Bevezető, dizájn

Az ASUS Vivobook szériája elsősorban a fiatalos (és olcsóbb) ultrabookot keresőket célozza, azokat, akik nem kérnek a Zenbookok elegáns alumíniumházából, prémium kiviteléből és főleg az árából. Az eredeti Vivobook család persze az elmúlt években eléggé felduzzadt, így született meg az olcsóbb Vivobook Go, a szupervékony Vivobook S, vagy a cikkünk alanyát is magában foglaló Vivobook Pro sorozat.

Ez a széria a gyártó saját definíciója szerint elsősorban olyan modelleket tartalmaz, amelyeket grafikai szempontból igényes munkákra terveztek. Láttunk már ilyet az ASUS-nál, például nem sokban különbözik ez a Zenbook/Zenbook Pro felosztástól. Tesztalanyunk egy „engineering sample”, azaz egy nem a végleges BIOS-beállításokkal és hűtési profillal rendelkező változat, így ezúttal tesztcsomagunk helyett csak korlátozott méréseket futtattunk rajta.

Külső

A Vivobookok egy ideig (és egyes szériáik még ma is) külön hangsúlyt fektettek a fiatalosságra, amit elsősorban vidám színű burkolattal igyekeztek jelezni – nos ez az, ami jelen tesztünk alanyára egyáltalán nem jellemző, ugyanis a hivatalosan Quiet Blue-nak nevezett sötétkék szín abszolút visszafogott, így a legkevésbé sem fogjuk magunkra vonni mások figyelmét vele.

[+]

A konzervatív külsőt díszítésekkel sem szándékoztak különösebben feldobni, igaz, a fedélen található márkajelzés kapott egy kis kiemelést, keretet, illetve egy ferde csíkozást, mely aztán a billentyűzeten, az Enter gombon is visszaköszön.

[+]

Ami az anyagválasztást illeti, a burkolat műanyag és alumínium elemeket egyaránt tartalmaz – strapabíróbb fémből készült például a monitor fedele, polimer a csuklótámasz és az alsó takarólemez. Az 1,7 kg-os gép összerakása jó, az ujjlenyomatokat pedig csak mérsékelten gyűjti, de a hatás így is messze van a Zenbookok eleganciájától. Mivel 15,6”-es kijelzővel szerelt gépről beszélünk, hiába a vékony NanoEdge keret, a 360 x 235 x 20 mm-es befoglaló méret inkább csak átlagos. A monitor felett egyébként egy fizikai kapcsolóval elrejthető webkamera is elfért még.

[+]

Az alsó részt a tíz darab csavar kioldása után már könnyű eltávolítani, így a belső térhez is egyszerű hozzáférni. Itt a háttértár bővítése egyszerűen megoldható és az akkumulátort is cserélhetjük, de a memória az alaplapra forrasztott.

[+]

Csatlakozóból a bal oldalra két USB 2.0 port került – ez így 2021 végén kicsit spórolásnak érződik, nem nagyon látunk indokot, hogy miért nem USB 3.1 Gen1-es interfészek ezek. Kesergésünket enyhíti viszont a jobb oldal, ahol nemcsak a hiányolt USB 3.1 Gen1 Type-A (egy darab) található meg, de egy Type-C konnektor is. Ez utóbbi Thunderbolt 4-es interfészt rejt, így adatátvitelre, kijelző csatlakoztatására és töltésre is bevethető. Mindezek mellett még HDMI 1.4, kombinált hangcsatlakozó és microSD kártyaolvasó is helyet kapott itt.

Hardver és teljesítmény

Mint a bevezetőben is említettük, a cikkünkben résztvevő példány egy bemutató modell, mely itt azt jelenti, hogy a hűtés és tápellátás beállításai nem véglegesek, és a hardverkomponensek sem feltétlenül tükrözik teljes egészében a magyar piacon éppen elérhető modellekét (ez nem jelenti azt, hogy később ne érkeznének ilyen összeállítások: nyugaton ez a felszereltség egy létező SKU-hoz tartozik).

Az általunk vizsgált, a lehetőségekhez mérten viszonylag fapados példányban egy Intel Core i5-11300H processzor, 8 GB RAM és 256 GB-os Kingston SSD található, kijelzője IPS panelre épül, melyet integrált grafika vezérel.

Teljesítmény

A 256 GB-os Kingston háttértár NVMe interfészt használ, sebessége ezen kategóriában pedig átlagosnak mondható, hiszen 2,5 GB/s körüli szekvenciális olvasási és 1,3 GB/s körüli szekvenciális írási sávszélességet produkált, de véletlenszerű elérési eredményei is elfogadhatók voltak.

Az általános feladatokban a tesztelt példány nem szerepelt rosszul – a Core i5-11300H egy átlagos otthoni felhasználáshoz tökéletesen elegendő, és a hobbiszintű multimédiás munkával sem lesz gond. Itt jegyeznénk meg, hogy a választható TDP beállítások „maximumát” kaptuk, tehát a CPU 35 wattos TDP-vel rendelkezik, amihez 3,1 GHz-es alapórajel tartozik (a 4,4 GHz-es Max Turbo nem változik).

