Múlt
2004 tavaszán új kör kezdődött az ádáz viadalban. Áprilisban megérkezett az alapjaitól újjáépített GeForce chip, amely az NV40 kódnevet kapta, májusban pedig a Radeon X800 szériában debütált az R420; mindkét GPU-t részletesen kitárgyaltuk. A helyzet teljesen megváltozott. Az NVIDIA üdvöskéje forradalmi volt, támogatta a Shader Model 3.0-t (SM3.0), míg az ATI csak a korábbi R350-et szélesítette. Ezt a kifejezést akkor használjuk, ha a chip felépítése nem változott lényegesen, csak a feldolgozóegységek számát növelték. A szélesítés és az újratervezés mellett a harmadik fejlesztési lehetőség a csíkszélesség csökkentése, ami magasabb órajeleket és alacsonyabb gyártási költségeket eredményezhet.
GeForce 6800 – kiköszörülte az FX-csorbát
A Radeon X800-ak és GeForce 6800-ak csatájában ismét az ATI diadalmaskodott, de sok kritika érte a kanadaiakat az alacsonyabb Pixel Shader (PS) precizitás és az SM3.0 támogatásának hiánya miatt. Ekkor az ATI szakirodalomban jelentek meg alacsonyabb shader modellek használatára buzdító szólamok. Mivel komolyabb SM3.0-képességű játékok sokáig nem jelentek meg, az új GeForce-ok ezen tulajdonsága háttérbe szorult.
R420 vs NV40 – ez a csata is ATI-győzelemmel zárult
Villogott viszont 2004 őszétől kezdve a középkategóriás GeForce 6600 GT, melynek lelke az NV40 megfelezésével született NV43 volt. Ez a chip – és kártya – azért is érdekes, mert elsőként az akkor éppen nagyon friss PCI Express csatolóval jelent meg.
Az új buszrendszer nagyobb sávszélességéből adódó előnyöket még ma sem nagyon érezni, de hozott egy olyan lehetőséget, ami érdekes távlatokat nyitott. Ez a két videokártya összekapcsolása volt, amit az NVIDIA SLI néven vezetett be. Az ősszámítógépesek még biztosan emlékeznek a 3dfx eredeti SLI-jére, de a GeForce-oknál teljesen másról van szó. A két videokártyát egy pici híd köti össze a számítógépen belül, és az alaplapi chipkészletnek is támogatnia kell. A módszer kifizetődőségét még ma sem sikerült alátámasztani, de egyértelműen cáfolni sem. A technológia fejlesztésével két középkategóriás kártya nagyjából egy csúcskategóriás sebességét éri el, két csúcsmodellt pedig kevés processzor tud kihajtani. Fórumunkon rögtönzött közvélemény-kutatás szerint a legtöbb SLI-s alaplapban csak egy videokártya dolgozik, és tulajdonosa inkább annak erősítésében, mintsem megkettőzésében látja a továbbfejlődés lehetőségét.
SLI – a PCI Express egyik hozadéka
Természetesen az ATI sem akart kimaradni a PCI Express nyújtotta lehetőségekből. Az alsóbb kategóriában szereplő Radeon X300 és X600 – melyek a Radeon 9550 és 9600 módosításai – közkedveltek voltak az Intel-alapú rendszereket építő számítógépgyártóknál. A kétkártyás trükk azonban csak jelentős késéssel érkezett CrossFire néven.
De térjünk vissza a GeForce 6600 GT-re. Hatalmas sikerét viszonylag magas órajelének köszönhette, amit a 0,11 mikronos csíkszélesség tett lehetővé. Architektúratesztjeink alapján azonos órajelen az NV40 gyorsabb volt az R420-nál. Mivel a GeForce 6600 GT ellenfeléül szánt Radeon X700 XT soha nem született meg, és az X700 Pro órajele alacsonyabb volt, az NVIDIA üdvöskéje sokáig uralkodott a középkategóriában.
A Radeon X800-ak és GeForce 6800-ak küzdelme 2005 tavaszáig tartott. A végső győzelmet az ATI vívta ki a Radeon X850 XT-vel, amire az NVIDIA csak nagyon extrém – és ritka – kétchipes kártyaszörnyekkel tudott válaszolni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
