- HiFi műszaki szemmel - sztereó hangrendszerek
- Rendkívül ütőképesnek tűnik az újragondolt Apple tv
- Internet Rádió építése (hardver), és programozása
- AMD Radeon™ RX 470 / 480 és RX 570 / 580 / 590
- Intel Core i5 / i7 / i9 "Alder Lake-Raptor Lake/Refresh" (LGA1700)
- Fujifilm X
- Milyen egeret válasszak?
- VR topik (Oculus Rift, stb.)
- AMD Navi Radeon™ RX 7xxx sorozat
- Kormányok / autós szimulátorok topicja
Hirdetés
-
Robotkart irányított a majom a kínai Neuralink agyi chipjével
it A mindezt lehetővé tévő Neucybert a Neuralink kínai riválisa, a Beijing Xinzhida Neurotechnology fejlesztette ki.
-
Érkezőben a Poco M6 4G
ma 5G-s és 4G-s Pro modell már van, hamarosan lesz Poco M6 4G-s alapváltozat is.
-
Gray Zone Warfare - Napokon belül kiderül, hogy mikor indul a korai hozzáférés
gp A jelentések szerint a zárt tesztek sikeresek voltak, hamarosan még többen belevethetik magukat a programba.
Aktív témák
-
Az előző bejegyzésem alapján depressziósnak tűnhetek, holott erről szó nincs! A valóságot figyelem, és így nincs helye hazugságoknak a világképemben. Akinek nem tetszik, hogy ennyire rút az igazság, hazudhat magának szebbet, de a hazugságtól még nem lesz más a végkimenetele a létünknek. Erről ennyit.
A héten felrúgtam a költségvetési szabályaimat, amit eddig keményen követtem. A kedvenc hónapom közelsége megvadít. Júniusban annyira kívánatos az élet! Minden vágyam kétszeres erővel rugdossa a bordaketrecet, őrjöngnek. Nincs más, teljesítem követeléseiket, mielőtt még lerúgják a szívemet és beáll a halál.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Zavar, hogy ekezetek nelkul irok, de a P990 betu kodolasaban nem bizok. Sajnos, a netbookom elmeje ismet bemondta az unalmast, megint vihetem a hugomhoz bios frissitesre. Szerencse, hogy itt van a kezemben az okostelefon qwerty billentyuzettel. Egeszen gyors vele a gepeles. Persze a picike gombok "haraposak" kemeny feluletuk kikezdi az ujjbegyemet.
Szerk. A P990 betűtesztje: é, ó, á, í, ő, ú. Jól jelentek meg?
[ Szerkesztve ]
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
A vonaton ülök, hazaugrok hétvégére, mert semmi sincs, ami a fővárosban marasztalna a pihenő napokra. Nehezen keltem, a fizikai munka kimerítette a véges energiáimat. Sebaj, majd otthon kipihenem magamat! Az biztos, hogy holnap délig aludni fogok.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Ma a NASA nap képe oldalán egy Új-Zélandon készített fotó látható az állatövi fényről és az állatövben látható három bolygóról: Vénusz, Mars, Szaturnusz.
Incselkedik velem a véletlen.
A születés és a halál között lévő időt el kell baszni valamivel. Ez nem sors, végzet, karma anyám tyúkja, csak a zabhegy reszelése és várakozás az elkerülhetetlen pusztulásra. Persze az agy trükkös szerkezet, az illúziókeltés nagymestere: „Nesze, itt van egy rakás álom, szemezgess belőlük, egyikkel jobban el lehet baszni az időt mint a másikkal! Melyik tetszik? Akár mindet viheted, ajándék, mert egyik sem ér semmit sem a halállal szemben.”
A félelem vezérel bennünket. Folyamatosan hazudunk önmagunknak.Tragikomédiám része, hogy egy majdnem európai ország szülöttje vagyok. Itt minden csak majdnem lehetséges. Ha innen nem sikerül kitörnöm, inkább megölöm magamat. Szerencsére a halál mindig megmarad kiskapuként.
Akár jól is érezhetném magamat, hiszen jelen pillanatban mindenem megvan, ami egy modern ember létfenntartásához kell: szállás, ruhák, ennivaló, egy kevés pénz és internet. Ennyi. Nincsenek személyes kapcsolataim a családtagjaimon és a barátnőmön kívül. A többi ismerősömet alig látom. Nem járok szórakozni, mert pénzkidobásnak tartom, és jelenleg még nem vet fel a bőség. Egyáltalán akarom a milliókat? A pénz eltorzítja az embert, igazi seggfejjé változtatja.
Kitartóan őrzöm a gyermekkori huncutságomat, bizalmamat, kedvességemet, és végsőkig reménykedek a „minden jó lesz a végén” fordulatban. Közben meg szétrág a félelem, és kétségbeesve szaladgálnék a 8 négyzetméteres szobában, ha lenne a futkosásra elég hely. Még ember méretű mókuskerekem sincs.
Odakint kánikula van. Az emberek többsége elment víz közelébe, vagy éppen egy dugóban rohad, reménytelenül vágyakozva a víz után és szidva a többi marhát, akik miatt nem tud lejutni a Balcsira.
Én meg ülök az ágyon, a meleg szobában és a napfény ellenére búskomor gondolatokat ringatok. Öt éve vagyok jelen a Ph!-n, és soha senki se akart velem személyesen találkozni. Még hogy az internet összehozza az embereket! Én vagyok rá az élő példa, hogy ez egy hazugság. Szívem szerint kibasznám az ablakon a netbookot, a mobiljaimat, mert minden egyes kommunikációs eszközöm tükre a kommunikációs kudarcomnak. Hiába kedvelem a kapcsolattartás eszközeit, ha valójában egy csigaház nélküli remeterák vagyok, aki folyton kényelmetlenül érzi magát a valóságban. „Mikor fognak rátaposni a puha részeimre?!” Pánik. Ezért semmit sem értem el az internettel és a mobilokkal. A legjobb lenne ősi japán módszer szerint beismerni a kudarcot és rituális öngyilkossággal eltakarítani magamat. Értéktelen vagyok. Semmit sem ér a szómenőségem. Még szerencse, hogy előrelátó vagyok és a XI.-re költöztem. Tobzódok a kilépési lehetőségekben. Ha sikerül bezúznom az életvágyam fejét és elcsitítani a halálfélelmemet, kilépek az ablakon és repülni fogok a feledésbe.Mégis mi a franc bajom van, amikor telekürtöltem a fórumokat a „nagy terveimmel”? Ezek csak olyanok, mint a halálraítélt utolsó kívánságai. Nincs esély a megvalósulásukra, de nagyon kellemes és boldogító volt elmerülni eme ábrándokban. Oh, de még mennyire boldogító! Egy héten át kitartott a boldogság állapota. Ez szép teljesítmény! Azonban elmúlt az ábránd hatása és visszatértem a talajra. Szerintem ennyire fognak fájni a szétzúzódott belső szerveim, nyílt töréseket elszenvedett hosszú csontjaim, a tüdőmbe fúródott bordáim a halálom előtt néhány pillanatban. A szörnyethalás sem megy azonnal. Ennyire nem vagyok optimista.
