Az Intel újabb részleteket tett közzé előkészületben levő processzorgenerációiról. A 45 nm-es csíkszélességgel és újfajta, hatékonyabb működést lehetővé tevő tranzisztorokkal gyártott, Penryn kódnevű lapkák mintapéldányai már korábban elkészültek, és a tervek szerint még ebben az évben piacra is kerülnek. A Penryn az aktuális Core 2 és Xeon processzorok alapját képező architektúra továbbfejlesztett változataként fogható fel, ami elsősorban gyártástechnológiai váltást jelent, de a funkcionalitást tekintve is történt előrelépés.
Kisebb, de erősebb
A Conroe mag 291 millió tranzisztorával szemben egy kétmagos Penryn mintegy 410 millió tranzisztort fog tartalmazni (főként a másodszintű gyorsítótár 4-ről 6 MB-ra növelése miatt), alapterülete a kisebb struktúraméretek miatt így is mintegy negyedével csökken: a Penryn mindössze 107 mm2 méretű. Természetesen lesznek négymagos változatok is, ezeket azonban a Penryn-generáció esetében továbbra is két kétmagos lapka közös tokozásba helyezésével állítják elő.
Az Intel Conroe–Merom–Woodcrest mesterhármasához hasonlóan egyaránt a Penryn alapjaira épül a notebookokba, asztali számítógépekbe és szerverekbe szánt processzorok újabb generációja, összesen hat nagyobb típuscsalád tizenöt tagja. A számítási teljesítmény és a fogyasztás aránya már a gyártástechnológiai fejlődés következtében is javul, ez azonban nem minden. A Penryn mobil változata az energiagazdálkodás szempontjából egy újabb, Deep Power Down állapotot vehet fel. Ebben felfüggeszti az órajel-disztribúciót, kikapcsolja mind az első-, mind a másodszintű gyorsítótárait, így az üresjárati fogyasztás egészen minimálisra esik vissza. A Core 2 processzorokban megtalálható Dynamic Acceleration Technologyt is továbbfejlesztették, amiből főként egy szálon futó alkalmazások profitálhatnak. Az egyik mag inaktív állapotában a másik magot – amíg a fogyasztási, hőtani korlátai megengedik – gyorsabb működésre lehet bírni.
Penryn
A Penryn-generáció a jelenlegi Core-alapú processzoroknál nagyobb órajelű változatokban is piacra kerül, asztali gépekbe és szerverekbe való típusok lesznek 3 GHz-nél nagyobb sebességgel is. A fogyasztási kategóriák alapvetően nem változnak, bár az asztali CPU-knál nagyobb lesz a szórás: lesznek 40 wattos, energiatakarékos modellek is, de a legnagyobb teljesítményű, összesen 12 MB L2 cache-sel ellátott négymagos chipek TDP-je újra 130 watt körüli értéket vehet fel. A Penryn processzorok lábkompatibilisek lesznek a Core 2, illetve Xeon 5300-as chipekkel, bár a szerverplatformokon várható a rendszerbusz órajelének 1600 MHz-re történő emelése, ami már a chipset térfelén is változtatásokat feltételez.
A számítási kapacitás növelését szolgálja a tudományos és multimédiás alkalmazásokat, keresési algoritmusokat gyorsító SSE4 utasításkészlet, valamint több architekturális fejlesztés. Ezek közé tartozik az osztási műveletvégzés és a virtualizációval kapcsolatos műveletek jelentős gyorsítása, ami ráadásul teljes mértékben hardveres megoldás, azaz nem igényli a szoftver módosítását.
Nehalem, a kis gömböc
A Penryn 2008-tól fokozatosan a Nehalemnek adja át a helyét, mely sok szempontból gyökeres újítást jelent az Intel eddigi stratégiájához képest. Vége szakad a klasszikus rendszerbusz korának, ehelyett a processzormagok egymás között és a chipsettel pont-pont kapcsolatokon keresztül fognak kommunikálni, hasonlóan az AMD HyperTransport infrastruktúrájához. A Common System Interface néven emlegetett megoldás egyúttal közelebb hozhatja egymáshoz a Xeon és az egyelőre külön kasztként kezelt Itanium családot, ugyanis mindkettő ezt fogja használni. A lépéssel az Intel racionalizálhatja fejlesztési költségeit, miközben nagyobb rugalmasságot szerez termékpalettája alakításában.
A Nehalem mikroarchitektúráját és magát a tervezést is modulárissá, könnyen skálázhatóvá teszik, így a keresletnek megfelelően tudják kialakítani egy-egy újabb processzortípus felépítését. A CPU-ba így akár nyolc mag is kerülhet, melyek a visszatérő Hyper-Threading révén 16 virtuális processzorként üzemelnek, de variálhatnak a gyorsítótárak méretével, és immár bekerül a processzorba a memóriavezérlő, egyes esetekben akár a grafikus vezérlő is. Utóbbiról egyelőre nem nyilatkozik az Intel, de tavaly komoly fejlesztőcsapatot verbuvált erre a feladatra, így eredményre aligha kell sokáig várni. A sokoldalú processzorok persze a platform egészére hatással lesznek; amint Pat Gelsinger, a nagyvállalati üzletág vezetője mondta: „az egyforma magok és különféle chipsetek párosításait a standard chipsetek és eltérő magok fogják felváltani”.
