Képstabi, állvány és fényerős objektívek
Félretéve az autófókusz nehézségeket, foglalkozzunk egy kicsit a záridővel. Általában az a cél, hogy szép éles legyen a fotónk. A színpadi fényviszonyok viszont elég távol állnak a kültéritől, így nem sok mindent tudunk kezdeni mondjuk egy változtatható gyújtótávolságú, kevésbé fényerős teleobjektívvel.
Mi kell akkor nekünk? Igazából négy dolog könnyíti meg ebben a helyzetben a fotós életét: fényerős objektív, magas érzékenységet jó képminőséggel párosító fényképezőgép, képstabilizátor és egy állvány.
Fényerős objektív alatt minimum F2.8-as objektívet értünk, ez nem csak a bejövő fény mennyiségére, hanem dSLR esetében az autofókusz működésére is jótékony hatással van. Emellett a csekély mélységélességnek hála szépen le lehet választani a fő témát a háttértől, ami fontos kompozíciós eszköz.
Szintén fontos az, hogy a választott gépünk lehetőleg minél jobb minőséget adjon magasabb érzékenységi beállításoknál, mert néha szükségszerű a fényviszonyok miatt az ISO 800-1600-as (esetleg ennél magasabb) tartomány is, ami sajnos szintén nem kedvez a kompakt fényképezőgépeknek. Némelyiknél ugyan beállítható akár az ISO 3200-as érzékenység is, de nagyon zajos, vagy végtelenül zajszűrt végeredményt hoz ki a kis érzékelő/nagy érzékenység páros.
A képstabilizátor és az állvány (egylábú monopod, vagy háromlábú tripod) egyazon célt szolgálnak: csökkenteni hivatottak a fotós bemozdulásait, ami ugye előfordulhat a már többször említett fényviszonyoknak köszönhetően. Most beszélhetnénk a reciprok szabályról (a gyútáv reciprokának megfelelő zársebesség még elvileg élesre kitartható: pl. 200 mm-es teleobjektívvel 1/200 mp), a képstabilizátor hatásáról erre a szabályra, vagy hogy "mennyit fog meg" a stabi, de annyira szubjektív dolog ez, hogy ne tegyük. Sok mindentől függ, kinél mikor mozdul be a fényképező. Lehet valamennyire tágítani ezeket a határokat helyes géptartással, jó légzéstechnikával, sőt a pillanatnyi lelkiállapot is hatással van rá.
Egyvalamit viszont érdemes leszögezni az állvány és stabilizátor esetében: a téma bemozdulásával semmit nem tud kezdeni, csak a fotóséval. Persze meg lehet ezt is cáfolni, mert az állvány ugyan nehézkes és körülményes eszköz, ráadásul a legtöbb helyre be sem engedik (főleg koncertekre), ezzel szemben kreatív eszköz is tud lenni. Lekövethetjük a témánkat - ezáltal a mozgó célpontot élessé, a mozdulatlan hátteret elmosottá téve –, vagy a gépet stabilan rögzítve magát a mozgó témát hagyjuk érvényesülni. Ezen utóbbira egy példa, a mellékelt fotó negyed másodperces záridővel készült állványról:
Egyébként mobilabb a monopod, könnyebb vele mozogni, mint a sok helyet foglaló, több beállítást igénylő háromlábú állvánnyal. Ez utóbbi általában inkább csak hátránnyal bír (persze a fenti, hosszú záridős képeket csak tripoddal lehet kivitelezni, de általános színpadi képek készítéséhez nincs igazán szükség erre a pluszsúlyra).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
