Asus RT-N66U

Januári tesztünk után szeptemberben újra ellátogatott hozzánk az Asus RT-N66U router egy gyors mérésre. Amikor a teszt íródott, megfelelő adapter hiányában nem tudtuk tesztelni a router csúcssebességét; most azonban, az EA-N66 adapter érkezésével pótoltuk adósságunkat, és az adapter bemutatásával, illetve az új eredményekkel frissítettük írásunkat.

Manapság az a trend az otthoni felhasználásra szánt Wi-Fi routerek világában, hogy a termékek olyan formatervezett borítást kapnak, mellyel akár szobadíszként is használhatóak. Biztosan többen emlékeznek még az Asus tényleg nagyon látványos, de nem feltétlenül praktikus RT-N56U routerére, aminek most megérkezett az utódja. Az RT-N66U a legutóbbi CeBIT-en még úgymond „gamer” kabátban virított, de aztán meggondolták magukat a fejlesztők, és inkább díszmodell lett belőle. Nagy örömünkre azért nem szálltak el annyira, mint az RT-N56U-nál, a különlegesen mintázott felületen kívül maradtak a hagyományos vonalvezetésnél. Ezúttal megfelelően formatervezett USB-s Wi-Fi adapter is érkezett USB-N53 néven.

Annak ellenére, hogy a konkurensek büszkén hirdetik a beépített megoldások hatékonyságát, az Asus megmaradt a három külső antennánál, amit szerintünk jó húzás volt, de majd a méréseknél derül ki, igazunk van-e. Ahogy illik, az útválasztó falra is függeszthető, sőt jár hozzá egy állvány, az Asus szerint erre szerelve működnek leghatékonyabban antennái. Szellőztetéséről az alsó és oldalsó rész nyílásai gondoskodnak, szükség is lesz rájuk, mert nagyon komoly hardver rejtőzik belül.

Ebből hátul ugyan nem sok minden látszik, de a két USB sejteti, hogy minimum középkategóriás vasról van szó. A négy sárga Ethernet port gigabites és a gyáriak szerint a kékkel jelölt WAN port is képes erre a tempóra. Jó hír, hogy a három, átlagosnál nagyobb antenna leszerelhető, így könnyedén még nagyobbra cserélhetjük őket. Kapunk bekapcsoló, reset és a könnyebb Wi-Fi csatlakozást segítő WPS gombot.

Az Asus RT-N66U fő különlegessége, hogy mindkét működési frekvenciáján, 2,4 és 5 GHz-en is háromcsatornás, tehát mindkét tartományban 450 Mbps-os elvi csúcssebességre képes. A korábbi képeken azt láthattuk, hogy a routerbe komoly, kis ventilátorral is megtámogatott hűtés kerül. Szerencsére a végleges modellből a zajkeltő kikerült, helyét egy jó termetes borda vette át.

Sajnos alatta két nehezen megbontható fémburkolat fedi az elektronikát, így nem tudtunk saját szemünkkel meggyőződni a Broadcom BCM4007 központi processzor jelenlétéről. Nem kevesebb mint 600 MHz-en jár, és a mellékelt 256 MB memória révén akár 300 000 párhuzamos adatfolyamat lekezelésére is képes. Került még mellé BCM4331 háromcsatornás rádiós modul, és minden bizonnyal lapul még ott egy jelerősítő is. Szinte ugyanilyen felépítésű a Netgear N900 (WNDR4500) és kisebb testvére, az N750 (WNDR4000), továbbá a Linksys E4200 is BCM4331 rádiót, de egy másik Broadcom központi chipet használ, igaz a V2 kiadásába már 1,2 GHz-es Marvell elektronika került. A konkurensek legfeljebb 128 MB RAM-ot használnak, így az Asus RT-N66U Dark Knight a jelenleg elérhető otthoni Wi-Fi routerek abszolút elitjébe tartozik.