Elfogyott az erőm, el fog fogyni a pénzem is. Nyomorogtam már életem során. Élénken élnek bennem eme tapasztalatok. Elhihetitek nekem, hogy sokkal elegánsabb a halál, mint megtört gerinccel kuncsorogni náladnál semmivel sem több alakoknak, hogy dolgozni szeretnék, vegye meg a tudásomat. Ráadásul senkinek sem kell a tehetségem. Ha nem jön össze a családi vállalkozás, itt most direkt a legrosszabb forgatókönyvre gondolok a múltbéli negatív élményeim hatására, jól átgondolva a lehetőségeimet, ha nincs más megoldás, a halált választom. Fel fogok készülni rá. Alapos munkát szeretnék végezni, hiszen ezért is voltam takarítónő. Megtanultam eltakarítani a hulladékot és egy kudarcot vallott, gyenge ember: szemét.Megőrjít a félelem. Ti még nem ismeritek a kétségbeesés mélységeit. Milyen érzés, amikor a létfenntartás vágyától hajszolva (reménytelen és oktondi vergődés) mások mocskát nyalod fel.
Miért írtam le eme pesszimista forgatókönyvet? Remélem, idegyűltök kárörvendeni, és felhergelni engemet. Ugyan sok dühöm van, de elzárva tartom. Ha kiszabadítjátok, célpontot fog keresni magának, és mivel nem fogok mások közé menni az elkövetkező egy hétben, egyetlen villámhárítója lesz. Ugorni akarok, elhagyni eme reménytelen létezést, ahol mindig hazudni kell!!!
Ui.: Nem kell biztatás, halottnak a csók.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
A felismerés után egyből nekikezdtem önállóan megtervezni a jövőmet. Kapásból ment a darálóba a családi terv, mert az egész elméletben gyönyörű, azonban a könyörtelen valóságban lilaködöt ér.
Van két hetem másik munkát találni. Oh, igen… szakasz jön már megint, de sejtésem szerint eme szopóágon cirka kétmillió emberrel együtt nyomorgok… Küzdök tovább a fővárosi arénában az életben maradásért. Visszatérek a John Rambo üzemmódhoz, mert még maradok a budapesti dzsungelben. Oh, igen… csodás élmények várnak rám…
Az öngyilkosság csábító alternatíva. Az egyenes út a legrövidebb. Életutam végén a halál vár mindenképpen. Azonban mazochista alkat vagyok, és fenékig ürítem a létezés keserű poharát. Lesz itt még könny és vér bőven. Igazán mókás idők jönnek.Az angol tanulást továbbfolytatom, mert öt éve tervezem, hogy elhagyom Magyarországot. A családi terv egy esély lett volna az út lerövidítésére, de ha mégsem működne, nincs baj, mert itt vagyok magamnak Én. Végső soron magánszám az Élet. Egyedül születtem, egyedül döglök meg, és útközben is egyedül vagyok. Érdekel?!? Miért érdekelne? Minden hit szerint tökéletes lény vagyok, az isten képmása. Két tökéletes lény pedig nem fér el egy helyen. Vagy kénytelen lennék a saját önérzetem érdekében a másikat tökéletlennek látni, azonban a tökéletlen kiábrándítóan silány a tökéletes szempontjából. Fordítva pedig a tökéletes egy seggfej és le kéne rúgni… Ez egy komoly összeférhetetlenség. Maradok egyedül. Egyébként tudom, hogy tökéletlen vagyok… „Igen, alig várom, hogy feltakarítsak Ön után! Számomra a megtiszteltetés, hogy megérinthetem a mocskát!” Broáf…
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Miért hagytam ott a „jó” állásomat? Eleve bizonytalan egészségi állapotban ugrottam a munka mélyvizébe. Folyamatosan igyekeztem karban tartani a testemet, de a vége felé egyre jobban szédültem a létrázáskor, egyre többször potyogtak ki a kezemből a tárgyak és egyszer még egy ládát is a lábamra ejtettem. Kezdett balesetveszélyes helyzeteket teremteni a testi és lelki kimerültségem. A fővárosban semmi biztonságérzetem nem volt. Állandó Rambo készültségben jöttem-mentem. Pluszba meg kellett küzdenem az egyedüllét okozta gyötrelemmel, hogy senki se köszön el tőlem reggel és senki se vár este. Akkor meg mi a fenének vegetálok és hajszolom magamat? Hogy hónapról hónapra elverjem a béremet, és várjam a következőt szorgalmasan futkosva nap nap után a polcsorok között? Mivel semmi élvezetet nem találtam már sem a munkámban, sem a városban, így könnyedén hagytam ott mindkettőt.
Persze itt egyből képbe jön a szűklátókörűség, hogy hát így megint pénz nélkül maradtál… Jaj, de felelőtlen vagy!
Közben pedig rájöttem valami nagyon fontosra, a pénz nem segíti elő a szellemi és testi egészséget. Hogy mennyi pénzt költöttem el alap dolgokra, amikkel a testem munkaképességét igyekeztem megtartani… de így is romlott a teljesítménye, mert megbomlott az összhang a test és szellem között. Az eszem többet akart, még többet. Mindennap helyzetjelentést készített, és a végeredmény láttán kezdte elveszíteni a céltudatosságát. Szétszórttá vált, ami egy gondolkodó számára a vég kezdete. Idegesítő, amikor nem tudsz koncentrálni, szétfutnak a gondolataid, vagy inkább, mint valami felhő lebegnek a magasban és egyik sem hajlandó a tenyeredre szállni, hogy együttműködjön veled a szellemi munkában.
A családi vállalkozás hazaszólított, és én jöttem, mert a vérrokonság erősebb bármiféle ígéretnél. Tudom, hogy megvalósítjuk a Tervet. Most a testem pihen, és a szellemem dolgozik. Persze a test megköveteli a karbantartást, de csak módjával „gyötröm”. Napi 20 kilométert biciklizek. Ép testben ép lélek, azonban a háborgó lélek képes rá, hogy tönkretegye a testet.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Tegnapi naplemente.Ha a neten lógok, a netbook a térdemen van, én pedig szembe ülök az ablakkal. Alkonyatkor jó nézni az ég lágy színeit, ahogy a lenyugvó nap fénye folyamatosan átszínezi a felhőket.
Most nyugodt vagyok, azonban a lábaimban benne van a mehetnék. Biztos, hogy nem úszom meg ma se pár kilométer letekerése nélkül. Egyszerűen mozognom KELL, különben szétvet az energia. Csak a mozgás képes elhitetni velem, hogy a mostani helyzetemből van kiút. Hiába vagyok jelenleg nyugalomban, jól tudom, hogy a látszat csal és a kertek alatt farkas jár… Nehéz idők jönnek. Esztelenség lenne bevárni a veszedelmet.Ma felingerelt a mama és japán luxuskurva szóösszetételéből képzett becenévvel illetett hölgyemény véleménye a fiatalok költözködési terveiről. Hát, persze, te meleg levegőt fújó hárpia… Jobb is neked, meg a hozzád hasonló dilettáns megmondó emberkéknek az akol melegében. Áldom az eszemet, amiért elhagytam a fővárost. Tömve van a süllyedő hajó fara az ilyen féleszűekkel.
Mély levegő, kifúj. Nyugi.
Idegeskedés helyett inkább sorra veszem a napi teendőimet. Mielőtt felpattanok tekerni egyet, rendet rakok a szobámban. Világos gondolkodás alapja a külső rend.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Lehet, hogy csütörtökön átmegyek Debrecenbe, és a nemzeti ünnepet életem második legkedvesebb városában töltöm el. Jó város. Az egyik, ahová a hazatérés érzésével érkezem meg.
