2. Fórumok
  3. PC játékok
  4. World of Tanks - MMO

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #192551 e-newsee addikt Zolee11 #192546
    Új Válasz #192551
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    e-newsee

    addikt

    válasz Zolee11 #192546 üzenetére

    Adok egy tanácsot, ami független a teljesítményedtől, és a csaták számától.
    Szigorúan saját tapasztalat!
    De először rólam.
    Az átlagom 950 kb 11.000 csata után, köszönhetően az első 4-5000 csatám botságának. De tényleg! Nem volt kitől tanulnom, az ember, aki behozott a játékba egy orosz tank buzi konteóevő emberke, akinek a véleményét így utólag jó, hogy csak annyira fogadtam meg, hogy regisztráltam a játékba. Nem érdekeltek a videók, leírások ("azzal is az idő megy, inkább játszom" elv), nem voltam itt a fórumon sem, így nem tudtam sok hasznos infót összegyűjtő oldalról sem (pl. tanks.gg). 5k csata után tartottam valahol 400-450 e-pénisz körül asszem.
    Aztán jött egy kolléga a céghez, aki pár régi haverjával a klánban sok mindent elmondott. Meg úgy általában, ha már voltak ott jobb játékosok, én sem akartam teljesen hülye lenni, vegyék már valami hasznomat is. Így elkezdtem odafigyelni arra, hogy mit csinálok. Sokszor halálom után kerestem egy jobb játékost (ez pl egy előnye az xvm in-game statjának), ráültem a tankjára, és néztem, ahogy dolgozik, helyezkedik, mozgatja a tankot, stílust vált, stb. Ha játszottam, abban az pár órában nem szólt a háttérben a tévé, nem internetezéssel ütöttem el az időt a visszaszámlálás közben, hanem próbáltam a csapatokat átfutni, hogy milyen tankokkal kell szembenéznem, és kik, milyen módon tudnak esetleg segíteni az adott pályán. Arra nagyjából elég (most már) az a fél perc. És lám, elkezdett a statom szigorúan monoton növekedni. Volt pár visszaesés, egy nagyobb is a wr tekintetében, de az csak a wr volt, a többi mutatóm nagyrészt hozta az általam elvártat. És ez volt az az időszak, ami után kirajzolódott bennem, hogy a játék, bár nem tökéletes, de sokkal kisebb részben tehet a teljesítményed aktuális alakulásáról, mint ahogyan elsőre tűnik.
    Miután pedig januárban megszületett a lányom, általában altatás után, este 8-9 körül jutok oda játszani pár órát. Azóta megfigyeltem egy mintát én is, ha már a mintákat emlegetted.
    Ha húzós volt a délután, a gyerek pörgött (ergo mi is), vagy épp nyugtalanul alszik, és 10 percenként bekapcsol a babaőr, mert forgolódik, az asszony tévét néz mellettem, sűrű napom volt a cégnél, stb, akkor hozok egy 600-as estét 40%-os wr-tel nagy nehezen. Ilyenkor érzem azt, hogy muszáj mennem pár kört, hogy levezessem a napot, de persze pont az ellenkezőjét érem el vele.
    Ha minden oké, a gyerek mellett lőni lehet, ki vagyok pihenve, csend van, van kedvem játszani, akkor meg hozom a szokásos 1200 körüli recentemet. Mert ja, jelenleg kb ennyin áll a tudásom. Nem jó, de nem is tragikus, ahogy mostanában a mondás tartja.
    Az első esetet néha sikerül helyrebillentenem, amikor egy 5-6-8 rossz csatás sorozat után egyszer csak azon kapom magam, hogy átbillent a fejemben egy kapcsoló, és kezdem elengedni a napi szarokat. Onnantól a játék is elkezd működni. És nem, nem a játék kegyelmez meg, mert ugyanúgy lepattanok többször is egy lightról, ugyanannyi arty van a csatákban, ugyanúgy berak stock 4-es tankkal tier 6-ba, ugyanúgy balfék a csapat egy jelentős része. Sőt, ugyanúgy veszítek akár 2-3 csatát is egyhuzamban, de érzem magamon, hogy kitisztult a fejem, és tudok a játékra koncentrálni. Hidd el, ismerem magam, tudom, mikor független tőlem a jó teljesítmény (olyan is van, mikor minden kapáslövést bead), és tudom, hogy mikor vagyok ott fejben.
    Lehet, hogy azt hiszed, koncentrálsz, pedig valójában nem nézel rá töltés közben a minimapra (vagy csak ritkábban), nem forgatod be a tankot, amit máskor igen, 0,2mp-cel később húzódsz vissza a fedezékbe. Tudod, hogy van arty, mégis állva maradsz lövés után, ráyolozol az ellenfélre, pedig tudod, hogy védik a seggét, stb. Nüansznyi különbségek, amik mind a pszichéből adódnak, és fel sem tűnnek. Aztán azt írod másnap a fórumba, hogy "úgy szopatott a játék, mintha elfelejtettem volna játszani". Pedig tényleg elfelejtettél játszani.
    És most a tanács, amit megígértem. A játék dolgain nem tudsz változtatni. Az RNG egyik kezével ad, a másikkal elvesz (mint Lenin elvtárs). Az MM olyan, amilyen. Nem tökéletes, de bőven jobb, mint egy évvel ezelőtt. Ugyanúgy vannak, és lesznek is "ópébb" tankok. A csapatok (az ellenfélé is) tele vannak botokkal, kezdőkkel, konteósokkal, arty haterekkel, részegekkel, fekve játszókkal, statpadderekkel, streamerekkel, pedózókkal, és még sorolhatnám reggelig.
    Ezeken nem tudsz változtatni, engedd el őket!
    És ne úgy lépj be a játékba, hogy ez a szar már megint hogyan fog kibaszni velem! Mert ilyenkor tudat alatt is keresed az (elméleteidbe beleillő) mintákat, a hibát, az anomáliát, a lepattanót! Szélsőséges esetben képes vagy elmenni egyedül az egyik oldalra a biztos halálba, csak hogy jól kidühönghesd magad, hogy a lemmingek nem segítettek, egyedül meg hogyan tudnám feltartani az egyik oldalt. Pedig már a csata első fél percében tudtad, hogy nem megy arra senki, ki fognak lőni, mire egyet töltesz. Mégis odamész, hogy igazolhasd a saját butaságod azzal, hogy a többieken múlott a halálod. Hidd el, voltam már így, de szerintem mindenki. És még leszünk is, mert vágyunk rá, hogy ne kelljen beismerni a gyengeségünket, hanem lehessen mást hibáztatni.

    Remélem, a lényeg érthető volt.
    Bocs, ha hosszú lett. :B

    "Csak egy olyan töltött édesség van, ami megoldja az élet problémáit, és az az Oreo." /Sheldon Cooper/

Új hozzászólás Aktív témák