Amikor a magyar felnőttek 56%-a egyáltalán nem olvas könyvet, legalább 20%-uk pedig egyenesen funkcionális analfabéta, amikor az általános iskolák végzőseinek 40%-a alapszinten sem képes szöveget értelmezni, érthetőnek kell minősítenünk azt, hogy a pusztán a betűk erejére támaszkodó játékok nem számítanak mainstreamnek. Mindegy, hogy e kalandok milyen remekül kidolgozott világba repítenének, hogy karaktereik mennyire érdekes alakok, sokak számára elképzelhetetlen, hogy grafikus befogadás helyett pusztán olvasáson keresztül tapasztaljanak meg játékokat. Nyilván messze nem ez a legnagyobb probléma, amit a szövegértés, az olvasásélmény totális kihagyása jelent, de én azért sajnálom azt, aki emiatt kénytelen kihagyni az Inhuman Resourcest. Bár itt-ott találunk ebben is illusztrációkat, sőt, néhány apró minijáték is akad, a fókusz az olvasáson van, és persze aztán az értelmezettek alapján a döntések meghozatalán.
Névtelen karakterünk elég rossz passzban van: nem elég, hogy se karrierje, se szociális élete, de már utolsó utáni mentsvára, az olcsó lakást biztosító nagynéni is egész nap csak piszkálja. „Miért játszol egész nap?” „Miért nem keresel végre valami munkát?” „Miért tartozol már háromhavi lakbérrel?” Az alagút végi fényre azonban ugyanez a káráló rokon hívja fel figyelmünket: a munkahelyén új dolgozókat keresnek, ő beszélt a főnökével, és sikerült bejuttatnia minket – hétfőn már kezdünk is! Sajnos az internet nem tartalmaz információnkat a zavaróan szélesen mosolygó alkalmazottakkal teli SMYRNACORP mibenlétéről, de első munkanapunk minden fontos tudnivalót elárul a cégről. A Smyrna a jól fizető elit megbízásából lényegében a status quo fenntartásán tevékenykedik, és irtózatos befolyása van a teljes világra. Nem elég olyan pitiáner dolgokra gondolni, mint a média totális kontrollja, az oknyomozó újságírók eltüntetése vagy mondjuk a reményteli politikusok kivégzése – nem, a Smyrna képességei ennél sokkal messzebb terjednek. Brutális műtétekkel létrehozott embermásolatok ezrei segítenek a tömegek irányításában, alaposan megtervezett és jól időzített természeti vagy technológiai katasztrófákkal terelik el a figyelmet a milliárdosok mocskos ügyleteiről, továbbá a társadalmat, a gazdaságot, de még a történelmet is az ismeretlen felsővezetés princípiumai alapján irányítják.
[+]
Mindemellett a Smyrna egy bődületesen anakronisztikus világ: a titkárnők írógépen kopácsolnak, az adatokat 8 inches floppylemezeken továbbítják, ráadásul a liftek is nyikorgó páternoszterek csupán. Mint közvetlen főnökünktől, a borzasztóan nyájas Burgard úrtól megtudjuk, ez is a védekezés része: ami nincs az internetre kötve, amiben nincs processzor, ami nem digitális, azt nem is lehet kívülről meghackelni, távolról felfedni, illetéktelenül megszaglászni. Ez nyilván nem egy teljesen eredeti ötlet, hiszen a Severance sorozat Lumon Industries-e is hasonlóan kontrasztos vállalati világot kínál, és a Controlban látott Federal Bureau of Controlban is keverednek az évtizedek – ez azonban nem von le semmit az Inhuman Resources élményéből, inkább csak segíti, hogy az tényleg hatásos legyen. Nyilván az sem túl meglepő, hogy nem kötelező a Smyrna céljait a magunkévá tenni, még akkor sem, ha a tenyerünk húsába vájva még a gondolatainkat is figyeli egy botulin-befecskendezővel ellátott barátságos céghűség-növelő eszköz.