Ma itthon vagyok, fülig angolba merülve. Most már tudom, mennyi nyelvismeretre van szükségem a B1 vizsgához. Fel kell kötnöm a gatyámat, az alapfok sem egy sétamenet! Szerencsére a Headway Pre-Intermediate munkafüzetében van feladatsor, plusz a szövegértés hanganyaga letölthető. Az elsőt már lehúztam. Huh, már kapisgálom, hogy mi a bajom az angollal, még mindig nem vált át az agyam magyarról az angol logikára, ami az angol szövegek feldolgozását is nehezebbé teszi, nemcsak a nyelvtan megértését. Érzem, ahogy az agyam gyötrődik a dupla nyomástól olvasás közben. Azonban sosem adom fel, mindig nekiiramodok és a sokadik popsira esés után is felállok és megint ugrok. Nincs kudarc, csak akkor, ha egy próbálkozás után feladod. Különben is a cselekvés a lényeg és a monotonitás elkerülése. Amíg célod van és pezseg benned a tettvágy, el fog kerülni a búskomorság és az idő előtti megkeseredés.
Budapest más eset. Aki kisvárosi élethez szokott és szereti a vidék tiszta levegőjét, annak gyötrelem a nagyváros. Egy férfi másként éli meg a zsoldos létet mint egy nő. Nőként felőrölt a nagyváros. Igen, boldogan futottam ki érzéketlen, szmogos bendőjéből és rohantam vissza az Alföldre. Ettől függetlenül nem adtam fel nagyobb álmaimat sem. Fogok én még felemás mosollyal sétálni a Hősök terén. Persze sok-sok évvel később és még több élettapasztalattal felvértezve.
Kellene egy pár, akivel MI lennénk, és végre nemesgáz szerkezetben nem kellene tartanom magányos hidrogén atomként az agresszívebb elemektől. Sóhaj. Idővel erre is sor kerül. Most már tudom, hogy bármi lehetséges, ha teszek érte.
Vicc, hogy mennyire profi szinten nyomom a szabvány lelkesítő szöveget.
Én az örök pesszimista...A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
A Kossuth adó délelőtti műsorában egy gazda olyan szépen beszélt az őszi- és sárgabarackjairól, hogy kedvet kaptam utánanézni a felsorolt fajtáknak. Fülig ért a mosolyom a könyvtárban, amikor megtaláltam a két kötetes fajtakalauzt. Csodás gyümölcsök, a vegetációs időszak "órái". Június a dél, ekkor indul a gyümölcsösben a lakoma a korai cseresznyékkel, meggyekkel, szamócákkal, sárgabarackokkal. A szüret október végén ér véget a naspolyával. Addig viszont minden hétre jut valamilyen gyümölcs.
Olvasom a kertészeti könyvet is, jegyzetelem ki a kertemben hasznosítható ötleteket.
Sokan a végzettségem alapján ítélnek meg, öreg hiba. Az oktatás porosz rendszere számomra taszító, ellenben jó kedvvel és fáradhatatlanul gyűjtöm a tudást. Sok minden érdekel, és hálás vagyok eme tulajdonságomért. Amíg oda tudok figyelni mások szavára, és lelkesedésük képes megindítani, örömöm telik egy könyvben és az általa közvetített tudásban, addig biztonságban vagyok a benső démonaimtól. Sziszeghetnek, de meg nem ölhetnek.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Az angol tanfolyammal elkerültük egymást. Az ígérettel szemben nem került ki a hirdetőtáblára a jelentkezés időpontja, ami tegnap volt, és ma délelőtt meg is volt a felvételi. A titkossága ellenére 130-an jelentkeztek rá, és ennyi emberből 18-at vettek fel a tanfolyamra.
Úgy érzem, egy süllyedő hajó farában nyomorgok mindenki mással együtt, és valójában már nem számít semmi sem, egymás parazitái vagyunk, és a végső pusztulás előtt még egy jót akarunk lakmározni mindegy miből, kiből…
Picit sincs jó kedvem, hiába igyekszem elterelni a figyelmemet a hiábavaló önmarcangolásról.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
-
A szülők példája van előttem, amikor könnyű szívvel nemet mondok a saját gyermekre. Amúgy sem lennék képes kihordani szervi okok miatt. Kevés volt a nyolc hónap a kifejlődésemre, kissé hibás nő figura lettem. Legalább ennyi kárörömöm van, hogy a fölösleges és selejt képtelen továbbörökíteni szerencsétlenségét. Amennyire eltorzult a lelkem, ha mégis lenne utódom, sírva pofoznám, mert imádnám és gyűlölném egyszerre. Bár eddig el se jutnánk, mert gyermekágyi depresszióba zuhanva megtenném vele azt, amit anyám nem tett meg velem, megfojtanám. Ezért sem lesz gyermekem. Jobb neki, ha nem ilyen bolond lesz az anyja. És még egyesek a népesség fogyása miatt aggódnak, holott örülniük kellene, hogy nem örökítődik tovább az elődök nyomora, baja, szenvedése! Ez egy áldás, jó tett, a fene az idióta csőlátásukba!
Tehát legalább annyi vigaszom van, hogy megajándékoztam a sosemvolt gyermeke(i)met a nemlét békéjével.
A többi időmet pedig kibírom, ha eddig eljutottam. Meglepetések nem érhetnek. Nagyszerűen rendezem az önsorsrontás tragikomédiáját.
A gyűlölölet, akár a szeretet, ragaszkodást jelent.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Az állásinterjú gyorsan ráébresztett, hogy rossz tréfa manapság valakinek dolgozni. Munkavállalónak lenni egy lealacsonyító kényszer. Pedig szeretek dolgozni, és örömömet lelem a jól megoldott feladatokban, azonban gyűlölöm az alárendelt szerepet. Pláne, ha a főnöknek esze ágában sincs megfizetni a munkámat! Ugyan egy hatórás munkáról volt szó, de ettől függetlenül irracionálisan alacsonynak találtam érte a havi nettó 50.000 forintot. Egy havi munkabér a 21. században hatórás munkáért 50.000 forint. Aztán mindenki játssza a meglepett kis bocit, hogy aki csak teheti csal, lop és garázdálkodik. Egyszerűen képtelenség ennyi pénzből emberhez méltó életet élni! A családalapításról inkább nem ejtek szót, holott mostanában a csapból is a népességfogyás témája jön.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Az OperaMini bosszúja, hogy kétszer küldte el az előző bejegyzésemet. Technikai bug. Mindegy.
Este van, de majd felrobbanok. Megint hőemelkedésem van, csöpög az orrom, és még rosszabb lesz a kedvem a ténytől, hogy egyre hidegebb lesz. Jöhet majd megszállni a többi téli kórság is, mert a hidegtől le leszek gyengülve.
