Az USA jelenleg elképesztő erőforrásokat fektet be annak érdekében, hogy az élre ugorjon a csúcstechnológiás chipgyártást tekintve. Hiába származik ugyanis a technológiai háttér nagyrészt az Egyesült Államokból, a legmodernebb gyártástechnológiák a konkrét gyárakban elsőként Tajvanon érhetők el, ami bizonyos szempontból hátrányos a nyugat számára.
Hirdetés
Az elérendő cél tehát egyértelmű, de az USA-n belül egyedül az Intel képviseli hazai cégként a chipgyártást, amely vállalat ebből a szempontból már rég nincs az első helyen, a TSMC után még talán a Samsung is megelőzi őket. A Trump-adminisztráció azonban komoly anyagi segítséget kínált fel, amikor részesedést vásároltak a cégben, csakhogy ezzel nem oldották meg a gondok gyökerét.
Utóbbiról Rene Haas, az ARM elnök-vezérigazgatója beszélt az All-In Podcast nevű YouTube csatorna podcastjében, ahol részben kifejtette, hogy az Intel az EUV-ra való átállást kezdte meg túl későn, és ez okozhatta a trónfosztást a TSMC-vel szemben. A tajvaniak tehát a korábbi első helyezett egy stratégiai hibáját használhatták ki, és ez jól mutatja, hogy miért nehéz az üldözők szerepe a chipgyártás területén, mivel önállóan csak úgy nem lehet az élre ugrani, ahhoz a vezető cégnek valamit el kell vétenie a terveiben.
Rene Haas a fentiek mellett felvetett egy másik, nem igazán vizsgált nézőpontot, bár a TSMC korábban már utalt rá, amikor zajlottak a gyárépítései az USA-ban. Anno a tajvani bérgyártó vezetője az USA mérnökeit csecsemőknek hívta a tajvani mérnökökhöz viszonyítva, amivel arra reflektált, hogy a szaktudást tekintve nagyon messze vannak a szükséges szinttől. Az ARM vezére is ezt jegyzi meg, hogy az Egyesült Államok nem képzett ki egy olyan generációt, amely a chipgyártói állásokat jövedelmezőnek és presztízsértékűnek tekintené. Az efféle, úgynevezett kékgalléros munkák kevésbé értékesek a potenciális munkavállalók számára, miközben Tajvanon presztízsértékűnek számít a TSMC-nél dolgozni.
Van tehát egy olyan kulturális különbség, amit az USA a belföldi állampolgárokkal nem fog tudni egyhamar ledolgozni, és ez a tényező nagymértékben akadályozhatja majd a csúcstechnológiás chipgyártás kiépítését az Egyesült Államokon belül. Emiatt alapokról felépített reformra van szükség, ezen belül is a nemzetstratégiai érdek szerint kell felkészíteni az új generáció nézőpontját, vagy be kell telepíteni a szakképzett munkaerőt, akik rendelkeznek a kellő tudással, és az épülő modern gyárakban is szívesen dolgoznának. Utóbbi egyébként nem lenne gond az USA-nak, hiszen az ország nagyon sokat profitált régebben abból, hogy a magas fizetésekkel elcsábították a más nemzetiségű, tehetséges szakembereket, viszont a Trump-adminisztráció nem kifejezetten rajong a gazdasági bevándorlókért.
