Képminőség

A Casio kis fényképezőgépe nagyszerűen helytállt ötletesség, sebesség terén, de ezek a pluszpontok csak részét képzik annak az összképnek, amelyet azonban - fényképezőről lévén szó - a képminőség is jelentős részben befolyásol.
A gyártó az EX-FC100-ban is a jelenleg (sajnos) igen elterjedt apró 1/2.3"-os érzékelő méretet alkalmazza, de szerencsére nem estek abba a hibába, hogy 12+ MP felbontást erőltessenek rá, hanem megelégedtek a moderált 9.1 megapixellel. Azonban tartsuk szem előtt, hogy ez a döntés valószínűleg nem önzetlenségből született: a CMOS érzékelők ugyanis valamivel magasabb zajszintet produkálnak, mint CCD társaik.

37 mm ekvivalens kezdéssel nem nevezhető igazán nagylátószögűnek az optika, de cserébe nincs is észvesztően nagy hordótorzítása a lencsének.

Radikális helyzetekben ugyan látszanak becsillanások a képeken, de ezek mértéke minimális, így önfeledten fotózhatunk akár ellenfényben is az EX-FC100 készülékkel.

Kromatikus színi hibákkal a flare hatásnál sűrűbben lehet találkozni, amint az fenti képen is megfigyelhető. A téli évszaknak megfelelően pocsék időjárást fogtunk ki a tesztidőszakkal, így különféle trükkökhöz kellett folyamodnunk, hogy jól láthatóvá tehessük a CA képződést.

Hogy mire is képes az ötszörös optikai átfogás, azt a két kép szépen ábrázolja; igazából arra is kíváncsiak voltunk, hogy vajon a sötétebb homogén felületek (a házak fala) zajosodnak-e, ha igen, milyen mértékben. Mindkét kép ISO 100 beállítással készült. Sajnos az látható, hogy már ezen az alapértéken is elég magas a színzaj. Ezzel az átvezetéssel el is érkeztünk zajos képeinkhez:

Csak ISO 200-ig mondható jónak a képminőség, fölötte egyre erősebb mértékű lesz a szűrés, melynek ellenére jól látható marad a képzaj, ami jelen esetben nem csak monokromatikus jellegével jelentkezik.
ISO 400-on már kezdenek összemosódni a függőleges vonalak (vonalas képünkön a finom, függőleges irányú eredőknél látható), majd ISO 800-tól már egyáltalán nem lehet őket különállóként jellemezni.
Festményes képünk is azt támasztja alá, hogy ISO 400-on már jelentős a képi részletek elmosása, ami a vászon mintázatán is látszik.

Az optika felbontásával annyira nincs baj, hiszen a fák kisebb ágai, az aljnövényzet részletei is jól kivehetőek. A köd ehhez a vizsgálódáshoz jól is jött, mert megmutatja, hogy a színzaj az, ami esetenként bosszantóan megöli a finom részleteket.

Végül álljon itt még pár tesztkép, bár ezek sajnos már az évszaknak és a rossz időjárásnak köszönhetően nem olyan látványosak, mint nyári, vagy őszi képeink.

Összegezve: A Casio EX-FC100 optikája nem túl nagylátószögű, hordótorzítása moderált, felbontóképessége középen jó, a sarkok felé haladva minimálisan lágyul; a zajszint már alap ISO értéken is magas, ISO 200 fölött az erős szűrés miatt egyre erősebben mosódnak el a képi részletek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!