Elég nagy darabra szabták a az Asus USB-N53 Wi-Fi adaptert. Kabátja a router formatervéhez igazodva szögletes, egyik oldalát a jellegzetes, mintás felülettel látták el. Működés szempontjából sokkal érdekesebb az alatta rejtőző, duplaantennás nyomtatott áramkör. Sajnos bármennyire akartuk, nem sikerült szétfeszegetni és megnézni, milyen márkájú vezérlőchip van rajta. Jár hozzá egy érdekes, közepesen merev USB toldó, amivel antennaszerűen irányba állítható az egész adapter.

Működés

Újraszabott grafikus kezelőfelületet kapott az Asus RT-N66U Dark Knight, a korábbi kék helyett a fekete és a szürke szín dominál rajta. Ügyesen leegyszerűsítették a kezdeti konfigurálást, a router magától észrevette, hogy alapértelmezett IP címe ütközik másik routerünkével, amiről az internetelérést kapta, ezért önműködően váltott, és ezt jelezte is felénk. Utána könnyen és gyorsan zajlott az internet elérése, majd a 2,4 és 5 GHz-es Wi-Fi konfigurálása, és máris a főmenüben landoltuk.

Az Asus honlapja szerint úgy alakították ki a felületet, hogy a ma divatos táblagépekről és egyéb érintőkijelzős eszközökről is kényelmesen használni lehessen. Szerintünk ez a törekvés csak félig sikerült, mert tényleg vannak olyan elemek, amiket okostelefonon látni (kör alakú érintőmezők és virtuális retesz-szerű csúszkák), de emellett temérdek egérre optimalizált elem (menürendszer, fülekre szétosztott paraméterek, legördülő listák) maradt. Belefutottunk pár tervezési bakiba is, amikor a fő mezőben alig volt paraméter, felül eldugva viszont fülek sorakoztak további tételekkel, illetve a jobb felső sarokban egy listával is lényeges új paraméterek kerülnek elő (például a forgalommonitorozó részen).

A leglényegesebb paraméterek, mint az internetelérés ki-/bekapcsolása, a Wi-Fi titkosítása, a kliensek blokkolása és az USB eszközök kezelése azonnal a főképernyőről elérhető, de ilyesmit már korábba is tudott az Asus GUI. Kellemetlen, hogy ez a főképernyő valamivel több mint 900 pixel magas, így a legtöbb notebookon nem fér majd rá a képernyőre, továbbá nincs magyar verziója, és a magyarázó szövegekkel is szűkmarkúan bántak, pedig ebben korábban elég jó volt az Asus.

A balra felül látható általános (General) menünek csak a vendéghálózatos (Guest Network) része nem érhető el közvetlenül a hálózati térképből. Itt nem kevesebb mint hat hálózatot állíthatunk be, hármat-hármat mindkét frekvencián. Többek között megadható, hogy elérjék-e az internet, és mennyi ideig engedjenek kapcsolódni egy klienst. Látványos és részletes a forgalomfigyelő szekció, ahol nemcsak valós időben, hanem napi, heti és havi bontásban is követketjük forgalmunkat. Az egyes folyamatokat priorizáló QoS részt is alaposan kidolgozták. A szülői felügyelet szakasz nem lett valami komoly, az egyes klienseket időben korlátozhatjuk a hét egyes napjaira.

Ha már van USB, akkor szinte elvárható a letöltésmenedzser, amit az Asusnál Download Masternek hívnak. Elsőre egészen korrekt, fejlett darabnak tűnt, megadható, hogy milyen időintervallumban töltsön, hová mentsen, de BitTorrent része egészen szegényesnek bizonyult, a letöltési sebességek kijelzése nálunk nem működött jól, sőt az egész Download Master akadozott, amikor 2-3 MB/s-os tempóval torrenteztünk.

A haladó beállítások között mindent a szokásos helyen találunk, a megszokott port forward, VPN kiszolgáló, alap tűzfal, LAN, Wi-Fi és WAN paraméterek, logok mind rendelkezésre állnak. Egyetlen dolgot emelnénk ki, hogy a WAN részen megadhatjuk, a router melyik Ethernet portjára csatlakozik IPTV set-top box.

