Nemrég írtunk arról, hogy az Intel új adatokat osztott meg a Sapphire Rapids kódnevű fejlesztéséről, konkrétan ennek a HBM2e memóriát használó verziójáról. Nyilván a kapott információk helytállóak, de sokan hiányolhatták, hogy mégis hogyan is fog működni az az extra memória a tokozáson belül.
Szerencsére az Intel lassan tisztázza ezt is, így mára biztossá vált, hogy a HBM2e memóriát használó Sapphire Rapids processzoroknak háromféle működési módjuk lesz, és ezek különböző előnyöket, illetve hátrányokat kínálnak.
A leggyorsabb mód az, ha nincs is külső rendszermemória a processzor mellett. Ilyenkor csak az akár 64 GB-os HBM2e memóriák tárolják az információt, és ide dolgozik a rendszer. A hatékonyságot tekintve messze ez a beállítás a legjobb, illetve ehhez a már meglévő programokat sem kell átírni, viszont nyilván csak akkor alkalmazható, ha a futtatott feladat befér a tokozáson belüli memória által felkínált kapacitásba.
Valamivel kedvezőtlenebb opció, ha a HBM2e memória egyfajta gyorsítótárként van felhasználva. Na most ez nem teljesen egyenlő a processzoron belüli gyorsítótár előnyeivel, mivel a szóban forgó memóriát nem erre találták ki. Ugyanakkor a kapacitás pazarlásának árán a már meglévő programok is futtathatók ebben a módban, viszont a hatékonyság növelhető, ha direkten erre optimalizált programkódot kap a rendszer.
Végül opció lehet az úgynevezett flat mód, ami a HBM2e és a DDR5 rendszermemóriát egyetlen nagy összefüggő területként kezeli. Ehhez kötelező specifikus programkódot kell írni, hiszen a szoftveres szinten kell arról dönteni, hogy melyik adat kerüljön a fizikailag gyorsabb, valamint lassabb memóriaterületekre. Egy erre nem felkészített alkalmazás mellett a flat mód előnye nem igazán fog meglátszani.
Egyfajta extra lehetőség még, hogy a HBM2e memória tokozáson belüli működése is megszabható. Egy teljes értékű Sapphire Rapids processzort tekintve, alapértelmezett módban a négy CPU chiplet egységesen eléri a tokozáson belüli összes memóriát. Esetenként azonban kedvezőbb lehet, ha mindegyik CPU chiplet csak a saját HBM2e memóriáját használja, és az Intel erre is lehetőséget ad, viszont ehhez célirányosan kell programozni az alkalmazást.
A dizájn működését tekintve nincs univerzálisan jó mód, a munkafolyamat függvénye, hogy melyik alternatíva az optimális. A legegyszerűbb tényleg az a megoldás, amikor csak a HBM2e memória működik, de ha nem elég a tokozáson belüli kapacitás, akkor a bonyolultabb módok felé kell menni.
