Kalibráció

[+]

Még mielőtt a képminőséggel foglalkoznánk, lássuk, hogy az Eizo mivel kedveskedett nekünk. Az OSD-ről már esett egy-két szó, de itt teljes pompájában látható az összes almenü. A főmenü hat, több almenüpontot tartalmazó menüt kínál fel, ezenkívül pedig beállíthatjuk a monitor hangszóróinak hangerejét, és előre definiált profilokat is használhatunk, ha ahhoz van kedvünk. Talán a legfontosabb menüpont a Color (Picture), melyben megtaláljuk a fényerő, kontraszt, színhőmérséklet és ezekhez kapcsolódó beállításokat. Külön kalibrálhatjuk a színárnyalatokat, a színtelítettséget és a gammát. Az S2231W rendelkezik egyfajta energiatakarékos üzemmóddal is. BrightRegulator menüpont alatt találjuk meg a fényerőszenzort, melyet bekapcsolva menet közben a fényviszonyoknak megfelelően változik a panel fényereje (a szenzor a kezelőszervek mellett található), ez egyrészt jót tehet a szemnek (világosban nagyobb, sötétben kisebb fényerőre van szükség), másrészt a villanyszámlát és a panelt is kíméli.

A CD főmenüje [+]

A gyártó a kijelzőhöz mellékel egy CD-t is, ezen felhasználói kézikönyvek, illetve az ICC profillal és az Eizo házi készítésű ScreenManager Pro szoftverével kapcsolatos dokumentumok vannak. Érdekes, de a CD-n semmilyen előre elkészített ICC profilt nem találtunk, azt csak a gyártó honlapjáról lehet letölteni.

ScreenManager Pro [+]

A ScreenManager Pro lényegében ugyanolyan program, mint amilyet más gyártók is mellékelnek a monitorhoz, az OSD használatát teszi feleslegessé, hiszen segítségével Windows alól is beállíthatjuk a megjelenítő egyes paramétereit. Ez a tény a Linux- és a Mac OS-felhasználókat nem különösebben nyugtathatja meg. A program egyik érdekessége, hogy a FineContrast funkció segítségével alkalmazásokhoz rendelhetünk hozzá előre beállított profilokat, így amikor adott alkalmazás elindul (pl. böngészés), a profil aktiválódik (pl. Text), majd ha menet közben taszkot váltunk (pl. elkezdünk filmet nézni), akkor az átvált másik profilra (Movie), és így tovább.

Most pedig lássuk a gyakorlatot, de előtte még vegyük sorra, hogy mit is várhatunk el az S2231W-től. Az eddig megismert 22 colos kijelzők mindegyikére igaz, hogy TN+film panelre épültek, ennél fogva arra, amire az Eizo üdvöskéjét szánták, – finoman fogalmazva – nem igazán megfelelőek. Az újabb TN+film panelek fényereje nagy, ennek köszönhetően képesek elérni a PVA panelekéhez viszonyítva is magas kontrasztarányt. De a magas értékek nem szabad, hogy becsapjanak! A kontraszt kiszámolásának igen egyszerű a módja: a maximális fényerő mellett mért fehér fényerejét szokás elosztani a minimális fényerő melletti feketén mért fényerővel. Például 500 cd/m² a maximális fényerő, a minimális feketén mért pedig 0,3 cd/m², ez 1666:1-es kontrasztarányt jelent. Ezzel az a probléma, hogy 500 cd/m²-es fényerőt senki nem használ, mert bántaná a szemét (általában 100–140 cd/m²-t szokás használni), másrészt a feketén mért 0,3 cd/m²-es fényerő már igencsak világosnak számít, ami annyit jelent, hogy egy teljesen sötét szobában már jól látható a monitor, ha egy teljesen fekete képet jelenítünk meg rajta. A TN+film paneles kijelzők esetében ezt használják ki, hogy minél magasabb kontrasztarányt lehessen beleírni a specifikációkba. Az 1666:1-es kontrasztarány úgy is elérhető, hogy a panel maximális fényereje 250 cd/m², a feketén mért minimális fényerő pedig 0,15 cd/m². Mondanunk sem kell, ez utóbbi a korszerű és szép megoldás, csak éppenséggel sokkal drágább kifejleszteni.

