Hirdetés
Démonkönnyek újratöltve
A harcrendszer is megváltozott a DmC eljövetelével, ezúttal színkódolt ellenfeleket kapunk: a különféle szörnyek kék, illetve vörös izzással jelzik, hogy melyik fegyverünk lesz ellenük igazán hatásos. Természetesen a különféle kombók egyre hosszabbá válnak az új és új fegyverek beszerzésével és a kismillió kombó megtanulásával. A legfőbb gond a harcokkal mindenképpen az volt, hogy a korábbi részektől eltérően a képfrissítés 30 fps alá esett, amitől a küzdelmek kicsit lassabbá váltak.
Itt jön a képbe a Definitive Edition névre keresztelt újrakiadás, ami lényegében a korábbi PC-s verziót hozza el az új konzolokra, azzal az extrával, hogy a felbontás 1080p-re növekedett, a képfrissítés pedig végre visszatért a mágikus 60-as tempóhoz. Az alapjátékban a technológiai fejlesztésen túl szemernyi változást sem találunk – megkapjuk ugyanazokat a fantasztikus helyszíneket (köztük a köztük folyamatosan alakuló várossal), hatalmas főellenfeleket és változatos harci lehetőségeket; de egy pixellel sem többet. Ráadásul a grafikabeli fejlődés nem tartalmaz átrajzolt textúrákat, részletesebb karaktereket vagy látványosabb effekteket, mint megannyi hasonló HD remake.
Persze egy Definitív Kiadásról van szó, így a korábbi, néhol fizetős DLC-ket is tartalmazza a program. Ezek közül sajnos nem a Vergilt irányíthatóvá tevő csomag a legjobb, ez kicsit befejezetlennek, összecsapottnak tűnik; ennél sokkal több örömet okoz a kizárólag a harcokra koncentráló Bloody Palace. Ez 101 fordulónyi, egyre vadabb démonsereglet leverését tűzi ki feladatul és tökéletes hely arra, hogy elsajátítsuk a harcrendszer apróbb titkait, finomabb lehetőségeit (és most már Vergillel is játszható!). Emellett kapunk egy rakás kosztümöt, egy, a játékot 20%-kal felgyorsító Turbo játékmódot és három extrakemény fokozatot, amelyek közül már az első is elég, hogy agyér-repedést okozzon egy átlagos képességű embernél (de nálam biztosan).
A HD újrakiadások között tehát a DmC valahol a minőségi skála közepén helyezkedik el: láttunk már sokkal rosszabbat, és láttunk már nagyságrendekkel igényesebbet is. Szerencsére maga az alap nagyon jó, így a korábban azt kihagyóknak most érdemes lehet belevágnia a játékba, főleg azért, mert a Capcomot ismerve ennek anyagi sikerétől függ, hogy kapunk-e az elkövetkezendő évtizedben folytatást a sorozathoz.
Pro:
- Az 1080p/60 fps kombináció fantasztikus
- Remek történet és kombórendszer
- Szuperhumánoknak új nehéz fokozatok
Kontra:
- Zéró tartalmi plusz
- Nem lehet átvinni a mentett állást a régi játékból
70
Grath
