Hirdetés
Fizikai paraméterek - mire figyeljünk?
Mielőtt rátérnénk az eredmények ismertetésére, ejtsünk szót a táblázatban szereplő műszaki adatok jelentéséről, fontosságáról:
-
Látható képméret: annak a képnek az átellenes sarkai között mért távolság, amely még éppen megjeleníthető a monitoron anélkül, hogy a szélei vagy sarkai lelógnának a képernyőről. Ez az érték - a monitorkeret takarása és egyéb okok miatt - mindig kisebb a képcső átlójának méreténél, így a 19 colos monitorokat helyesebb volna 18 colosoknak nevezni. Az értékek az összes tesztalanynál közel azonosak, ezért nem is szerepelnek a pontozásban.
-
Maximális horizontális frissítési frekvencia (Max. HF vagy sorfrekvencia): a képcső vízszintes eltérítő elektronikájának jellemzője. Megadja, hogy a monitoron másodpercenként hány sor jeleníthető meg (azaz hányszor tudja a képernyőt az elektronsugár vízszintes irányban végigpásztázni). Értéke a 19"-os kategóriában legalább 95 kHz, drágább modelleknél 100 kHz feletti. Alapvetően a sorfrekvencia határozza meg a másodpercenként megjeleníthető képek számát. Az összefüggés nagyjából a következő: adott felbontáshoz (pl. 1024x768) tartozó sorok számával (itt 768) elosztva a sorfrekvenciát (pl. 95 kHz = 95000 Hz), egy értéket kapunk (123.7 Hz), amelyből 5%-ot levonva (szinkronizáció ill. elektronsugár visszafutási ideje) megkapjuk a felbontásban elérhető maximális képfrissítést (117.5 Hz). Ez minél nagyobb, annál jobb.
-
Maximális vertikális frissítési frekvencia (Max. VF vagy képfrekvencia): a függőleges eltérítés mérőszáma, megadja a másodpercenként megjeleníthető képek maximális számát. Jelentősége csekély, hiszen - mint a fenti számításból is látható - általában a sorfrekvencia a szűk keresztmetszet, a képfrekvencia csak nagyon kis felbontásokban (pl. 640x480) lehet korlátozó tényező. Ráadásul a maximális (160-180 Hz-es) képfrekvenciát különböző okokból nem is ajánlatos kihasználni (lásd lejjebb).
-
Maximális felbontás/frissítés: a gyártó által megadott legnagyobb felbontás és az ahhoz tartozó legnagyobb képfrissítési frekvencia. Ez az érték csak névleges. Általában be lehet állítani ennél nagyobb felbontást is kisebb frekvencián (pl. 95 kHz-es HF esetén 1600x1200/75 Hz helyett 1920x1440/60 Hz), ha a max. sorfrekvencia elegendő. Mivel a legtöbb monitor a gyárilag legnagyobb felbontásban már nem ad elfogadható képet, az adatnak nincs nagy jelentősége.
-
Ajánlott felbontás/frissítés: a gyártó által ajánlott felbontás a lehető legnagyobb képfrissítéssel. A 19"-es kategóriában ez általánosan 1280x1024-es felbontást jelent. A profibb monitorok ezt 100 Hz feletti frissítésekkel is képesek megjeleníteni.
-
Maszk típusa: az elektronsugarak fókuszálását végző maszk (a képernyő belső felszíne elé felfüggesztett finom fémháló) nyílásainak alakjától függően megkülönböztetünk lyukmaszkot (hagyományos képcsövek) és résmaszkot (trinitron képcsövek). A résmaszk élesebb képet eredményez, de a pontos konvergencia eléréséhez különböző trükkök szükségesek - tapasztalatunk szerint az átlagos lyukmaszkos képcsővek konvergenciája pontosabb az átlagos résmaszkosokénál.