[ Szerkesztve ]
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Az egészben a legszörnyűbb, hogy hiába érvelek magamnak! Pontosan tudom, mit hol rontottam el, mit kellene tennem a jelen helyzetben, és mégis acsargok magamra. Mindenre a nemet mondom, ha pedig mégis cselekszek és nincs foganatja, akkor csak megerősítést kap az öngyűlöletem. Hiába mondogatom magamnak, hogy holnap is lesz nap, jövőre is lesz gombásztalálkozó, várnak még rám csodás élmények, semmi sincs veszve, mindenki hibázik, csak az nem hibázik, aki nem él… Ez utóbbi igazság kimondottan szimpatikus az öngyűlöletemnek. Úgy érzem, mintha a hibám a nyakamba lenne akasztva, mindenki látná és tudná, hogy mennyire gyenge vagyok, és a gyengék megbízhatatlanok. Ezért senki se keresi a társaságukat. Egyedül az ember semmit sem ér. Tényleg meg fogok dögleni. Micsoda logikai sorrend! A francba…
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
-
Sajnos, biológiai szempontból nézve is selejt vagyok. Van egy a véralvadásomat befolyásoló kromoszóma mutációm. Ez konkrét tény. Ezen felül állandóan begyullad a bőröm. 30-as éveim ellenére visszérgyulladásom van. A májam nem tolerálja a véralvadás ellen szedett gyógyszert, egyre csak duzzad és fáj. A sok idegeskedéstől, hogy holnap miből veszek ételt, a gyomromat szétmarja a sav. A vérnyomásom le-fel libikókázik. Néha annyira lezuhan, hogy megszédülök, kimegy a lábaimból az erő. Sok önuralmat kíván tőlem a látszat fenntartása, hogy igen, csak azért is életképes vagyok. Közben meg, nem.
Mindig bennem van az emlékkép: ülök a 400 ágyas klinika folyosóján 2000 novemberében és azon töprengek, hogy ha selejt őznek születek, már rég halott lennék. Élőhalott vagyok.
Kemény menet az élet, és még inkább az, ha rádöbbentél, hogy gyenge és selejt vagy. Utána már minden keserűbb és nyomorúságosabb.A budapesti munka kapcsán elemzést végeztem, hogy mennyire voltam hatékony és mennyire érte meg a munkáltatómnak és nekem a munkavállalás. Minden tekintetben negatív a végeredmény. Ha lenne legális és gyors módja a halálnak, már halott lennék. Selejt vagyok. Pedig minden erőmet beleadtam a munkába. Mindig a legjobbat igyekszem kihozni mindenből, még magamból is. Ennyire jutottam.
És nincs második esély. Sosincs.
Elfáradtam, megkeseredtem. De ti csak éljetek, boldogan. Nincs dolgunk egymással. És ez így van jól!
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Ui.: Felejtsétek el a nyugdíjat! Ahogyan szlogen manapság az élethosszig tartó tanulás, úgy a közeljövő szlogenje, az élethosszig tartó munka.
Nincs nyugdíj. Ez a valóság. Az elosztó rendszer fenntarthatatlan. Ja, és gondoljatok bele, hogy az olcsó munkaerő miatt az alacsony bérből képtelenség félretenni az idős napokra. Tehát, amíg bírja erővel az ember, dolgoznia kell.
Biztosan lesznek emberséges megoldások a halálra, hiszen sokan „fölöslegesek” lesznek, vagyis képtelenné válnak az önellátásra, hiszen nem tudtak gyereket szülni, nincsen családjuk, nincs, aki segítsen nekik, amikor legyengülnek. Bár, ha feltámad az emberekben az összetartás vágya, hiszen bárki kerülhet nehéz helyzetbe, akkor egy jobb kor vár ránk. Azonban, ha a „magányos seggfej vagyok, az élet királya” modellt követjük, akkor bizony a II. világháború pusztán egy mozis filmajánlónak fog tűnni a jövőhöz mérten.
Majd meglátjátok. Hamarosan.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Az esti híradót fél-füllel követtem, mert a konyhában vártam az almás lepény kisülését. A konyha és a nappali egybe van nyitva, így eljutottak az agyamig a kevésbé kellemes hírek is. A szegényeknek osztott ingyen ebédes hírnél összefacsarodott a gyomrom és ökölbe szorult a kezem. Akár egy zsarolás. Aki szolga, vagyis bérből él, szépen húzza meg magát, mert milyen jó, hogy neki nem kell sorba állnia ingyen kosztért. Az persze kevesek eszében fordul meg, ami nekem, hogy ez a jövő. Elszegényedünk, mert túl sokan vagyunk! Oly sokan vagyunk az egyre kevesebb földi jóra! Se élelem, se víz, se tiszta levegő, se hajlék, se ruha, se értelmes cél. Semmi ágán ücsörögve éhen halunk, vagy megesszük egymást, mert emberből aztán túlkínálat van.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Ez egy régi fájdalmam. Minden másra tudok megoldást, erre az egyre nem, mert a szerelemhez két ember kell.
Oly jó lenne szeretni és szeretve lenni.
Majd eljön az ideje. Ha nem 2011-ben, akkor 2012-ben, ha akkor sem, majd 2013 és így tovább. A szerelem legtisztább változata időtlen, független az ember életkorától.
Se pénz, se külső nem érdekel. Minden férfinak a szemét figyelem. Ugyanazt a fényt keresem, ami az enyémben is ragyog.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
A Kelenföldi pályaudvarról készült kép egyben az életemet is jellemzi. Mit láttok a képen? Ezt látom magam előtt nap-nap után. Ugyan a tereptárgyak változnak, de mindig csak tárgyak, növények, állatok, és az ég van előttem. Nincs ember. Nincs másik ember a létem színpadán.
Közben rájöttem, hogy valóban nincs depresszióm, egyszerűen neurózisra hajlamos személyiség vagyok. Valószínűleg így születtem, mert legkorábbi emlékeim szerint is a tömegtől elvonuló gondolkodó voltam, aki csendesen figyeli a környezetét és a többieket. Hogy közben mire gondolok; jobb lett volna megtartanom magamnak.
Biztos, hogy neurotikus vagyok, mert krónikusan kerülöm az emberi kapcsolatokat. Nézd meg a jól a Kelenföldi pályaudvaros fotót! Vagy a képtáramat. Ott sincsenek emberek a fotókon. Pechemre a neurózisom elfajult, és jelenleg azon töprengek, hogyan legyek sikeres önerőből, és később hogyan rendezzem be a magányos életemet.
Képes voltam hülyeségek miatt berágni az egyetlen egyesületre, amihez csatlakoztam. Itt morgok magamban, hogy idén nem fizetem be a tagdíjat és fütyülök a rendezvényekre. Pedig érdekel a természet, azonban az emberektől ideges leszek. Nincs dolgom veletek.
Túlságosan agresszív lettem. Azért ennyire dühös sose voltam. Amikor december 24-én elmentem a fenyőágakért, egy pár kisméretű kutya provokálni kezdett. Tipikus, „megviccelem az embert, letépek egy darabot a nadrágjából, amikor nem néz rám”, mókát akarták előadni. Az első jelére eme kutyamulatságnak elborult az agyam, és hörögve, sziszegve kilátásba helyeztem az eb felé hajolva, hogy a kezemben lévő ágvágó késsel a torkát fogom elnyiszálni. Visszafele jövet a két kutya nagy ívben kikerült. Jól tették.
Egy lezárt kuktán ülök, ami hangosan sivít. És ha nincs kiút, előbb-utóbb robbanni fogok.
Tippem szerint azért lettem neurotikus, mert gyermekkoromban a szüleim nem tekintettek egyenrangú partnernek, sorozatban figyelmen kívül hagyták a személyes óhajaimat, bennhagytak egy olyan osztályban, ahol semmi keresnivalóm nem volt, mert egyik gyerekkel sem értettem meg magamat. Az osztálytársaim szétszívattak. Aztán a pályaválasztásnál is figyelmen kívül hagyták a kérésemet, és anyagi színvonalunk ellenére az elit gimnáziumba nyomtak be, holott sokévnyi szekálás után nem akartam újabb megalázásoknak kitenni magamat.
