Hirdetés

Négyféle Bay Trail-T SoC érkezik

Nemrég szivárogtak ki az Intel Bay Trail platformjának specifikációi, melyek a legfrissebb hírek szerint helytállónak bizonyultak, de akkor még csak a Bay Trail-I, a Bay Trail-M és a Bay Trail-D verzióról voltak adatok. Ezek rendre a beágyazott rendszereket, illetve a mobil és az asztali piacot célozzák meg. A tabletekbe azonban egy Bay Trail-T platform érkezik, melyről jobban hallgatnak a gyártók, persze a megjelenéshez közeledve egyre több adat derül ki az újdonságokról.

Hirdetés

A VR-Zone információi alapján a Bay Trail-T platform esetében az Intel nem dobja a rossz emlékekhez köthető Atom nevet, aminek mi is utánanéztünk és helytálló adatokkal állunk szemben. A gyártók egy része ennek nem örül, de most már mindegy, ez a végleges döntés. A paraméterek szempontjából még nincs minden adat tisztázva, legalábbis a gyártók által birtokolt dokumentáció még nem teljes. Mivel a tényleges start majd október végén lesz, így ez még nem jelent akkora gondot, hiszen szeptember első felében csak a bemutató történik meg. Az érkező négy termék ismert specifikációit az alábbi táblázat részletezi:

Intel Bay Trail-T a tabletekbe
Típus Boost órajel
L2 cache Maximális memória
Maximális felbontás
Atom Z3770 (4 mag) Maximum 2,4 GHz
2 x 1 MB
4 GB (LPDDR3)
2560x1600
Atom Z3770D (4 mag) Maximum 2,4 GHz 2 x 1 MB 2 GB (DDR3L-RS)
1920x1200
Atom Z3740 (4 mag) Maximum 1,8 GHz 2 x 1 MB 4 GB (LPDDR3) 2560x1600
Atom Z3740D (4 mag) Maximum 1,8 GHz 2 x 1 MB 2 GB (DDR3L-RS) 1920x1200

Az Intel az Atom Z3000-es sorozat esetében két opciót különböztet meg. Az egyik a normál verzió, ami két darab 64 bites memóriacsatornát használ, így az elérhető sávszélesség 1066 MHz-es LPDDR3 memória használata mellett 17,6 GB/s lesz. Ez a megoldás viszont viszonylag nagy alaplapot igényel, így lesz egy D-s opció, ami kisebb alaplappal is beéri, de már csak egy 64 bites memóriacsatorna lesz kivezetve, ugyanakkor 1333 MHz-es DDR3L-RS memória társítható mellé, ami 10,6 GB/s-os tempót kínál. Az Intel hivatalosan csak SDP fogyasztással fogja jellemezni a lapkákat, ami szokás szerint rendkívül csalóka a valós fogyasztásra nézve, de a gyártók megkapják a TDP értékeket is, hogy megfelelő hűtőrendszert tudjanak tervezni. Ebből a szempontból megtudtuk, hogy a táblázatban szereplő négy termék 5 és 7 watt közötti TDP osztályba lesz besorolva, függően a maximális Boost órajeltől.

A teljesítmény szempontjából az Atom Z3770 lesz a leggyorsabb, mely teljes Boost mellett az integer feladatokban jobban teljesít, mint a közvetlen konkurensként megjelölt AMD A6-1450-es SoC APU, de az Intel Silvermont processzormagok a lebegőpontos feladatokban gyengébben muzsikálnak az AMD Jaguar magoknál. Ez különösen igaz akkor, ha az adott program AVX-et is használ, ugyanis ezt csak a Jaguar támogatja, míg az Intel megoldása nem. Az IGP szempontjából a Z3770 szimplán csak HD Graphics jelzésű rendszert használ, mely az első gyártói tesztek alapján a 3DMark Ice Storm tesztjében 10500 pontra képes. Ez nagyjából négyszeres gyorsulás az elődnek számító Atom Z2760-hoz viszonyítva, de még így is messze elmarad az AMD A6-1450-es SoC APU 18200 pontos jellemző eredményétől.

Kivételesen játékokból is vannak mérések, ami nem jellemző a bemutatás előtt, de ezekből most nem érdemes kiindulni, ugyanis megtudtuk, hogy a grafikus meghajtó még nem működik megfelelően, így lényegében csak a 3DMarkra van optimalizálva. Ez persze ma még nem jelent problémát, hiszen a platform fejlesztés alatt áll. A specifikációk alapján a Gen7+ architektúrára épülő IGP az Atom Z3770-ben képes hozni az AMD A6-1450-es APU-ban található IGP tempójának a felét, illetve a Boost visszaesése mellett hosszútávon a harmadát, de mivel az AMD A6-1450-es APU is képes turbóra, így az általánosan jellemző különbséget jól reprezentálja a 3DMark Ice Storm tesztjében mért eltérés. Ennél csak extrém esetben lehet nagyobb a különbség. Ugyanakkor megtudtuk, hogy a Gen7+ architektúrára egyik sarkalatos pontja, hogy az Intel a lapka méretével takarékoskodva csökkentette az IGP-be épített gyorsítótárak kapacitását. Ez egy grafikus processzornál nem lehetne gond, mert úgy tervezik a multiprocesszorokat, hogy tolerálják a késleltetést, hiszen rengeteg szálat futtatnak párhuzamosan. Az Intel multiprocesszorai azonban mindössze 7-8 szálat kezelnek, szemben az AMD GCN architektúra multiprocesszorának 1024 párhuzamosan futtatható szálával. Maga az elv nem probléma, hiszen megfelelő méretű gyorsítótárak mellett biztosítható, hogy a multiprocesszorok kevés szál mellett is folyamatosan dolgozzanak, de kisebb gyorsítótárak esetében előfordulhat, hogy mindegyik szál adatra vár, ami azt jelenti, hogy a feldolgozók nem tudnak számolni az adatok beérkezéséig. Ez bizonyos programoknál nem lesz majd kedvező a teljesítményre nézve.

A Bay Trail-T platform abból a szempontból jelentős előrelépés lesz, hogy lesz értékelhető terméktámogatása, illetve a processzormagok integer feladatokban jó teljesítményt adnak majd le. Az IGP azonban még mindig nagyon kevés a konkurens megoldások ellen. Igaz, hogy már nem tízszeres lesz a lemaradás, hanem „csak” kétszeres, de a jövő szempontjából nagy kérdés, hogy milyen új GPU-architektúrát vet majd be az Intel, ugyanis az aktuális megoldás túlságosan tranzisztorpazarló a konkurens architektúrákhoz viszonyítva. Egy versenyképes teljesítmény eléréséhez legalább négyszer több tranzisztort kell használnia az Intelnek, ami az ultramobil lapkák esetében rendkívül kedvezőtlen. Ebből a szempontból a ZiiLabs korábbi felvásárlása értelmet nyer, hiszen a Larrabee leszármazottjának tekinthető MIC még több tranzisztort igényelne, az aktuális Gen7 architektúra pedig rendkívül korlátozott mértékben skálázható.

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:
  • Intel

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés