Képminőség
A Canon az 5D Mark III érzékelőjének felbontását az elődmodellhez képest nem növelte olyan drasztikus mértékben, mint a Nikon tette azt a D800-zal, sőt a körülbelül plusz egy megapixelre igazából csak a filmfelvétel minőségének javítása érdekében volt szükség (ha az állókép felbontását elosztjuk a Full HD-s mozgóképével, akkor egész számot kapunk). Mivel a Mark II bemutatkozása óta eltelt már három év, és a technológiai fejlődés azóta sem állt meg, ezért jogos a feltételezés, hogy a Mark III általános képminősége lesz legalább olyan jó, mint a korábbi modellé – az igazán nagy várakozás bizonyára a zajszintekre vonatkozik, így kezdjük is azzal.
Első körben arra szerettünk volna fényt deríteni, hogy életszerű körülmények közt mennyit javult (ha egyáltalán) a Mark III az 5D Mark II-höz képest, ha csekély természetes fény mellett fotózunk. Itt általában a kép sötétebb részleteinél lehetett erőteljes zajosodást látni a Mark II-nél. Összes próbánk során mindkét fényképezőgépben kikapcsoltuk a zajszűréseket (hosszú expozíciós zajszűrés és hagyományos zajszűrés). Fenti képen meglepően nagy a különbség a két generáció között – persze, az újabb masina javára. Míg az 5D Mark II-nél még a világos részeken (azaz fehér falon) is látni a kromatikus foltokat, úgy a Mark III-nál már az árnyékba eső falon sincs igazán számottevő zajosodás.
Szokásos tesztábránkat az EOS 5D Mark III alapértelmezett érzékenységi tartományában fotóztuk le. A kibővített ISO 51 200 és ISO 102 400-ra külön kitérünk kicsit lejjebb. A szintetikus próbák során arra a következtetésre jutottunk, hogy a fényképezőgép saját JPEG motorját használva egészen ISO 6400-ig bezárólag szinte tökéletes a kapott kép. Ha azonban hajlandóak vagyunk némi pluszmunkát magunkra vállalni, sokkal jobb képminőséget érhetünk el a masina nyers fájljaiból építkezve. Itt adott esetben még az ISO 25 600 is elfogadható lehet, de az ISO 12 800 nagyon sok esetben megfelelő minőségű képet enged alkotni.
A kibővített módot szerintünk csak kimondottan vészhelyzetekben érdemes használni. Világos szobában, jelentős mennyiségű természetes fény beszűrődése mellett sem volt olyan szép a kép (sem JPEG, sem RAW esetén), hogy érdemes lenne ezekre a magas érzékenységi értékekre építeni. Persze a zajos kép is jobb a semminél, de mi nem ajánljuk. Íme:
Az ábra teljes bal oldali sora fentről lefelé az ISO 51 200 variánsait ábrázolja, míg a jobboldali sor (szintén fentről lefelé) az ISO 102 400-asokat. A leggyengébb eredményt a készülék saját JPEG motorja hozta (legnagyobb méretű JPEG, legjobb minőségű, leggyengébb tömörítés), de a CR2 fájlokat felhasználva sem tudtunk lényegesen jobb minőséget produkálni. A nyers fájlokat egyébként Adobe Photoshop CS5 alatt az Adobe Camera RAW legutolsó (legfrissebb) 6.7.0.339-es változatával konvertáltuk 10-es minőségű JPEG-be.
Valós környezetben készült képmintáinkon látszik, hogy az 5D Mark III hozza a tipikusan „canonos” színvilágot, ami kissé a vörösek felé tolódik el, de amúgy szép és közeli a természeteshez. A képminták csupán leheletnyi betekintést nyújtanak a készülék valódi tudásába, ennek kiaknázásához több, minőségi optikára lesz szükség. Itt is csak azt tudjuk írni, hogy amint lesz rá lehetőség, pótoljuk az elmaradást.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
