Az Intel a Xeon és az Itanium 2 szerverprocesszorok körében újfajta modellszámozást vezet be. Jelenleg ezeket a chipeket (a kereskedelmi azonosítójelektől eltekintve) órajeladataik, cache-méretük, illetve csíkszélességük alapján azonosítják, ám nemsokára egy, az asztali processzorok körében már bevált rendszer jelenik meg a szegmensben. A munkaállomásokba, kiszolgálókba szánt processzorok új generációjának megjelenésével egy időben a Xeon DP chipek az 5000-es, a Xeon MP chipek pedig a 7000-es sorozatba tagozódnak be. Az Itanium 2 szériát alapvetően megújító, az előzetes beharangozók szerint jelentős teljesítménytöbblettel rendelkező Montecito-maggal a 9000-es sorozat kerül a piacra.
A változások nem érintik az Intel által használt Xeon és Itanium 2 márkaneveket, így például a Montecito is Itanium 2 név alatt lesz kapható. A gyártó eddigi legnagyobb, mintegy 1,72 milliárd tranzisztort tartalmazó mikroprocesszora a Madison-9M magra épülő típusokkal szemben akár másfél-kétszeres számítási teljesítményt érhet el, ami részint a lapkára integrált kétszer 1 MB másodszintű és maximum kétszer 12 MB harmadszintű gyorsítótár érdeme. A 90 nm-es csíkszélességű processzor ugyanakkor bonyolult optimalizációs és energiagazdálkodási eljárásokkal éri el, hogy fogyasztása még elődjénél is kevesebb legyen: TDP-je 130-ról 100 wattra mérséklődött – s mindeközben tűkompatibilis a korábbi Itanium 2-generációval.
A Tom’s Hardware Guide egy Intel-dokumentumra hivatkozva arról számol be, hogy a Montecito a következő év első negyedében a 9010, 9020, 9030, illetve 9040 számú modellekkel jelenik meg kereskedelmi forgalomban, amelyek rendre 1,5, 1,6, 1,66 és 1,7 GHz-en fognak futni 400 vagy 533 MHz órajelű rendszerbusz mellett. A második negyedévben érkeznek a 667 MHz FSB-jű modellek: 9011, 9021, 9031 és 9041. Az Itanium 2 9041 (1,6 GHz, 667 MHz FSB) 18 MB harmadszintű gyorsítótárat fog tartalmazni, a 9055 jelzést viselő csúcsmodell (1,8 GHz, 400/533/667 MHz) pedig 24 MB kapacitással operál.
A processzorok a Demand Base Switching (DBS) eljárással nemcsak csökkenteni tudják feszültségüket és órajelüket az energiatakarékosság érdekében, de a Foxton funkcióval automatikus – az előre megszabott fogyasztáshatárt azonban át nem lépő – tuningra is képesek átmenetileg akár 10 százalékkal nagyobb teljesítményt sajtolva ki a végrehajtó egységekből.
A kis energiafelvételt előnyben részesítők számára 9018 jelzéssel egy alacsony üzemfeszültségű Itanium 2 is megjelenik 1,2 GHz órajellel és 12 MB L3-cache-sel. Ennek a modellnek a maximális tipikus fogyasztása 62 watt, durván a fele a jelenleg piacon lévő típusokénak.
A Paxville kódnevű Xeon MP processzorok, melyek az első kétmagos példányok lesznek ebben a családban, a 7020, 7030, 7040 és 7041 számot kapják, órajelük 2,67 és 2,8 GHz között alakul. Az ugyancsak 90 nm-es technológiával készülő, kétszer 1 MB vagy kétszer 2 MB másodszintű cache-sel ellátott Xeonok 667 (7020, 7040) vagy 800 MHz-es (7030, 7041) rendszerbuszon keresztül kommunikálnak, és szintén támogatják a DBS technológiát.
A legnagyobb tételben gyártott szerverprocesszorok, a Xeon DP-k esetében a 2006 első negyedévében érkező Dempsey maggal debütál az újfajta modellszámozási szisztéma. A Dempsey már 65 nm-es csíkszélességű technológiával készül, így viszonylag nagy, 2,8 és 3,8 GHz közötti órajelen üzemelő változatokban lesz kapható. Ezek a chipek 667 vagy 1066 MHz effektív órajelű rendszerbusszak fognak rendelkezni, másodszintű gyorsítótáruk mérete maximum 4 MB lesz. A kisebb struktúráknak köszönhetően fogyasztásuk 105 wattnál kisebb lehet.
A Sossaman kódnévre hallgató alacsony üzemfeszültségű (low power) Xeon DP-változat energiafelvétele már a mobil processzorokéval is összemérhető, 31 watt – nem véletlenül, hiszen állítólag a kétmagos Yonah mobil CPU egy 2 GHz-en hajtott verziója lesz. A kis fogyasztás árát a funkciókészlet egy részének feláldozásával kell megfizetni, ugyanis a Yonah csak 32 bites kódok végrehajtására képes.