Most meg már késő. Sose fogom tudni elvégezni a gimnáziumot, ami a mostanra felpörgetett szellemi tempómmal sétamenet lenne. Aztán szerezni egy diplomát, ami szintén könnyedén menne, mert mohón szívom magamba az új információkat és hihetetlenül impulzív az előadói stílusom. Úgy felpörgök, hogy senki sem állhat ellen a szóáradatomnak. A regényírás miatt beszédben is gond nélkül felépítek összetett mondatokat, amik egymással összefüggnek, és mindezt gördülékenyen teszem. Csak kár, hogy időközben kihulltak a fogaim, és a pótlásukra kellene egy protézis, ami kissé drága, 350.000 forint. Tehát élő beszédben se tudom kihasználni egyik jó tulajdonságomat.
Az emberek külső alapján ítélnek, aztán papírok alapján, különös tekintettel a papírpénzre.
Ezzel nincs is gond, hiszen jelek alapján tájékozódunk, így természetes, hogy első benyomásunkat is az ismeretlen személyről a szemünk útján szerezzük.
Ez van.
Kár, hogy a logikus gondolkodás még kevés az élethez.
Se pénzem, se hátterem. Így viszont nincs jövőm.
A többi ember nélkül kell boldogulnom. Hűha, ez egy fából vaskarika helyzet.
Piszkosnak, bűnösnek, selejtnek érzem magamat, miközben éget a büszkeség, az emberi méltóság utáni olthatatlan vágy, hiszen képes vagyok a logikus gondolkodásra, meglepően gyorsan vág az eszem, hetente kiolvasok egy könyvet, sose adom fel az angol megtanulását, ültettem fákat, meg tudom művelni a földet, elbűvölően kedves és vicces tudok lenni, miután meggyőztek róla, hogy biztonságos közegben vagyok.
Eddig három városban éltem. Három regényt írtam. Három hétig dolgoztam külföldön. Itt lenen az ideje a következő meglepően nagy lépésemnek. Valami nagyot akarok. A kicsi dolgokat már mind kipróbáltam és untatnak, ha pedig untat valami, az energia feltorlódik bennem. Folyamatos mozgásra van szükségem. Örökös nyugtalanság hajt. Számomra teljesen normális, hogy csak rövid időkre kötöm le magamat, aztán könnyedén továbblépek. Új cél kell, ami többet ad nekem a nyomorult létfenntartáson kívül!
Akár egy állat a 8 négyzetméteren elszállásolt magányos dolgozó. Ez nem élet.
Igen, meg kell tanulnom angolul. A nyelvtudás kinyitja előttem a világot. Szabad leszek!
Nagyon várom a pillanatot, amikor átfordul a magyar-angol arány a fejemben, és végre képes leszek angolul gondolkozni! Amint a fordulat megtörtént, azonnal lépek, és csak egy porfelhőt fogtok látni a helyemen, ami végre mögöttem lesz.
Elhagyom a nyomort, ami minden téren gyötör.
Semmi bajom sem lenne az itthoni léttel, ha a többség követné a krisztusi tanácsokat, illetve használnák az eszüket, és hozzám hasonlóan képesek lennének okos dolgokat mondani. Ugyan a párbeszédek zöme locsogó patak, de a patakok néha aranyrögöket sodornak. Élmény meglátni egy másik ember szópatakjában az aranyrögöt! Olyankor mosolyog a szemem. Oh, de rég volt részem aranyrögös párbeszédben!
Jelenlegi helyzetemben csak álmodozni tudok egy kiteljesedett életről.
A lényeg, hogy itthon fogjam be a szájamat. Ne ugráljak, mert papírok hiányában még a dilettánsnál is rosszabb jelzőt vágtak a fejemhez. Bírjam ki eme pár hónapot, tegyem rendbe magamat. Találjak valami közgyógyos megoldást a fogpótlásra. Muszáj! Fogak nélkül lehet élni (turmixgép) csak éppen a beszéd érthetetlenné válik.
A fellépésem megvan, ha összekapom magamat, a legtöbb ember utat enged nekem, mert anyámtól megörököltem a királyi tartást. Ez nem gőg, hanem a kiteljesedett ember méltósága. Amikor összeszedett vagyok, valóban egyedit láthattok.
Jelenleg viszont össze-vissza tiportam magamat, fojtogat a benső tüzem füstje, a szegénység.
Ki fogom bírni. Ha eddig kibírtam, a hátralévő pár hónap semmiség a Magyarország nevű arénában.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Végre jól érzem magamat. Szabad akaratom szerint élek, ügyelve mások szabad akaratára. Megyek a makacs fejem után.
Május végétől Hollandiában dolgozok. Leírni is hihetetlen. Jobban örülök a munkalehetőségnek mint egy nyeremény nyaralásnak. A saját erőm visz előre. Ez az igazi kaland. 
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Érdektelen lenne számomra a politikai elit ténykedése, ha nem a többség életével szórakoznának. A többségben én is benne vagyok. Eszem ágában sincs a "politikai elithez" törleszkedni, mert egy ismerősömön megfigyelhettem, hogyan megy tönkre egy becsületes ember, amint eredeti természete ellenére alkalmazkodik a "nagy kutyák" játékához. Végül a szíve megállt 40 éves kora előtt. Az ő példája elrettentő számomra. Inkább maradok szegény, de értelmileg és lelkileg önmagam, mint gazdag, de rossz irányba megváltozott.
Egyért szeretnék időlegesen hatalmat, szívesen seggbe rugdosnám a gazembernek bizonyult "urakat".
Irritál a személyük, felfordul a gyomrom tőlük, és békés elmém fortyogni kezd, ha dolgaikon töprengek. Minden tekintetben kártékonyak, hiszen közvetve is képesek ártalmamra lenni. De másokra is ugyanígy hatnak.
Kár, hogy a magyarok többsége elvesztette hitét önmagában, és képtelenné vált a változásra. Aki beleragadt a kádári múltba, holtsúlyként csimpaszkodik azokba, akik tenni akarnak valamit.
Oké, most senki se gondolja gyenge pontomnak a munkanélküliségemet. Éppenséggel van munkám, mivel alkotóként folyamatosan dolgozok valamin.
Igaz, az alkotásaimat nem tudom értékesíteni, de sokkal nagyobb haszna van/lesz az elhivatottságomnak mint ha követném az alapvető ösztöneimet és elvenném más elől a fizetős bérmunkát. A sok munkanélküli közül sokan alkalmasak a meghirdetett állások betöltésére. Fölösleges energiapocséklás lenne részemről a tülekedés a kevéske munkáért. Inkább azt művelem, amihez értek. Ez sokkal hasznosabb a reménytelen álláskeresésnél, vagy a bérmunkánál.
Az egyik ismerősöm már tíz éve alkalmazott, és sokkal rosszabb helyzetben van mint én. Elhitte, hogy dolgozóként előbb-utóbb jó élete lesz, elég csak becsületesen dolgoznia. Egyelőre semmi sem lett az álmaiból és az életcéljából. Ezért fog felmondani, hogy végre az életcéljának élhessen, és megvalósítsa mindazt, amire csak ő képes.
Ismerem a szegénységet. Azonban dolgozóként pusztán a biztonság illúzióját kapnám, mert aki más "munkaeszköze" annak nincs döntési szabadsága, és bármikor lecserélhető.
