Heti okosság: Direct3D, hibrid HDD, SCART
Tudástárunk a héten öt friss anyaggal bővült!
Direct3D (DirectX)
A Direct3D a Microsoft Windows operációs rendszerekhez fejlesztett grafikus API-ja, amelyre jelenleg a legtöbb PC-re megjelenő játék épül. A fejlesztés az OpenGL közvetlen ellenfelének tekinthető, így nem meglepő, hogy képességek szempontjából nagyjából hasonló ütemben fejlődtek. A Direct3D-t jellemzően szokás DirectX-nek is nevezni, ami nem teljesen pontos, ugyanis utóbbi egy komplett csomag, aminek ugyan valóban a Direct3D adja ki a legnagyobb részét, de tartalmaz még különböző API-kat a 2D-s grafikára (Direct2D és DirectDraw), a beviteli eszközök kezelésére (DirectInput) és a hangok megszólaltatására (DirectSound) is. Jelen írásunkban csak a csomag grafikus API-jával foglalkozunk.
A Direct3D 1.0 még 1995-ben jelent meg, és az első implementációja volt az API-nak – meglehetősen limitált tudással –, és az akkori hardvereknek megfelelően a fixfunkciós feldolgozáshoz igazodott. A Microsoft az OpenGL aktuális verziójához képest mind támogatásban, mind pedig a képességek területén lemaradásban volt, így rendkívül agresszív útitervet dolgoztak ki, és a játékfejlesztőkkel is nagyon szoros kapcsolatot próbáltak kiépíteni. Az OpenGL-re való felzárkózás hatására a Direct3D 2.0 és 3.0 különböző verziói már 1996-ban bemutatkoztak, ám a 4.0-s változat sosem látott napvilágot. Utóbbi annak volt köszönhető, hogy a Direct3D 5.0 a vártnál gyorsabban, már 1997-ben megjelent, amit 1998-ban követett az 5.2-es verzió. Utóbbi volt az az API, ami már kezdte felvenni a versenyt az OpenGL-lel, így számos játékfejlesztőt sikerült arról meggyőzni, hogy érdemes a Direct3D-re építeni.
A Direct3D (DirectX) tudástár bejegyzés folytatása ide kattintva olvasható!
Hibrid merevlemez (SSHD, HHD)
A számítógépekbe épített adattárolók piacát kétféle megoldás uralja: az SSD és a HDD. Előbbinek talán mindenki számára ismert pozitív tulajdonsága a merevlemezekhez mérten rendkívül alacsony, 0,05-0,1 ms körüli elérési idő. Az operációs rendszer, illetve a különböző felhasználói programok betöltésének sebessége alapvetően a kis fájlok elérésétől függ, hiszen erre nem az óriási, több száz MB-os vagy több GB-os fájlokkal való munka a jellemző, hanem a sok, néhány kB-tól néhány száz kB-ig terjedő adatcsomagok mozgatása. Az utóbbi évek folyamatos fejlesztéseinek köszönhetően a szekvenciális műveletek formájában már a merevlemezek egyik utolsó mentsvára is ledőlt. A közelmúltban nálunk járt gyorsabb SSD-k már akár 500 MB/s körüli értékeket is képesek produkálni ezen a téren.
Mindezen túlmenően az SSD-k sebessége egész "felületükön" egyenletes; ennek és az alacsony késleltetésnek köszönhetően a meghajtó esetleges töredezettségével sem kell már foglalkozni. Ráadásul, mivel az SSD memóriaalapú (NAND chipekre épül), így a HDD-vel szemben teljesen hangtalan működést garantál alacsonyabb fogyasztás mellett. Persze mindezen jó tulajdonságoknak a szó legszorosabb értelmében is megvan az áruk, hisz bizonyos kapacitások esetében jelenleg akár tízszer is többet kell kifizetnünk egy SSD-ért cserébe, és akkor még csak az olcsóbb MLC- vagy TLC-alapú meghajtóknál tartunk. Azért az ártól eltekintve nem csak pozitív tulajdonságokkal kecsegtet az SSD.
A Hibrid merevlemez (SSHD, HHD) tudástár bejegyzés folytatása ide kattintva olvasható!
További friss tudástár anyagaink:
- Bizonyos interfészek, csatolófelületek kapcsán (mint például FireWire, DisplayPort vagy Thunderbolt) manapság gyakran hallani a Daisy Chain kifejezést.
- Az RGB videojel és a sztereó hang kétirányú átvitele legalább húsz dugót és aljzatot igényelne, de pont ennek elkerülése végett fejlesztették ki a SCART analóg csatolószabványt, ami mindezt egyetlen kötegelt kábel és két darab, egyenként 21 tűs csatlakozó segítségével oldja meg.
- A kínai Rockchip ARM-alapú RK3066 SoC rendszere közkedvelt a költséghatékony, kínai okostelefonok és tabletek körében, de médialejátszókban is találkozhatunk vele.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
