Általános értékelés
Ha valaki hajlandó 200 000 forintot elkölteni egy notebookra, akkor meglehetősen tág térben mozoghat. Ráadásul úgy tapasztaltuk, hogy az átlagosnál kisebb, 13,3-14 hüvelykes notebookok világában nem is lehet nagyon mellényúlni. Tény és való, hogy vannak különbségek mai versenyzőink között, de egyiknél sem futottunk bele olyan hiányosságba, ami miatt rossz vételnek számítana. Talán azért van ez, mert a minimális ár nem megy annyira alacsonyra, mint az elterjedtebb, 15,6 hüvelykes gépeknél, így nem kell annyi kompromisszumot kötni.
Magára a kategóriára egyébként ugyanaz jellemző, mint a legtöbb notebookra: vannak a fényes, dizájnos, színes, otthoni felhasználásra szánt, konzumer masinák és a szürke, unalmas, de strapabíró munkagépek. Ízlés és igény kérdése, hogy ki melyiket választja, mi inkább az utóbbiak felé húzunk, azaz a ThinkPadekkel, Vostrókkal, TravelMate-ekkel szimpatizálunk, de egy csajos szobába sokkal jobban beleillik a zöld Asus K43 vagy akár a pink Lenovo IdeaPad Z470.
Teljesítmény és hardverképességek kapcsán csalódottan konstatáltuk, hogy az AMD Llano platformjára senki sem épít, pedig otthoni, multimédiás alapgépbe ideális lenne egy szimpla, olcsó APU. Az Intel hegemóniát csak pár AMD Brazosszal szerelt gép tudja megtörni, melyek akkor lehetnek érdekesek, ha a nagy teljesítménynél fontosabb a hosszú rendelkezésre állás. Processzorok és grafikus kártyák terén azt tapasztaltuk, hogy a konzumer modelleknél a Core i3 és IGP kombinációjától kezdve a Core i5 plusz kicsi vagy közepes különálló VGA-ig be lehet férni a 150-200 000 forintos tartományba, legrosszabb esetben pár ezressel túlcsúszunk. A vállalati gépeknél viszont többnyire az IGP-re vagyunk korlátozva.
[+]
Szerintünk jól is van ez így. Otthoni, szórakozós, kicsit dolgozós szerepkörbe egy Core i3 és mellé különálló VGA célszerű, szigorúan munkára pedig jobb a combosabb Core i5, mert pár kivételtől eltekintve a grafika nem olyan lényeges. Jó hír, hogy hang és melegedés kapcsán minden tesztalanyunk rendben volt, esetleg arra figyeljünk, hogy grafikus kártyából ne válasszunk olyan elavultat, mint a GeForce 300-as széria, mert annak tudását a modern IGP-k is hozzák, energiaigénye pedig a friss típusokénál magasabb.
Ami az interfészeket illeti, nem voltunk maradéktalanul elégedettek. A legfájóbb pont az USB 3.0 hiánya volt, szerintünk ennek a gyors adatátviteli csatlakozónak ma már alaptartozéknak illene lennie, mégsem az. Az Acer és a Dell korábban tesztelt gépeinek kivételével sehol sem láttunk ilyet. Fájlaljuk azt is, hogy több esetben megvolt a helye, de csak a ThinkPad E420-nál építettek ki szabad mini PCI Express csatolót, amibe ma divatos SSD-t téve iszonyatosan felturbózható egy konfiguráció, és a rendszerlemeznek való 40-60 GB-os modellek már nem is drágák. Jó hír viszont, hogy a kis gépeket gyakran az átlagosnál nagyobb akkumulátorral szerelik fel, ami utazás közben nagyon hasznos lehet. Egy takarékos platformmal és 60 Wh fölötti teleppel töltő nélkül túlélhető egy lazább munka vagy iskolai nap.
Mint minden notebookvásárlásnál, itt is fontos figyelni a részletekre. A szubjektív tetszésen és az objektív teljesítményen felül lényeges a csomagban lévő garanciaidő és operációs rendszer is. Ha Windows 7-ben gondolkodunk, akkor számolnunk kell azzal, hogy egy OEM verzió is jó 30 000 forintba kerül, a nagyon ajánlott garanciabővítésre pedig elmehet még pár tízezer forint, vagyis nem biztos, hogy a legolcsóbb géppel járunk a legjobban.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