Inkább a magam urává válok, és az életcélomból fogok megélni. Ez sokaknak jó lesz. Inkább adni szeretek mint kapni. Ha már az alapvető igényeim megvannak, újult erővel dolgozok a célomon.
Talán bosszantó az idealizmusom, és sokan borítékolják, hogy majd a valóságon nagyot fogok koppanni, és fogom még nyiszálni az ereimet szamárordítás közben...
Ott rontottam el, hogy próbáltam alkalmazkodni a magyar mentalitáshoz, hogy sokáig nemet mondtam a valódi énemnek. Az igazi felem derűs és nyugodt, tele van életörömmel. Ő adja az erőmet és a hitemet. Bízok benne. Sose akart rosszat sem nekem, sem másnak.
Ha mégis elbuknék, nem fogtok tudni róla, mert egy kicsi fénypont vagyok, aminek kihunyása a szűkebb környezetén kívül senkinek sem tűnik fel. Ha azonban beteljesítem életcélom, milliók életét fogom a jó irányba fordítani. Ez az igazi feladat, és a valódi gazdagság. Ez az én leendő "vagyonom" és örökségem egyben.
Ha pedig egy elvakult futóbolond lennék, az sem baj, mert jobbára ártalmatlan vagyok, aki remekül szórakozik alkotás közben.
Semmi sem fontosabb az igaz életnél.
Születés és halál, két fix pont. Ami közte van, az az út, a változás, a fejlődés, a gyarapodás és a gyarapítás útja. Adni és kapni, és így jutni előre a kiteljesedés felé. Micsoda játék! Remek kaland.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy berontok a katolikus Mari nénihez és az arcába ordítom, hogy nincs isten, aztán elszaladok felgyújtani a templomot.
Hagyom szabadon álmodozni az embereket. Egyedül az átkozott magabiztosságuk zavar, ami a fanatizmus melegágya. "De én tudom, hogy te, kedves Algieba - aki szereti a sütiket, virágokat és eteti télen a madarakat, hogy te, aki sose kívántad másét, és nem ütöttél meg senkit, szóval egy átlagos "jó" ember vagy -, ha nem hiszel az egy istenben, akkor a pokolban fog elrohadni a lelked!"
Hol van a nyoma ebben a nyílt zsarolásban a szerető istennek?!?
Higgy benne, különben halálod után még egyszer megdöglesz, mert a lélek is meghal az utolsó napon...
Ez is már miféle állítás?! Csöpög belőle a szeretet...
Jobb távol maradnom a vallásos emberektől. Több mint fura elképzeléseket dédelgetnek az elméjükben.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Ellentmondásos információk közé keveredtem, ami ismét bizonyítja, hogy soha semmi se tisztán fehér vagy fekete.
Állítólag Kertész Ákos egy csomó állami díjat elfogadott az előző, "átkos" rendszertől, amitől pénzügyi juttatásokat is kapott. Ha ez igaz, hogy le lehetett kenyerezni, akkor könnyen lehet, hogy csak annyi a baja, nem kap pénzt a narancsos fiúktól.
Persze ez így durva leegyszerűsítése a helyzetének, és könnyen lehet, hogy valótlan.
Hmhm.
Zavarban vagyok. Alapvetően tisztelem és féltem az időseket. Azonban az idős kor sem mentség arra, hogy a múltban eladta magát a diktatúrának! Ha ez így volt, akkor nincs okom együtt érezni Kertész Ákossal.
Van egy gonosz mondás, amit én magam is átvettem: "aki kurvának állt, ne sírjon, ha elfogytak a fizetős vendégek, és felkopik az álla."
Ejnye. Most nagyon csúnya voltam, de mindig feldühít, ha megneszelem, hogy átverték érző szívemet.Legyen könnyű és békés élete Kanadában! Részemről nincs harag az irányába. Épp eléggé megbüntette magát a meggondolatlan dühkitöréséért.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Egy katasztrófa volt az éjszakai alvásom. Egyáltalán nem aludtam ki magamat, és a pocsék éjszaka miatt ideges és agresszív vagyok. Pedig tényleg fáradt voltam, minden porcikám könyörgött a pihenésért, mégsem tudtam sötétben aludni. Miért?! Miért nem tudok éjszaka aludni, csak és kizárólag a délelőtti órákban pihentető az alvásom. Persze akkor, ha a családtagjaim nem járkálnak ki-be, hogy kéréseikkel felrázzanak a szunyókálásból. Ha békén hagynak, akkor frissen ébredek, és nyugodt vagyok, kenyérre lehet kenni. De ha nem alszom ki magamat, akkor minden elfojtott indulatom kérlelhetetlenül áttöri a józanság korlátját és tombolni kezdenek. Most itt ülök a géppel az ölemben és azon kesergek, hogy idebent "áll a bál". Jelenleg éppen lázadás zajlik, csak az indulatok senkit és semmit se találnak, amit jogosan szétszedhetnének. Azt már rég leszavazták, vagy inkább elnapolták, hogy öngyilkosok legyenek, mert akkor vége lenne a bálnak. Na, ettől se boldogak, az egyik legnagyobb pusztító ötletük garantáltan véget vetne mindennek a saját nézőpontjukból nézve. Ettől még idegesebbek. Vagyis én vagyok az ideges, de jobb szeretem két lépés távolságból szemlélni a saját érzéseimet is, hogy rájöjjek, tulajdonképpen mi a baj?
Az a baj, hogy az egyik testi bajom kezdi átlépni a tűréshatáromat és hamarosan szakember segítségére lenne szükségem, de a tönkrement egészségügyi rendszerben munkanélküliként esélyem sincs normális ellátáshoz jutni. Elkerülhetetlenül a vesztesek közé kerülök, ha tönkremegy az egyik végtagom. Ez már közel sem intézhető el egy vállrándítással, ebcsont beforr. Orvosi kezelés nélkül nem jön rendbe. A fenébe!
Oké, csak magamra haragudhatok, túl sokáig bujkáltam önön problémáim elől. De mi a fenét tegyek, ha gyenge emberként én is a legkisebb ellenállás mentén haladok az életutam során, és hárítani mindig könnyebb mint az asztalra csapni és cselekedni. Ki vagyok én, hogy helyet követeljek magamnak a porondon? Egy senki.
A francba, igen, igazuk van az érzéseimnek, elbasztuk. Sajnos abban is igazuk van, hogy öngyilkosok nem leszünk, mert ez puhány emberként számomra kivitelezhetetlen. Állatot sem tudtam ölni, akkor embert hogyan ölhetnék?
Marad a hiszti. Semmi baj. Szedjem össze magamat. Ha már egyszer ember vagyok, egyenesen húzzam ki magamat és vállaljam fel a hibás döntéseim következményeit. Ez az egy helyes döntés van. Lesz, ami lesz. Jobb, ha tudomásul veszem, én választottam. Tehát nem kell öngyilkosnak lennem, így is úgy is elpusztítom magamat a csökönyösségemmel. Emiatt pedig fölöslegesen hisztizek. Felnőtt ember vagyok, nincsenek illúzióim. Erősnek kell lenni, és mértékletesen kegyetlennek. Ezt látom a természetben is. Tehát nyavalygok egy kicsit, nem szólok a családnak, hogy mi a bajom, mert ők se tudnak segíteni, ellenben a szorongásom miatt agresszív leszek velük, de ez már mindig így megy, ha bajom van, indulatosan acsargok még rájuk is. Senki sem tud segíteni. Még én sem magamon. Hiába vagyok szellemileg és érzelmileg gazdag, szart sem érek. Ez van. Ezt se egyszerű feldolgozni, de megoldom. Leírható veszteség vagyok, így aztán nincs semmi baj. Erre meg itt zokog a túlzott együttérzésem: "te olyan kis cuki vagy, annyit tanultál önszorgalomból, olyan szépen bánsz a szavakkal és olyan ügyes süti készítő vagy, nem igaz, hogy rád nincs szükség és emiatt meg akarsz halni..."