[+]
Az Inhuman Resources tulajdonképpen egy interaktív könyv, amelynek pontos alakulásába több száz helyen szólhatunk bele. Néha csupán egy beszélgetést irányíthatunk a kártyalapként tálalt opciók közti választással, máskor meg céges megmérettetések, betűkkel megvalósított lopakodások, eltérő megközelítési módok elevenednek meg e lapokon keresztül. Bármi is legyen a végső célunk, ahhoz, hogy valahogy sikerüljön bepillantást nyerni a színfalak mögé, muszáj minél több információt nyerni a vállalatról, annak legfontosabb döntéshozóiról, valamint a rejtélyes Radium vállalatcsoporttal tervezett összeolvadásról. Változatosan őrült részlegvezetők és más munkások várnak ránk a Smyrna mélyén, és meg kell próbálnunk mindenkivel szót érteni – legalább azért, hogy rajtuk keresztül újabb ismeretekhez jussunk hozzá. A játékban dolgozik egy kicsit RPG-s rendszer is, ami vezeti három alaptulajdonságunkat, valamint fizikai és metaforikus dolgainkat – ezek mindegyike extra megoldási lehetőségeket jelenthet bizonyos helyzetekben. Ha például fizikai erőnk elér egy bizonyos szintet egy-egy ajtót vagy bőröndzárat a megfelelő kulcs vagy kód híján is feltörhetünk – annak minden következményével egyetemben. Ezt érdemes szó szerint érteni, a játékban ugyanis nincs manuális mentési lehetőség – kénytelenek vagyunk döntéseinkkel együtt élni.
[+]
A Smyrna őrült világát bizarr minijátékok segítenek még inkább átadni – az én kedvencem az volt, ahol egy direkt kriptikus megfogalmazás alapján kell egy kulcsfontosságú pillanatot beazonosítani egy videóban. Szinkron sajnos nincs, ami nyilván a büdzsének, és nem a fejlesztői szándéknak tudható be, de az illusztrációk, illetve úgy egyáltalán, a tálalás kifejezetten igényes – különösen jól működik az, ahogy stresszhelyzetben felcseréli a színeket a program. A játék legjobb része azonban vitathatatlanul a történet, és persze az, ahogy abba rengeteg módon szólhatunk bele. Még a legapróbb döntéseink is fontos szerepet játszhatnak: akár órákkal később is hatása lehet annak, ha valakivel bunkón viselkedtünk, de a fontosabb feladatok megoldására is szokatlanul sok eltérő mód kínálkozik. Bár jobbára csak betűkkel dolgozik, az Inhuman Resources erőssége a hangulatkeltés, no meg egy olyan interaktív narratíva, ami nem csupán fikció, de ha picit is képesek vagyunk értelmezni a dolgokat, nyilvánvaló, hogy sokat mond tech-fűtötte jelenünkről is.
Az Inhuman Resources kizárólag PC-re jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó Indy Asylum biztosította.
Bényi László
Összefoglalás
Az Inhuman Resources egy interaktív könyv, ami e fura műfaj minden előnyét okosan tudja kihasználni. Rendkívül sötét humorral mutatja be a maga szörnyűséges világirányító vállalatát, csak azért, hogy azt megpróbáljuk belülről megzavarni – igaz, a lehető legóvatosabb módon manőverezve a céghű őrültek hálózatában. Szinte csak olvasni kell benne – de ezt nem lehet hátrányként megélni, ha a legjobb könyvek mintájára képes feszültséget generálni.
Az Inhuman Resources legfőbb pozitívumai:
- Parádés történet egy szörnyű cégről;
- ízlésesen illusztrált a lehetőségekhez képest;
- szerteágazó lehetőségek, következményekkel teli döntések.
Az Inhuman Resources legnagyobb hiányosságai:
- Egy szinkron igen jót tett volna neki;
- erős nyelvismeret szükséges igazi élvezetéhez.
