Médialejátszó
A főmenüben a “Tallózás az USB-n” opcióra kattintva érhető el a készülékbe épített médialejátszó, amely a trendeknek megfelelően a zenehallgatás és képnézegetés mellett a különféle audiovizuális tartalmak lejátszását is lehetővé teszi.
Egyszerre képes kezelni az összes médiaformátumot, tehát nem kell külön kiválasztanunk, hogy mire is szeretnénk használni adott esetben. Sajnos a megjelenítés nem valami nagy szám, egy szimpla többhasábos rendszerrel dolgozik a tévé, amelyben az egyes tagok egyszerűen túl sok helyet foglalnak el. Könyvtárból mindössze nyolc darab fér egyszerre a képernyőre, ami egy zsúfolt pendrive vagy külső meghajtó esetén bizony elég kényelmetlen lehet, főleg, hogy a tartalmak logikátlan sorrendben követik egymást.
Zene
A kötelező MP3 mellett a modell a WMA formátummal is elboldogul, de ezen kívül semmi több. Sajnos lejátszási lista nem állítható össze, így ha valaki csak bizonyos dalokat szeretne meghallgatni, annak előtte azokat egy külön könyvtárba kell bemásolnia. A véletlenszerű lejátszás lehetősége adott, az eszköz azonban nem képes az ID tagek kezelésére. Egy dal elindítása után egy viszonylag látványos, ám egy idő után unalmas képet kapunk, amelyet semmi effekt nem dob fel. Szerencsére közben nyugodtan lehet fényképeket nézegetni, nem kapcsolódik ki ettől a zene.
Fényképek
A helyzet ugyanaz, mint a dalok esetén, tehát a lejátszási listát elfelejthetjük, és sajnos a képekről csak egyesével mutat be bemutató képet, ha külön ránavigálunk valamelyikre a kurzorral. Ez egy kiadósabb fotózgatás után gyilkos lehet, főleg, ha az ember nem is nevezte el külön a fájlokat. A kiskép mellett kapunk némi információt az elkészítés időpontjáról, illetve a méretről, aminek sok értelmét nem igazán láttuk.
Azt a felhasználó kedvére eldöntheti, hogy a diavetítés során milyen sebességgel kövessék egymást a fotók, illetve, hogy milyen irányból támadják be a képernyőt. Ezt sajnos nem lehet mixelni, pedig feldobta volna ezt a szolgáltatás. Megint egy olyan kis apróság, amire nem figyeltek oda.
Videók
A képnézegetésnél és zenehallgatásnál valószínűleg sokkal többen használnák arra, hogy ilyen-olyan forrásból megszerzett audiovizuális anyagaikat nézzék meg rajta. Első pillantásra nem is tűnik rossz ötletnek ez, hiszen támogatja többek között egyes MKV anyagok lejátszását is. A puding próbája az evés, ezért megnéztük, hogy a valóságban hogy teljesít, ehhez pedig a médialejátszó-tesztjeinknél már megszokott tesztcsomagot használtuk.
Sajnos a médialejátszó a külső feliratokat nem kezeli, és jó pár formátumot fel sem ismert, amit pedig igen, annak nagy részét nem játszotta le. A 3,8 Mbps bitrátájú MKV-val például nem akadt gondja. A színek és a hang is nagyon rendben volt, sajnos a mozgás olykor döcögött egy kicsit, úgyhogy tökéletesnek ezt nem neveznénk. Ezen kívül egyedül az XviD-del boldogult, azzal viszont nagyon. Talán ez kezelte az összes általunk látott eszköz közül a legjobban ezt a fájlt. Nyoma sem volt a máskor oly gyakran előkerülő zajosságnak, képhibáknak. A fekete olyan, volt, mit a legsötétebb éjszaka, a mozgás, mint a higany. Szóval erre nem lehet panasz.
De magára a médialejátszóra nagyon is. Egy ilyen kaliberű tévébe egy ilyen kezdetleges alkalmazást rakni nem hiba, hanem bűn. Persze értjük mi, hogy azt szeretnék, inkább vegyenek a népek Philips Blu-ray lejátszót a tévé mellé, ahelyett, hogy bedugdosott pendrive-on keresztül moziznának, de amikor már egy tizenkétezer forintos set-top-box is tökéletesen képes kielégíteni az átlagfelhasználó által támasztott igényeket, akkor ez a magatartás sokkal inkább tűnik önfejű makacsságnak, mint racionális üzleti döntésnek.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