Próba

Egyelőre még nincs olyan notebookunk vagy egyéb eszközünk, amiben 450 Mbps-os Wi-Fi adapter lenne, így az RT-N66U routert csak az USB-N53-mal tudtuk kipróbálni, melynek elvi csúcssebessége 300 Mbps. Méréseinket durván 140 négyzetméter alapterületű, kétszintes családi házban és annak környezetében végeztük, az alábbi ábrán látható az eszközök elhelyezése. A router a 0 pontba került az emeleten, a méréseket az 1-6 pontban végeztük. Az első négy mérés az emeleten készült, az utolsó kettővel kimentünk az udvarra. Hálózatunk legrázósabb pontja az 5-ös, itt ugyanis a födém és több fal áll a router és az adapter közé.

Az átvitel egyik végén egy ThinkPad X60 notebook volt az USB-N53 Wi-Fi adapterrel, a másikon Ethernetre csatlakoztatott, Core 2 Duo-s asztali gép, mindkettőn 64 bites Windows 7 futott. Táblázatainkban olyan átviteli sebességek szerepelnek, melyeket a kapcsolatot felépítő eszközök rövid ideig (10-15 másodperc) stabilan tartani tudtak. Mérés közben egy konkurens 2,4 GHz-es hálózat működött a környezetünkben. Fontos kiemelni, hogy a Wi-Fi mérések nagyban függnek a környezettől, előfordulhat, hogy a nálunk kiválóan szereplő eszközök más elrendezésben, más helyzetben vagy akár más időjárási viszonyok mellett ugyanebben a környezetben is eltérően viselkednek.

Bár nem ugyanabban az időben, de ugyanabban a környezetben teszteltük a Linksys és a Netgear útválasztóját is, így eredményeiket lényegében összevethetjük az Asususszal. Szabad rálátással, közelről nem sok különbséget tapasztaltunk a Linksyshez képest, de a routertől távolodva már jól látszott a Dark Knight előnye. Hogy ez a külső antennáknak, jobb erősítőnek vagy éppen a függőlegesbe állítható USB-N53 adapternek volt-e köszönhető, azt nehéz megmondani. A lényeg, hogy tesztkörnyezetünk legrázósabb, födémmel és több fallal blokkolt 5-ös pontjában még nem mértünk ilyen nagy sávszélességet, és a legtávolabbi pontban is remekeltek az Asus termékei. A 6-ostól még jó 10 métert távolodva (itt fogyott el a telek) is elértük a routert.

Az USB csatlakozó sebességének méréséhez NTFS rendszerű pendrive-ot és külső merevlemezt használtunk. Vezetékes Ethernet hálózatról az előbbit szépen kezelte a routert, olvasni 10 MB/s környékén, írni ennek harmadával tudtuk, ami nem éppen csúcssebesség, de megteszi. Sajnos a merevlemezt hosszas várakozás után sem ismerte fel. Másik routerünk Gigabit Ethernet portjától gyors internetelérést szimulálva arra jutottunk, hogy az Asus RT-N66U WAN portja legalább 6-700 Mbps-os sebességre képes. Meg kell még említeni, hogy a router alaposan melegedett, burkolata elérte a 40 °C-ot. Hasonló hardverrel szerelt Netgear és Linksys konkurensénél nem tapasztaltunk ekkora hőtermelést.

Asus EA-N66 Wi-Fi adapter

Nagy várakozással bontottuk ki a dobozból az Asus EA-N66 Wi-Fi adaptert, mely képes három adatfolyam összefogására, vagyis elvi csúcssebessége 450 Mbps. A háromszög alapú gúlára hasonlító, meglehetősen szokatlan külsejű eszköz Ethernet vezetékkel kapcsolható a számítógéphez – tehát lényegében Wi-Fi elérési pontnak is nevezhetnénk, mert formára és tudásban közelebb áll ahhoz, mint a hagyományos adapterekhez.