Oké, nagyon kedves az együttérzésem, de van egy nagy igazság, hogy nincs tökéletesen jó ember, tehát én sem vagyok jó, vagyis titkolt rossz tulajdonságaim miatt teljes mértékben megérdemlem a büntetésemet. Húzzam ki magamat, és játsszam el a rám osztott szerepet illúziók nélkül, fanyar mosollyal az arcomon, kérlelhetetlenül.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Oké, ügyesen elrendeztem magamban a dolgokat. Ha az embernek nincs társasága, mert mindenkit vetélytársának tekint a létezésért folytatott mocskos küzdelemben, akkor muszáj önmagára támaszkodnia.
Kizárólag a családtagjaimat tűröm el a közelemben, mert a génkészletük részben azonos az enyémmel. A közös "vér" miatt szeretem őket, ha van rá lehetőségem gondoskodom róluk, megosztom velük azt a keveset, amim van, és kölcsönösen segítjük és elviseljük egymást.
Azonban az emberiség jelentős részével semmi dolgom, és a megfogyatkozott természeti javak miatt a többséggel szemben növekvő haragot érzek. Meg kell védenem magam és a családom részére azt a keveset, amit birtoklunk a világból.
Nehéz küzdelem lesz. De inkább harcolva dögöljek meg, mint végleg legyengülve más áldozataként.
Tehát félre butuska indulatok, adjatok helyet a józan és kérlelhetetlen észnek. A mai parancs, műveld a kertet. Ideje cselekednem.
Szép dolog a szolidaritás, de szart sem érek vele. Harcolnom kell, különben eltaposnak. Tudom, hogy mire képes az ember. Ideje alkalmazkodnom és használnom mások technikáit, ha élni akarok.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Kertészkedni jó volt. Idén nem hagyom "égig nőni" az aljnövényzetet.
Bárcsak lenne jövedelmem, hogy rendbe tudjam tenni a kerítést. Kellene egy mély kút is, ahogy jó lenne egy tyúkól és még egy csomó minden.
Hétköznapi vágyaim vannak, de még ezeket se tudom megvalósítani.
Ennyi ésszel hogyan lettem életképtelen?!?A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
A kerti munka során csak a feladataimra koncentráltam. Ez a "semmire se jó" hobbi elégedetté tesz. Szeretek kertészkedni. Bárcsak több erőm lenne! Sajnos puding testfelépítést örököltem a felmenőimtől. A francba, de született értelmiségi vagyok... ööö élőben tagadom, hogy bármi közöm lenne az értelmiséghez. Az önállóan gondolkodó ember kies hazámban egyenlő a sátánfattyával, aki tutira rosszban sántikál. Ez van. Én mindig is kívülről szemléltem a "nyájat".
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Anyánk túl korai gyermekvállalása összetört. Sajnos az anyánk "kicsi énje" vagyok. Nem tudok leválni róla, vele együtt fogok meghalni, ha korábban nem halok meg. Amit nem kaptam meg kiskoromban: egy normális énkép, önbizalom, és bizalom a világban, bepótolhatatlanok. Sok pszichológiai szakirodalmat olvastam el, apró darabokra szedtem magamat, jártam szakemberhez, kipróbáltam az életmód váltást is (három másik városban éltem), de nem, nem megy, nem tudom megjavítani, ami törött bennem. Senkit se tudok szeretni megfelelően, miközben mindenkinek a helyzetébe bele tudom képzelni magamat az együttérzésemnek köszönhetően. Ez egy átokverte adottság. Épp ez szolgáltatott ki anyánk depressziójának. Azonban nem őt hibáztatom, még ha úgy is tűnne, hanem magamat, és így közvetve őt, hiszen a kicsi énje vagyok. A kör bezárult, nincs menekülés a csapdából.
Most azon töprengek, hogy önmagam leselejtezése esetleg egy tudatalatti szívesség anyám felé, hisz lám, a kicsi énje se vitte semmire, szóval a saját sikertelenségemmel akarom felmenteni őt a saját hibás döntése alól, ami pocsék reakció részemről, mivel az állapota ettől semmit se javult, ugyanolyan "őrült".
Akárhogy is forgatom, ez egy szar helyzet, amiből nem tudok vagy akarok kilépni.
Mitől rettegek? Anyám és a saját halálomtól, hogy örökre elvész, ami csak rövid ideig volt meg, az önzetlen szeretet.
Minek ismerjük meg a boldogságot, ha egyszer soha többé nem szerezhetjük meg, és utána csak fájdalomban lesz részünk? Az élet a legrondább kibaszás. A kozmosz gonosz tréfája.Halál pontosan tudom, hogy mi a bajom, mégis tehetetlen vagyok.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
-
Az idegesít a legjobban, hogy én ezekre az emberekre, a döntéshozóinkra, felnéztem, tiszteltem őket. 2006-ig mindegyik választás népünnepély volt számomra. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy szavazhatok. Aztán 2006 őszén lelepleződött, amit már egy ideje sejtettem, de nem mertem beismerni, hogy a politikusaink fűben lapító kutyagumik. "4 évig nem csináltunk, semmit." "Hazudtunk."
ÁÁÁ
Aztán jött a fidesz szította utcai randalírozás, a vekkerórás tüntetés, meg hasonló idiótaságok. Pedig egyértelmű volt, hogy a fidesznek esze ágában sincs átvenni a kormányzást, mert még szeretné 4 évig a saját levében rohasztani az mszp-t, az egykori mszmp másik felét. Bár tudom, hogy jogilag az mszp az mszmp utódja, de megfigyelve a fideszes nagykutyák gondolkozásmódját, szellemileg egyformán utódjai a volt pártnak. Nevetséges, hogy egy párti kormányzást csinálnak a 4 évük alatt. Akkor mire föl a parlamenti demokrácia, a több pártiság, ha mindegyik ugyanolyan utolsó szemét, pénzéhes, korrupt, hazug, kétszínű gazember? Ők lennének a magyar nép legjobbjai?! Kétlem. Állítólag a pénzügyi világ nagykutyái mind mutatnak pszichopatákra és szociopatákra jellemző viselkedésmintákat. Szerintem ez így van a politikusoknál is. Valamilyen mértékű lelki deformitás (erkölcstelenség) szükséges a többség átveréséhez.
Az emberi természet része a rosszra való hajlam. Persze eleve csak az ember szokott merengeni a jóról és a rosszról, és ezekkel kapcsolatos véleményét egyéni és pillanatnyi élethelyzete befolyásolja, vagy a közösség elvárásai vele szemben. Például a dalai láma a neveltetése és a száműzetése miatt lett egy bölcs gondolkodó. Ha azt várják tőled, hogy tényleg legyél egy komoly és felelősségteljes lelki vezető, és erre nevelnek kiskorod óta, akkor bizony igyekszel eleget tenni a közösség felkérésének.