Az Eizo S2231W a 22 colosok között elsőként Super-PVA panelra épül, ennélfogva valódi 1500:1-hez maximális kontrasztaránnyal rendelkezik. Maximális fényereje 250 cd/m², ami manapság mindenre bőven elegendő, és igen mély feketét sejtet. Betekintési szögei minden irányból 178 fokosak, ami egy óriási előny a riválisokkal szemben, hiszen a TN+film panelek legnagyobb gyengéjét a szűk láthatósági szögek jelentik, amit számokkal nem is igazán lehet kifejezni, viszont a monitorral szemben leülve azonnal láthatóvá válik. Az S-PVA paneleknek van gyengéje is, ez pedig a válaszidő: az S2231W-ben 16 ms-os tipikus, és 8 ms-os g2g (gray-to-gray, azaz szürkéből szürkébe) válaszidővel rendelkező panel található, míg a TN+film panelesek már 2 ms-mal büszkélkedhetnek, ebben utóbbi technológia a nyerő, legalábbis elméletben.

Az Eizo kijelzők egyik érdekessége, hogy egy úgynevezett LUT, azaz Look-up-Table-ből válogatják ki a megjelenített színeket. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy háromdimenziós tömböt, amelynek mindegyik oldala (az alapszínek, tehát vörös, kék, zöld) 10 bit hosszúságú, azaz 256 helyett 1021 színárnyalatot tartalmaz. Így bár az egy időben megjelenített színek száma 16,7 millió lehet, ezt a 16,7 millió színt a vezérlő 1,06 milliárd (1021x1021x1021) közül válogatja ki. Ez teszi az Eizo monitorokat speciálissá, és a professzionális munkára alkalmassá. Ezt tetézi, hogy az S2231W által egyidejűleg megjelenített színek nem csak az sRGB, de az Adobe RGB és NTSC színterek 92%-át képesek lefedni. Egy korábbi cikkünkben volt már hasonlóról szó, egy TN+film paneles Samsung típus volt képes ugyanerre, és ott, arra a monitorra vonatkozóan az volt a konklúziónk, hogy erre nincs semmi szükségünk – az Eizo S2231W-t viszont nem játékra és filmnézésre szánták. Kijelenthetjük, hogy átlagos felhasználók nem fogják ezt érzékelni, hiszen nem úgy kell elképzelni, hogy a panel emiatt sokkal „színhelyesebb” lesz, hanem arról van szó, hogy több színt képes megjeleníteni. Erre csak néhány speciális felhasználási területen van szükség; professzionális grafikai munkáknál, fotófeldolgozásnál, nyomdai előkészítésnél a szakemberek az sRGB színtartománynál több színnel, nagyobb színskálával (pl. Adobe RGB) dolgoznak, számukra tehát fontos a különbség. Jelenítsünk meg egy képet egy átlagos monitoron, és jelenítsük meg ugyanezt a képet az S2231W-n is: elképzelhető, hogy míg az első kijelzőn egyes helyeken a szemünk számára nem megkülönböztethető zöld területet fogunk látni, addig az S2231W-n már látszódni fog néhány árnyalatnyi eltérés.

A professzionalitásnak ára is van, az eddig megismert 22 colos monitorok bőven 100 000 forint alatt tanyáznak, ezzel szemben az Eizo S2231W 160 000 forintot kóstál. Az ár riasztó lehet, ezért megvizsgáltuk, hogy ezért a pénzért mit kapunk cserébe.

Gyári beállítások (Picture, sRGB, Custom) [+]

Az S2231W öt különböző profilt hoz a gyárból, ezek a Picture, Movie, Custom, sRGB és Text üzemmódok. Az alapbeállítás a Picture mód, ettől szemre csak a Text üzemmód tért el jelentősen, láthatóan melegebb, vöröses-kékes sötét volt a kép. A Movie egy picit világosabb volt, míg az sRGB ugyanolyannak tűnt. Három gyári beállítást bemértünk a kalibrátorral, nem különösebben lepődtünk meg a végeredményen: egyik sem volt színhelyes, de a Custom mód legalább a szem számára sem volt bántó, a gamma 2,2, a fényerő 128 cd/m², a színhőmérséklet pedig 6432 Kelvin volt, és a szürke egyes árnyalataival sem volt különösebb gond, de a három alapszín óriási mértékben tért el a színhelyes beállítástól. Ha jól megnézzük a képeket, már ezeken is látszik, hogy a szóban forgó modell által lefedett színpaletta jóval nagyobb, mint az sRGB vagy a nyomtatáshoz használt ISOcoated színtér.

