Hirdetés

Aktív témák

  • Algieba

    őstag

    LOGOUT blog

    Ez a rét nem terem virágokat nekem...

    Naplementekor sétáltam egyet Gazdagréten. Semleges hangulatban tettem egy nagy kört a lakótelepen. Visszafele az ígéretének megfelelően visszahívott a húgom és elmondta az otthoni híreket. Hosszú percekig emésztettem a hallottakat, majd összefacsarodott a szívem. Olyan hangulat kapott el, mintha valaki meghalt volna. Szerencsére semmiféle haláleset nem történt, még a tengerimalacaim is a legjobb egészségnek örvendenek. Csak leesett a húsz fillér a nagy tervvel kapcsolatban. Sosem volt dolgom a pénzügyi rendszerekkel. Fogalmam sincs, hogy eszik-e vagy isszák őket. Ezért lelkesített fel a terv, mert lövésem sem volt a valódi kilétéről. Aztán ma leesett a felismerés és súlya összezúzta finom álmaimat.
    Most elég pontos képem lett a kétségbeesésem mértékéről. Bár ismét összeszedem magamat és megmutatom a munkás öklömet a világnak, de eme tiszteletköröm az utolsó lesz.
    Elegem van a hazugságokból. „Igen, én csak egy buta és csúnya nőstényállat vagyok. Igen, örömmel feltakarítom a mocskát. Igen, nyugodtan lenézhet.”

    Ma sem telt el a nap angol tanulás nélkül. Fordítás közben jó hangulatom volt. Aztán estére visszatért a rettegés. Ilyenkor gyűlölöm, hogy a szüleim világra hoztak. Sosem fogom megszegni az eskümet, hogy nem örökítem tovább az ember általános nyomorát, szerencsétlenségét, gyengeségét és egyéb csúf tulajdonságát. Velem kihal a vérvonalam. Ez az életem egyetlen jó döntése.
    Egyetlen egy dolgot bánok, hogy életre kényszerített két tudatlan fiatal, apám és anyám.

    A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.

Aktív témák