 Lyukmaszk |
 Résmaszk (LG Flatron) |
-
Maszk finomsága: lyukmaszk esetén a szomszédos lyukak, résmaszk esetén a rések (középvonalainak) távolsága. Minél kisebb, annál nagyobb felbontás jeleníthető meg tisztán. Az értékből kiszámolható a maszk felbontása. Például 364 mm (egy átlagos 19"-es képernyő szélessége) osztva 0.25 mm-rel (rések távolsága átlagos résmaszkos monitoron) megadja a képernyő fizikai felbontását: az eredmény 1456, tehát kb. ennyi oszlopból áll a kép. Látható, hogy egy átlagos résmaszkos 19"-es monitoron emiatt nem néznek ki jól az ennél nagyobb oszlopszámú felbontások (pl. 1600x1200). Lyukmaszk esetén a számítás kissé bonyolultabb, az itt megadott távolság (dot pitch) ugyanis átlós irányban van mérve. A vízszintes képponttávolság a dot pitch 0.866-szorosa. (Aszimmetrikus lyukmaszkú monitor esetén (pl. Philips 109S) ismerni kell a függőleges és vízszintes képpontsűrűség arányát is, a számítás módszerére - annak összetettsége miatt - itt nem térünk ki.)
-
Képernyő felszíne: mivel a hengerpalást felszínű trinitron képcsöveket teljesen felváltották a sík felületűek, a piac kétszereplőssé egyszerűsödött: vannak hagyományos gömb felszínű monitorok (olcsó kategória) és vannak a síkképernyősök. Ez utóbbi csoportba soroltuk a belül henger, de kívül sík felületű megjelenítőket is (pl. Sony CPD G400). A sík monitorok természetesen jobbak és drágábbak, bár van néhány hátrányuk is. Ezek egyik oka, hogy míg a gömb alakú képcsőben az elektronsugár minden pixelig többé-kevésbé azonos utat tett meg, a sík képernyő sarkai messzebb vannak, mint a közepe, emiatt a fókuszálás problematikusabb. A széleken ráadásul a sugarak beesési szöge nagy, ezáltal csökken a fényerő és romlik a konvergencia. A hátrányok enyhítésére a gyártók különböző trükköket vetnek be, az egyenletes fényerősséget például a szélek felé egyre szélesebb résekből álló maszkkal biztosítják (pl. Dell UltraScan P991, ahol a maszkfelbontás két értéke a kép közepére ill. széleire vonatkozik).
-
Tömeg: kissé túlértékelt szempont. Mivel a monitorokat ritkán kell áthelyezni, a tömeg szerepe elhanyagolható. Irodai típusoknál - az egyszerűbb felépítés miatt - kisebb, a komoly síkképcsöves példányok nehezebbek.
-
Méretek: a tömeghez hasonlóan csak marginális szerepe van. A legfontosabb szempont a monitor mélysége, ettől függ, hogy mennyi hely marad előtte a billentyűzetnek, egérnek, stb. A rövid képcső azonban torzabb geometriát eredményez.
-
Csatoló: minden monitor rendelkezik a hagyományos D-Sub (VGA) bemenettel. A profi célra szánt eszközökön BNC csatlakozót (külön R-G-B komponensek, vízszintes és függőleges szinkronjel) is találunk, amelynek használatával jobb képminőség érhető el. Egyes típusokat felszerelték USB bemenettel is, ezáltal USB-elosztóként szolgálhatnak különböző perifériák (egér, billentyűzet, szkenner, stb.) számára, másrészt a gépről szoftveresen állíthatók az egyébként az OSD-ből elérhető paraméterek.
-
Tanúsítványok: a tesztben szereplő összes típus megfelel a jelenlegi legszigorúbb, TCO '99 jelű szabványnak, amely a sugárzásra, fogyasztásra, sleep-üzemmódok paramétereire tartalmaz előírásokat. Fontos azonban tudnunk a TCO szabvány két nagy hiányosságáról: csak 85 Hz-es képfrissítés mellett rögzíti a káros sugárzások maximális mértékét, és csak a monitor előtt bizonyos távolságra. Ezért a képernyő mellett vagy mögött egyáltalán nem garantált a sugárzások elleni védelem, itt tehát nem ajánlott huzamosabb ideig tartózkodni (gyakori hiba, hogy irodákban az asztal két átellenes felén ketten dolgoznak - ekkor semmit sem ér a monitorra ragasztott TCO '99 matrica). A másik "buktató" a 85 Hz-ben rejlik: a modern monitorok kis felbontásokban bőven 100 Hz felett is képesek működni, a Windows VGA-driverének "Optimal" beállítása pedig az elérhető legnagyobb frekvenciával engedi üzemelni őket. Ezért például játék közben, 800x600/140 Hz-nél megintcsak védtelenek vagyunk - ajánlott tehát a frissítés értékét "Optimal"-ról legfeljebb 100 Hz-re állítani, ezáltal a monitor fogyasztása is csökken.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
