Képminőség

Képjavító technológiák

A tévében a Full Backlit háttérvilágítást alkalmazták, tehát a fényért felelős több mint ezer LED-et rács alakzatban helyezték el a képernyő mögött. Ezáltal ugyan több energiát fogyaszt, azonban a fényerő eloszlása sokkal egyenletesebb, mint az Edge-lit technológiára épülő készülékek esetében.

A betekintési szöggel nagyon elégedettek voltunk. Körülbelül 170 fokig semmiféle rendellenességbe, szétcsúszásba se futottunk bele, és ez sokkal jobb, mint amit az LCD tévéknél általában megszokhattunk.

Természetesen a Local Dimming nem maradhat ki egy ilyen kategóriájú tévéből. Ez azt jelenti, hogy a fénykibocsátó diódákat csoportokba osztották, és azok a tartalomtól függően teljesen kikapcsolhatóak, így érve el azt, hogy a fekete minél jobban megközelítse a tökéletest. Ennek aktiválásával nem javult rettenetes mértékben a képminőség, sőt az esetek túlnyomó többségében varázslónak kell lenni ahhoz, hogy eldöntsük, hogy be van-e kapcsolva. Viszont az is igaz, hogy használata nem eredményezett remegést, villódzást, ami korábban azért gyakran jelentkezett a Local Dimming használatakor.

A Dinamikus Kontrasztot sosem szerettük, de ennél a tévénél aztán különösen rosszul dolgozik. Ilyenkor az elektronika a tartalomhoz igazítja az egész fényerőt, de itt túlságosan agresszívan teszi ezt. Volt rá példa, hogy olyankor is villogott a kép, amikor konkrétan semmi nem változott. Gyorsan ki is kapcsoltuk.

A készülék technikai paraméterei között az szerepel, hogy a panel válaszideje 0,5 ms, ami az LCD-k esetében világrekordgyanús, illetve, hogy 400 hertzes képfrissítési rátával dolgozik. Ez utóbbi természetesen csak az interpolációs technológiák bevetésével érhető el, amelyek közül ebben a tévében valószínűleg mindkét megoldás bevetésre került. Ennek ellenére a gyors mozgások megjelenítése nem tökéletes. Bizony bele-belfutottunk az utánhúzásba, és ami ennél is rosszabb, hogy egyes adóknál hajlamos volt akadozni is a kép, ami például a tenisz rajongóit joggal keserítheti el.

Problémák a képaránnyal

Öt különféle képarány közül választhatunk, ám ebből csak a 16:9 nevezhető szabványosnak. A Képfelület Automatikus Kitöltése, a Kép Automatikus Nagyítása, a Super Zoom és a Széles Képernyő a többi lehetőség, amivel nem is lenne baj, hiszen ezek elsőre mind eléggé használhatónak tűnnek, bár azért a 4:3-at hiányoltuk. A gond annyi, hogy hiába választjuk ki bármelyiket, a tévé ezt néha elfelejti. Ez pedig azt jelenti, hogy a csatornaváltásnál már egy másik beállításról indulunk, ezen kívül arra is akadt példa, hogy menet közben egyszerűen megváltozott a képarány. Ez azért elég idegesítő tud lenni egy idő után.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!