Van egy olyan érzésem, hogy a politikusaink neveltetése khm, ama átkos évtizedekben nem éppen a magas szintű erkölcsiségről és tudásalapú társadalomról szólt. A magyar társadalom alapja, a mutyi, illetve a "mi kutyánk kölyke" vélekedés. Hülyeség meglepődöttnek lennem. Ezek mind a "Kádár gyermekei". Sose lesz belőlük értelmes, nyugati szellemiségű, magas erkölcsű vezető. Sajnos még kiskorunkban el lettek rontva. Ez van.
Aki teheti, meneküljön! Itt még 40 évig, amíg Kádár szelleme kísérti az embereket, változás, fejlődés nem lesz.
Ebben már halál biztos vagyok.[ Szerkesztve ]
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
A jó vezető összerántja a hasonló érdeklődési körű embereket, és esze ágában sincs dirigálni nekik.
Mivel Orbánnak masszív rajongótábora van, félnék igazi Orbán hívővel egy fedél alatt tartózkodni. A rajongásnak van egy olyan foka, ami erősen torzítja az ember valóságérzékelését, és engem, aki utálja Orbánt, Gyurcsányt és az összes haza kiárusító gazembert, egy Orbán hívő képes lenne ellenségének tekinteni.
Futás innen!A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Jobb szeretek az arany középúton járni, de a politikusaink ámokfutását nem bírom szó nélkül hagyni. Annyira tenyérbe mászó képük van, de bottal se nyúlnék hozzájuk. Ellenben a tűz még a gennyes sebet is kiégeti és fertőtleníti...
![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Vár rájuk a tisztítótűz. Ennyi bűnnek előbb-utóbb megérkezik a büntetése.
Hazugnak lenni rossz. Nagyon egyszerű oka van ennek. A hazugság kétszer fáj és oda-vissza hat a pusztító ereje. Az igazság egyetlen egyszer fáj, de megerősít, tettre és fejlődésre sarkal. Magyarország pusztulása elkerülhetetlen a hazugságok mennyiséget tekintve. Szánalom kategória, hogy a pusztulásban tevékenyen részt vettek a "legjobbjaink", a nép választott vezérei, a köpönyegforgatásban EPIC szintű mesterek, jobb- és bal oldali politikusok együtt, kéz a kézben.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
Két rövid cikket írtam. Ezek feldobták a kedvemet. Most pedig ideje kézbe vennem a szerszámait és hadba indulnom az életerős (gyom)növényzet ellen.
Megjegyzés: Tetszik, amikor "egzotikus" országban nyitja meg valaki a blogomat. A mai trió: India, Mexikó, Argentína.
Sürgősen fel kell frissítenem az angol tudásomat! Ezzel a szószátyár, kedves természettel nagyobb piacra kell kimennem! 15 millió ember közt túl kevesen vannak a hozzám hasonlók, a lehetséges "rajongóim". Egy művésznek szüksége van a műveire fogékony "vásárlókra", különben felkopik az álla. Ez pedig a közösségnek is veszteség. Lelkiismeretes (élet)művész vagyok, ráadásul őszinte, ami előnytelen tulajdonság egy hazugságukra épülő társadalomban. Semmi pánik, elég öreg vagyok már a túléléshez. Ha eddig nem öltem meg magamat... 
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
-
-
3100 fölé lépett a havi oldalmegjelenítések száma. Oké, haladok. Észnél kell lennem, mert októberben rendesen fel fog pörögni a blog, mivel berobban a szezon az esőknek köszönhetően, és ettől megugrik az érdeklődés a vadon termő gombák iránt.
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
-
-
Átkúszott a 19000-en a havi oldalmegjelenítések száma. Sajnos a gombák iránti nagy érdeklődést a tragikus esetek szítják és nem a tudásszomj.
Groteszk, de igaz, hogy minden rosszban van valami jó, mert az érdeklődők a mérgező gombákra keresnek rá, és találják meg a róluk szóló írásaimat, így legalább ők nem fognak megmérgeződni.A bloggal minden rendben.
Egy bajom van, hogy nincs pénzem. Fogalmam sincs, hogy miből fogom kifizetni a szakellenőri tanfolyamot, amire még lehet jelentkezni. Január egytől nem lesz OKJ-s képzésben. Ez az utolsó lehetőségem, hogy megszerezzem a szakellenőri végzettséget. Oké, hogy a tudásom megvan, de ettől még pl. nem lehetnék piaci szakellenőr! Tehát kell a tudásomat igazoló papír. A francba, hogy egész életemben hadilábon állok a pénzzel! A pénzhez nem értek. Sóhaj.
Majd csak lesz valahogy.
[ Szerkesztve ]
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
-
-
A blog látogatottsága jelzi a gombaszezon csúcsait. A november közepi tetőzés után meredeken zuhan, jelenleg 13000 alá esett. A lényeg, hogy folyamatos legyen a blog szerkesztése, mert jövőre tutira meg fog duplázódni a látogatottság.
Miért nincs több írásom a logouton? Idén kb. 200 cikket írtam, amiket a Gombamániában publikáltam. A többi bejegyzés rövid szösszenet, kép vagy videó. Idén 400 bejegyzés lesz! Ráadásnak pótlom a júliusi cikkeket is. Az idei vállalásom volt, hogy naponta frissítem a Gombamániát. Júliusban megbotlottam, mert a kánikula kicsinálta a gombavágyamat, de aztán augusztusra összekaptam magamat, és rendesen felpörögtem. Októberben elmentem a netgombászok találkozójára. Ez már a negyedik volt nekem. Alaposan kigombásztam magamat. Sikerült vargányát gyűjtenem! Se a nátha, se a fogfájás nem tudta elrontani az örömömet.
Azt hiszem, beleszerettem a gombákba. Előbb-utóbb mindenki megtalálja élete nagy szerelmét. Az emberekben könnyű csalódni, önmagamban is, de a gombák sosem hazudnak. A gomba, az gomba. Mese nincs.
Miért élek harmóniában a természettel? Valamihez kötődnöm kellett a magányos gyermekkoromban.
A természet az igazi anyám.A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
Én az örök pesszimista...
Ez is már miféle állítás?! Csöpög belőle a szeretet...![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Vár rájuk a tisztítótűz. Ennyi bűnnek előbb-utóbb megérkezik a büntetése.
Aktív témák
- HiFi műszaki szemmel - sztereó hangrendszerek
- Milyen légkondit a lakásba?
- War Thunder - MMO Combat Game
- Rendkívül ütőképesnek tűnik az újragondolt Apple tv
- A fociról könnyedén, egy baráti társaságban
- Anime filmek és sorozatok
- Autós topik
- Ubuntu Linux
- Trollok komolyan
- Internet Rádió építése (hardver), és programozása
- További aktív témák...
- 1.250.000 FT helyett 940.000 FT !! MacBook Pro 16" M3 Pro 12CPU / 18GPU / 18GB / 512 SSD
- RTX 2080TI ROG STRIX GAMER PC
- AKCIÓ !! M3 Chip - MacBook Pro 14" 8C CPU / 10C GPU / 8 GB/ 1 TB / Bontatlan / Magyar
- Tidradio td-h3 akkumulátor
- HP ZBook Studio x360:i7 9850H,32GB,512GB,P2000,15.6" UHD 3840x2160 TOUCH 600nit 100%AdobeRGB,HP gari