olyan pluszfunkciót kapunk, amely más gyártónál nem elérhető. Így szerintünk mindenképp az értékes szolgáltatások közé sorolható a különböző filmek szimulációja, az EXR módok és a hatékony képstabilizátor.
Nem tetszett viszont, hogy a készülék filmfelvételi tudása már nincs a kor követelményeinek megfelelő szinten, s ha nagyon szőrösszívűek vagyunk, akkor az állóképek minőségét tekintve is jobbat vártunk az EXR rendszertől.

A Fujifilm FinePix F70 EXR fényképezőt a Fujifilm Magyarország Kft.-től kaptuk bemutatóra.