Amit tudni érdemes

Az új lapkakészlet nem befolyásolja magának a platformnak/processzornak az alkalmazások alatt mérhető teljesítményét, és az AMD integrált videokártyájának tudását is ismerjük már, ezért úgy gondoltuk, hogy most a SATA3-mal és az USB 3.0-val foglalkozunk kicsit részletesebben. Az új AMD chipkészlet használatba vételét követően nem kapcsol automatikusan SATA3-as módba, ami lehetőséget ad nekünk arra, hogy kimérjük a SATA2, illetve a SATA3 közti különbséget, már amennyiben létezik ilyen. De mit is érdemes tudni ezekről a szabványokról?

A napjainkban legelterjedtebb SATA 2.0 a neten található tesztek szerint 260 MB/s-os sebességnél fúj ki. A SATA 3.0-nak a határát egyelőre nem ismerjük, mert nem létezik olyan asztali hardver, amivel ki lehetne hajtani, de a különböző RAMDISK-eknek valószínűleg még ez sem lesz elég. A SATA 2.0 sem "fájdalmasan" lassú, de épp nemrég jelent meg olyan SSD, amelyet már nem képes kiszolgálni, mert már 350 MB/s körül olvas, tehát idővel azért kinövi a technológia. Az USB 3.0 elméletben az USB 2.0 sebességének a tízszeresét tudja, 480 Mbit/s-ról 5 Gbit/s-ra nőtt az áteresztőképesség, azonban a valóságban ennek kb. a felét tudja mindkét szabvány. Az USB 2.0-ra csatlakoztatott merevlemezek általában 30-35 MB/s-mal másolnak, míg az USB 3.0-val elméletileg ennek a tízszerese érhető el. Namost a SATA 3.0 bizonyosan nem a merevlemezek tulajdonosait fogja felvillanyozni, hiszen még a leggyorsabb SATA HDD-k sem képesek 150 MB/s-nál gyorsabban írni/olvasni. Ebből egyértelműen az SSD tulajok fognak profitálni, de még ők sem most, legalábbis idehaza, ugyanis az itthon kapható SSD-k még a SATA 2.0-t sem tudják kihajtani. A mostanság kapható SSD-k hazai tulajdonosait két csoportra oszthatjuk. Az első csoportban találjuk azokat, akik első generációs, a mai szemmel lassú SSD-ket vettek (JMicron vagy Samsung vezérlővel), ezek szekvenciális olvasásban/írásban a gyors merevlemezekkel vannak egy szinten. A második csoportban az Intel X25-M, illetve a különböző Indilinx és JMicron/Toshiba-vezérlős SSD-k tulajdonosait találjuk: ezek az SSD-k sem fognak kifutni a SATA 2.0 korlátaiból, ergo a SATA 3.0 inkább a jövőnek szól, mint a mának. De hogy ezt bebizonyítsuk, megnéztünk néhány tesztet.

Kellékek a tesztekhez

Alaplapra integrált és külső NEC USB3.0-as vezérlő [+]

Előszedtünk két alaplapot, az egyik az imént bemutatott Asus M4A89GTD Pro/USB3 volt AMD SB850-es déli híddal, míg a másik az MSI P55-GD80 a P55-ös chippel, amit az Intel egyszerűen PCH-nak nevezett el, de valójában az ICH10 átnevezéséről van szó. Az SB850-es alaplap támogatja a SATA 3.0-t, és USB 3.0-s csatlakozókkal is rendelkezik, ugyanez viszont nem mondható el az inteles megoldásról. Az Intel déli hídja nem támogatja a SATA 3.0-t, ezért ezen az oldalon csak SATA 2-es tesztekre futotta, ráadásul a P55-GD80-on USB 3.0-t sem találunk, ezért szereztünk egy külső, PCIe-es USB 3.0-s bővítőkártyát. A DeLock kártyája igen szimpla, egyszerűen behelyezzük az alaplapba, felinstalláljuk a drivert és már működik is (ha még nem említettük volna, az USB 3.0 egyelőre nem natívan támogatott a Windows 7-ben, talán egy későbbi frissítés formájában az lesz). Ezen a DeLock kártyán ugyanaz a NEC USB 3.0-s vezérlő található, ami az Asus alaplapján is trónol.

Delock USB3-as külső merevlemezház [+]

Az USB 2.0 és 3.0 leteszteléséhez szükségünk volt még egy USB 3.0-s mobil rackre vagy külső merevlemezházra, ami szintén a DeLock műhelyéből érkezett. A külső házikó jól néz ki és könnyű (alumínium), SATA merevlemezeket fogad és csak USB 3.0-s csatlakozóval rendelkezik; az ára pedig elég borsos, kb. 18 000 forint. Ebben egy LucidPort USB300REV2 elnevezésű vezérlőchip található, most hallottunk róla először, az igazi az lett volna, ha a külső házban is NEC-vezérlő működik.

Végül, de nem utolsósorban a tesztalanyokat is ki kellett válogatni. A SATA3-as merevlemezt illetően nem volt nehéz dolgunk, egyrészt mert már kapható ilyen (mármint SATA3-as), másrészt mert nincs túl nagy kínálat, a Western Digital és a Seagate párosból a WD-re esett a választásunk (WD1002FAEX-00Z3A0); az 1 TB-os Black Edition 500 GB-os tányérokkal és 64 MB gyorsítótárral napjaink egyik leggyorsabb 7200 rpm-es asztali merevlemeze.

Kísérleti nyulak... [+]

Ennél nagyobb gondban voltunk az SSD-k kiválasztásánál, ugyanis SATA3-as SSD-t egyelőre nem lehet itthon kapni, de még külföldön is csak alig-alig, ráadásul ezeket is csak aranyáron. Ezért aztán a korábban említett két csoportnak kedvezve egyszerűen két SATA2-es SSD-t teszteltünk le. Nyilvánvaló, hogy ennek így nincs sok értelme a SATA2-SATA3 összehasonlításában, hiszen egy SATA2-es SSD a SATA3-as déli hídra csatlakoztatva is csak SATA2-es módban tud működni, ezért aztán az SSD-k terén a SATA2 vs. SATA3 tesztből egy AMD vs. Intel párharcot hoztunk ki. Kicsit megkavartuk a dolgokat, mert a szekvenciális olvasás/írás és másolási tesztekhez egy Indilinx-vezérlős, 128 GB-os Corsair X128-at használtunk, viszont a véletlenszerű olvasási/írási tesztekhez egy Intel X25-M G2 alapú 80 GB-os Kingston SSDNow-ra esett a választásunk (átmatricázott Intel X25-M). Azért tettünk így, mert az Intel vezérlője véletlenszerű elérésben egyelőre verhetetlen (az idehaza kapható SSD-k között), viszont szekvenciális adatmozgatásban az Indilinx a nyerő, így nem lehet vitázni azon, hogy miért a lassú Intel SSD-t használtuk a másoláshoz, vagy hogy miért a lassú Indilinx-alapú Corsairt használtuk a random elérési tesztekben. Az Inteles konfigurációba egy Core i3-530-at tettünk, míg az AMD oldalát egy Phenom II X4 925 erősítette. Mindkét gépbe 4 GB memória került, a rendszereket pedig a 600 wattos Cooler Master tápról működtettük 64-bites Windows 7 alatt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!