Új hozzászólás Aktív témák

• #131431 Miklós315 aktív tag

  Új Válasz 2020-01-29 15:24:45 #131431

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Miklós315

  aktív tag

  Jojo Rabbit

  Waititi előnyére válik a komoly téma – háború, antiszemitizmus, propaganda –, mely kordában tartja gyermeteg poénjait, és energiáit a zseniális utalásokra, áthallásokra fordíthatja. Nagyszerű, érzelmes-humoros tanmese a felelősségről (ember emberek iránti; a felnőttek új, ifjabb nemzedék iránti felelősségéről).
  A történet egyszerűen halad előre, nem túl nagy időt felölelve - valamikor a háború végén járunk -, hogy bemutassa a kis tudatlan Joseph „felnövését”. Jojo többször elszólja magát, mennyire nincs képben dolgokkal, de a propaganda - teljes mesevilágával - élénken dolgozik gyermeki elméjében, míg a valóság könyörtelenül szembenézésre nem készteti képzelt-idealista világa mélységeivel. Lassan, de biztosan saját kútfőből kell önálló értékítéleteket alkotnia, és önálló döntéseket kell hoznia.
  A színészek kiválóan teljesítenek, a karaktereik röviden, de odafigyeléssel lettek megírva. A legtöbb játékidő persze Jojónak és Elsának jut, érzékenyen játsszák szerepeiket, s szép ívet jár be a kisfiú. Rosie (Scarlett Johansson), az édesanya kevés időt tölt a vásznon, de nagyszerűen tudja átadni karaktere rétegeit: a „feltétel nélkül szerető anyát”, a „jó embert, aki próbálja megtenni, ami tőle telik”, és a „színészt, aki védi szeretteit”. Sam Rockwell figurája is többrétegű: kötelességtudó, de nem fanatikus. Az a fajta jó ember, aki hű a hazájához, de tisztábban lát, mint bármely más hivatásos a filmben. Waititi Hitlere pedig annyira van túltolva, amennyire szükséges ahhoz, hogy vászonra vihesse. Sőt, néha erősen sikerül megragadnia eredeti lényegét is néhány szózata során, mellyel most színészként is plusz pontot könyvelt el nálam.
  Néhány - kiváló arányérzékkel megalkotott - rövid jelenet segít a gyermek világával párhuzamosan zajló felnőtt valóság ábrázolásában, ezekből pedig egy kiemelkedik: a legfőbb drámai csúcspont, amely példaértékűen lett kivitelezve. Egyébként engem váratlanul ért; erős, de indokolt húzás volt.
  A dialógusokat vegyesnek érzem. Egyrészt lopva van a Folytassa, doktor! közismert „Doktor!”-ozásos köszönése, továbbá a mexikói patthelyzet említésénél is kiestem a hangulatból. Másrészt viszont Elsa és Rosie szövegei hibátlanok (indokoltak, mélyek).
  A zenék tetszettek, jól működtek. A film hossza teljesen rendben van, külön örülök, hogy nem egy háromórás nagyeposzban kívánták elnyújtani ezt az, ily módon tömény, tartalmas sztorit.
  Kiemelkedő előadás a náci Németország végnapjainak sokszínűségéről, a tudatlanságból fakadó gyűlöletről, általában az emberek egymással való negatív kapcsolatáról, miközben mindig beszüremkedik egy kis fénypászma a remény képviseletében – eddig még mindig felülkerekedett a jó a rosszon (ha időbe is tellett).

  #értékelés

  [ Módosította: Viszlát ]

  "Szerintem."

Új hozzászólás Aktív témák