Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #71562240

    törölt tag

    A rendszer által mutatandó részletezettség tekintetében én is leteszem a garast. És akkor le lesz téve.

    A hangrendszernek az legyen a feladata, hogy minden információt kiszedjen a hangfelvételből, és az összes információt áteressze magán. Tehát a hangdobozon minél inkább az az információ jöjjön ki, ami a hangfelvételbe bele lett téve. A rendszertől nem okos dolog információelnyomást várni, tehát ha a hangfelvételen nekünk nem tetsző zajok-zörejek vannak, kérjük számon a hangfelvételen, és hallgassuk a zeneművet másik előadás nekünk tetsző hangfelvételéről (ez persze csak a komolyzenével működik, pop-rockzenén eszed, nem eszed, nem kapsz mást).
    Na de, a hangfelvételen se feltétlenül érdemes számonkérni olyasmit, amit nem érdemes (amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, egy fenékkel két lovat nem lehet megülni). A hangfelvétel mutassa meg az információt, ami az előadáskor történt. A vitatható téma a közelmikrofonozás versus tömbmikrofonozás. Ha kevés mikrofonnal veszünk fel, valóságosabb (mármint a nézőtéri élményhez hasonlóbb) lesz a zene tömbje, egysége, de gyengébb lesz a hangminőség, sprődebbek lesznek a hangszínek, elvész a dinamika, mert a mikrofonok hangminősége (benne a jel-zaj viszonnyal) drasztikusan romlik a hangszertől való távolodáskor - a fül-agy nagymértékben kompenzálja a távolodás hangminőségváltozását, a mikrofon egyáltalán nem. A mikrofon szükséges, de rossz. A mikrofon pfuj! Tehát, ha jó hangminőséget, hangszerszerű hangszíneket, széles dinamikát akarunk, sajnos többé-kevésbé közelmikrofonozni kell (én inkább a közelmikrofonozással alkuszom meg, mint a Proprius típusú kétmikrofonos hangminőséggel, és a sokhangszeres művek hangszereinek közelmikrofonozott hangfelvételkori okos arányításával sokminden megvalósítható a zenemű elhangzásakor való részletarányokból). Ne elnyomjunk információt, hanem arányítsunk okosan hangszereket, hangszerkórusokat a hangfelvételkor.

    Ám de, mi a fontos zaj a hangfelvétel számára és mi nem az? Megmondom. Például a gitározás húrcsikordulásai a játék része. Erről ne is nyissunk vitát, ha szólószonátát hallgatsz kamarateremben, rendesen hallod a hangszerjáték minden zörejét, ez van, egyik hangszerjátékos se orchideaillatút szarik. Hogy az orgona fújtatójának a hangja hozzátartozik-e a játékhoz, véleményesebb. Hogy a nézőtéri köhögés, széknyikordulás, a színpadi padlózajok... nem a játék részei, az nyilvánvaló, de nem nyomandók el mesterségesen a hangfelvételben, egyrészt mert a valóság részei, másrészt mert az ilyen zajelnyomás a hangminőséget is elnyomja, harmadrészt mert csak.
    Ha sokhangszeres a zenemű, akkor persze elnyomja a sok hangszer az egyes hangszerek játékrészleteit - tehát sokhangszeres zeneműnél a valóságos információra törő hangfelvétel nem közelmikrofonoz, hanem tömb, de ekkor meg lásd a hangminőségromlást. Tehát vagy a közelmikrofonos zajokat vesszük tudomásul egy sokhangszeres zeneműben vagy a hangminőségromlást, hiszen mindkettőt nem tudjuk eliminálni hangfelvételkor, mert egymás ellen játszó paraméterek (valamelyes lehetőséget azért ad a fentebb említett keverőasztali arányítás). Ebben lehet ízlések közt beszélgetni, hogy a sokhangszeres zeneműveknél a hangminőséget-hangszíneket-dinamikát tartjuk fontosabbnak vagy a túlrészletezettség mellőzését. Vagy vagy. De ez nem a hangrendszerünk ügye, hanem a hangmérnöké. A hangrendszerünk legyen tökéletesen információáteresztő. A rendszertől információelnyomást remélni nem helyes. Információáteresztés jó, információelnyomás rossz. Az információk egyenlők, de vannak köztük egyenlőbbek.
    A hangfelvételben levő információ nem zaj, hanem a valóságos történés. Mondjuk mint amikor a portréképen rajta vannak az alany szemealjának szarkalábai is. Ez a valóság. Ez az élet, Babolcsai néni.

Új hozzászólás Aktív témák