• PCMark 10 Extended: 4587
• PCMark 10 Essentials: 10 087
• PCMark 10 Productivity: 6589
• PCMark 10 Digital Content Creation: 4511
• PCMark 10 Gaming: 3788
• PCMark 10 Word 2016: 8990
• PCMark 10 Excel: 12 663
• UL Procyon Photo Editing: 4748
• UL Procyon Video Editing: 1513

Mivel ebben a Vivobook Pro 15-ben nincs dedikált grafika, játékok alatti teljesítménye nem túl acélos: az Intel Xe eddigi tapasztalataink alapján 720p felbontással és közepes, alacsony-közepes beállítások mellett produkál elfogadható fps értékeket. A magyar boltokban jelenleg elérhető összeállításban az IGP-t egy GeForce RTX 3050 is segíti (35 watt alap- és 50 wattos max. fogyasztással Dynamic Boost mellett). Ez már jobban használható, és képes arra, hogy Full HD-ben, magas-közepes beállításokkal is elfogadható, 25 feletti képkocka/másodperc sebességet produkáljon, amivel a Vivobook Pro korlátozottan már játékra is alkalmas.

Tapasztalatok, értékelés

Képernyő

Az ASUS nemzetközi szinten is elkötelezett az OLED mellett, hazánkban pedig ennél is nagyobb hangsúlyt fektetnek erre a képernyőtechnológiára, így a Vivobook Pro 15 egyelőre csak ezzel érhető el, az általunk kipróbált, alacsonyabb árat eredményező IPS panellel nem. Kár, mert ez a képernyő kifejezetten jó: közel 100%-os sRGB színtér, 387 cd/m² maximális fénysűrűség, 1420:1 kontraszt, ami pedig a megcélzott vásárlóknak még különösen fontos lehet, 1,56-os maximális delta E érték jellemzi.

Használat közben

Vivobookunk dupla ventilátoros IceCool Plus hűtőrendszert használ, mely a kipróbált gépben szinte teljesen némán dolgozott. Mint az alábbi grafikonokon is látható, a 35 wattos fogyasztást tetszőleges ideig tartani tudta a processzor probléma nélkül, ehhez pedig 70-75 °C-os hőmérsékletek tartoztak. Ezek alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Core i7-11370H-vel és RTX 3050-nel szerelt gépben sem lehet probléma a melegedés, feltéve, hogy hajlandóak vagyunk egy kicsit magasabb zajszintet elviselni.

Ami az ergonómiai részt illeti, a klaviatúra rendben van – mintapéldányról lévén szó, a kiosztás nem magyar, így ezt nem értékeljük, de a gombok mozgása megfelelő, a billentyűzet kellően merev. Nem hiányzik a háttérvilágítás sem, a tapipad pedig kényelmes és pontosan követi ujjainkat. Bár külön nem jelölték, a bekapcsológomb ujjlenyomat-érzékelőt is tartalmaz, ami gyors és kiválóan együttműködik a Windows Hellóval.

[+]

Az üzemidő kapcsán megjegyeznénk, hogy az általunk tesztelt készülékbe 50 Wh kapacitású akkumulátor került, az OLED panellel rendelkező drágább modellekben viszont 63 Wh-s példány dolgozik. Ezt a plusz kapacitást ugyanakkor az RTX 3050 rögtön el is viszi, jelentősen hosszabb akkumulátoros működésre ne számítsunk. Mindenesetre a nálunk járt készülék még ezzel a gyengébb akkumulátorral is körülbelül 9 és fél órát működött átlagos használattal, így egy munkanapot valószínűleg ki lehet húzni vele töltő nélkül.

Értékelés

Ígéretes notebook a Vivobook Pro 15, melynek itthon jelenleg elérhető, Core i7-tel, RTX 3050-nel és OLED panellel szerelt változatáért a látottak alapján nem is olyan sok a boltokban látott 420 000 forintos ár. A gép összerakása megfelelő, és ugyan a burkolat nagy részben műanyagból készült, az anyagválasztás jó, nincs egy pillanatig sem olcsóság-érzésünk.

Bár csak egy alacsonyabb fogyasztású összeállítást teszteltünk, az itt szerzett tapasztalatok alapján a hűtés jóval nagyobb terhelést is elbírhat, bár valószínűleg az i7 + RTX kombinációnál már hallatni fogja a hangját is. A megcélzott, multimédiás feladatokkal foglalkozó célközönségnek minden bizonnyal elegendő lesz a számítási kapacitás – az RTX 3050 pedig egy kis munkaidő utáni játékot is lehetővé tesz.

Ha ez nem fontos, akkor igazából az Intel Xe is elég lehet a mindennapok során, a megspórolt pénzt pedig érdemes már vásárláskor a memóriába fektetni, a RAM ugyanis nem bővíthető, 8 GB pedig egy multimédiára szánt gépnél bizony kevés. A másik negatívum, amit megemlítenénk, hogy a három USB port közül kettő USB 2.0 sebességet kínál. Ezt ugyan némileg kompenzálja a TB4-képes (és így USB4 40 kompatibilis) Type-C konnektor, de ettől még az USB 2.0 a 2020-as években már idejétmúlt csatlakozónak tűnik.

Wombath