Alsó részében rejtőzik a nyomtatott áramkör, amin Ralink elektronika dolgozik 2,4 és 5 GHz-es rádiós egységgel megtámogatva, így az EA-N66 nem csak gyors, hanem kétsávos is, ami az elterjedt 2,4 GHz-en tapasztalt tolongás miatt jól jöhet. A felfelé ívelő ezüstszürke szárak érdekessége, hogy a jelerősség függvényében kéken világít belső részük. Szerencsére ez a funkció az eszköz kezelőfelületéről lekapcsolható. A hatalmas tápadaptert és vaskos kábelezését viszont meg kell szoknunk, mert ezek kötelező tartozékai az adapternek, ugyanis külső forrásból, és nem a számítógéptől kap áramot.

Az EA-N66 kezelőfelületét a routerekhez vagy access pointokhoz hasonlóan webes felületről, IP-cím megadásával érhetjük el. Itt beállítható a készülék háromféle használata, ami alapvetően Ethernet (és nem is Wi-Fi) adapter, de működhet elérési pontként (AP) és ismétlőként (repeater) is.

Mi az adapter mód csúcssebességére voltunk kíváncsiak, aminek konfigurálása pontosan úgy zajlott, ahogyan a klasszikus Wi-Fi adaptereknél. Előbb a rendelkezésre álló SSID-k vagy rejtett hálózatok közül választhattunk egyet, majd beírhattuk a megfelelő jelszót, és máris készen voltunk. Az EA-N66 tud WPS kapcsolatot is létrehozni, ehhez az alján található gombot kell megnyomni.

Először a 2,4 GHz-es frekvencián próbálkoztunk, ahol még két konkurens hálózat dolgozott. Mivel nem a megszokott környezetünkben mértük, és az adapternek vezetékes áramellátása van, ezért csak egy routerhez közeli csúcssebességet mértünk. Lényegében azt tapasztaltuk, mint a korábbi Wi-Fi rendszereknél, hogy az elvi csúcssebességnek nagyjából a harmada érhető el a gyakorlatban. Persze a 450 Mbps-os rendszer lévén a szokásosnál magasabb, közel 20 MB/s-os érték jött ki megfelelő stabilitással. Átváltva 5 GHz-re, ahol nem zavart más hálózat, ez az érték még magasabbra, valamivel 22 MB/s fölé emelkedett, tehát az új, 450 Mbps-os Wi-Fi tényleg gyorsabb a 300-asnál, bár jó kérdés, hogy ebből a vételi képességből mi marad meg a normális méretű USB-s vagy belső, notebookos antennákkal.

Értékelés

Felszereltségét, megjelenését és teljesítményét tekintve az Asus RT-N66U routere az otthoni felhasználásra szánt modellek csúcskategóriájába tartozik. Szerintünk egészen mutatósra sikerült, jó pont, hogy antennáit le lehet szedni, hatótávolsága pedig a gyári példányokkal is a legjobb volt, amit eddig mértünk.

Egyelőre még csak meglehetősen kezdetleges formában, a vezetékes, külső elektromos hálózatról táplált Asus EA-N66 adapterrel tudtuk kipróbálni a három adatfolyamot összefogó, 450 Mbps-os elvi csúcssebességre képes Wi-Fi hálózatot, de első, csúcssebességre vonatkozó méréseink kecsegtetőek. Az elérési pontként és ismétlőként is használható, sokoldalú eszköz nem tartozik az olcsóbbak közé, mert 22 000 forintba kerül, de cserébe szinte egyedülállóan gyors.

Minden éremnek két oldala van, így az Asus új routere sem hibátlan. Az új kezelőfelület szép, de még lenne mit csiszolni rajta, és magyarra is lefordíthatnák. Kellemetlen, hogy merevlemezünk, ami hasonló routerekkel működni szokott, megfeküdte a fekete lovag gyomrát. Aztán itt van még a szomorú tény, hogy a komoly router körülbelül 45 000 forintba kerül. Sajnos a konkurensek sem olcsóbbak, így összességében az Asus RT-N66U routere tetszett minősítést érdemel, akárcsak a nagyocska, de gyors, USB-N53 adapter, ami 11 000 forint környékén kapható.

Asus RT-N66U Dark Knight router
Asus USB-N53 Wi-Fi adapter

rudi

Az Asus hálózati eszközöket az Asus hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.