Az Eizo monitora lehetőséget ad a gamma és a színhőmérséklet manuális beállítására. A színhőmérséklettel eljátszadoztunk egy kicsit, mert kíváncsiak voltunk, hogy az elektronika mennyire megbízható ebből a szempontból. 4000-es érték mellett 4146-ot, 6500 mellett 6463-at, 8500 mellett 8313 és 10000 mellett 9541 Kelvines színhőmérsékletet mértünk. Ha nagyon elnézőek akarunk lenni, akkor ezek megfelelő értékek egyszerű felhasználásra legalábbis jobbak, mint a semmi, de komoly munkához inkább a kalibrációt javasoljuk...

Kalibrálás után

Csak ezután kezdődött el a komolyabb munka. A monitort szokásunkhoz híven a szem- és panelkímélő 2,2-es gammára, 6500 Kelvinre és 120 cd/m²-es fényerőre kalibráltuk Custom módban a Blue Eye Pro programmal, majd megnéztük a végeredményt. A kalibráció sikeres volt, hiszen a 4,9-es átlag, és 12,3-as maximális deltaE értéket leszorítottuk 0,4-re, illetve 1,2-re, ami gyakorlatilag tökéletesnek mondható. A gamma és fényerő értékét is jól belőttük, de a színhőmérséklet 1%-ot hibádzott. A LUT jelenléte a grafikonon felül az OSD-ben is észrevehető volt: a három alapszín esetében 1%-nyi eltéréshez 3–4 gombnyomásra volt szükség, ez rendkívüli precizitásra utal, csak egy-két ehhez hasonló kijelzővel találkoztunk, de azok sem 22 colosak voltak.

Kalibrált állapotban bemértük a legsötétebb fekete értékét is, 0,1 cd/m²-t kaptunk, ami 1200:1-hez kontrasztarányra utal, de a program kerekít, tehát könnyen elképzelhető, hogy megvolt a 0,08 cd/m²-es fényerő, azaz 1500:1-hez kontrasztarány, csak ezt a program nem tudja kijelezni. Minimális fényerőnek 26, maximálisnak pedig 230 cd/m²-t mértünk, ez utóbbi elmarad a specifikációkban foglalt 250 cd/m²-től, de emiatt nem szomorkodunk különösebben. 230 cd/m²-es fényerő mellett 0,2 cd/m² volt a fekete fényereje, ami szintén 1100:1 fölötti kontrasztarányt jelent; mindezt összegezve elmondható, hogy az Eizo FlexScan S2231W-ben található panel tényleg hozza a Super-PVA-ra jellemző értékeket.

Kalibrálás után

Az Eye One Match kalibrációs szoftver a beállítás után egy másik módszerrel ábrázolja a megjelenítők színhűségét. Az itt látható ábrán a videokártyából származó RGB színkódok és a monitoron megjelenő szín egyezősége, fedése látható. A megegyező színek mindig a szürke egy árnyalataként jelennek meg, vagyis minél inkább lefedik egymást a videokártya és a monitor szürkeárnyalatai, annál jobb a színhűség, azaz a három alapszínt jelképező vonalnak lehetőleg minél inkább egymáson kell elhelyezkednie. Az S2231W itt sem vallott kudarcott, szinte tökéletes színhűséget prezentált.

Adobe RGB színtér-lefedettség [+]

NTSC színtér-lefedettség [+]

A kijelző színtér-lefedettségét ezúttal egy háromdimenziós ábrázolásmóddal is bemutatjuk, a felső képen az Adobe RGB, az alsón pedig az NTSC színtartomány, illetve az Eizo S2231W lefedettsége látható (a színes az S2231W, a szürke a szabvány-színtér). Az Eizo azt állítja, hogy az S2231W képes megjeleníteni mindkét színtér 92%-át. Hogy a két színtérnek pontosan hány százalékát fedi le az S2231W, azt nem tudjuk megmondani, de láthatóan nagyobb területet fog be, mintha csak az sRGB színteret tudná megjeleníteni.

Kalibrálás után először a gradienseket vizsgáltuk meg, ezzel kapcsolatban szinte minden eddig nálunk járt monitornak volt valami problémája, és sajnos az S2231W sem kivétel ezalól, pedig a több megjeleníthető szín elvileg arra is jó, hogy a színárnyalatok kirajzolásánál ne lássunk zavaró eltéréseket. A kijelzőt bárhogyan próbáltuk állítani, a zöld átmenetben látható volt egy kis sávosodás. Szerencsére a szürke, kék és vörös képeken nem volt gond, talán csak mi nem találtuk meg az optimális beállítást, de elképzelhető, hogy tényleg erre képes a panel.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!