A hónap elején szivárogtak ki a Intel Bay Trail platform specifikációi. Ezen belül is a mobil és asztali piacra szánt a Bay Trail-M és Bay Trail-D, illetve a beágyazott rendszereket megtámadó Bay Trail-I rendszerekről lehetett többet megtudni. Minden adat még nem derült ki, de túl sok titok sem maradt. Lesz azonban egy Bay Trail-T verzió is a platformból, amit az Intel a tabletekbe szán. Némi kutatás után sok értékes információval lettünk gazdagabban erről a termékről, de végleges paraméterek még nincsenek.
A Bay Trail-T platform kapcsán megtudtuk, hogy az Atom név használata még nem biztos. Az Intel ragaszkodik hozzá, de a gyártók szerint annyira kerülik már a hozzáértő vásárlók, hogy nincs értelme a termék sikerét veszélyeztetni csupán a márkanév miatt. Az egyik tabletekbe szánt modell viszont biztos, hogy a Z3770-es jelzést viseli majd, és lényegében ez lesz a termékcsalád leggyorsabb megoldása. Négy darab Silvermont processzormagot tartalmaz majd a SoC, és 2,4 GHz lehet az úgynevezett burst órajel. A jelenlegi termékminta 1,1 GHz-es alapórajelen működik, a burst mód pedig kicsivel 2 GHz fölött stabil. Ennek a chipnek a TDP fogyasztása 4 és 5 watt között alakul, de teljes burst módban 9 watt fölé ugrik. Az Intel a végleges specifikációkban csak az SDP fogyasztási adatokat fogja megadni, ami 2 watt körül lesz, és ez jelzi, hogy a lapka átlagos, webes terhelés mellett mennyi energiát igényel. A TDP érték nem lesz a specifikációk része, tehát azt a felhasználó nem tudhatja majd, hogy hosszútávú terhelés mellett mennyit fogyaszt a lapka, de az SDP érték duplája lényegében közel van a valós TDP paraméterhez. Itt az Intel egyértelműen a marketingre hajt, így definiáltak egy új fogyasztási paraméterezést, hogy a számok tekintetében az ARM-os versenytársak alá kerüljenek.
Fontos különbség a Bay Trail-T platform esetében, hogy a Bay Trail-M és Bay Trail-D megoldásokhoz képest nem normál turbót, hanem burst módot kap. Ez felfogható egyfajta turbónak is, de messze nem a hagyományos értelemben. Az eljárás természetesen a teljesítmény növelését célozza, ám elsősorban azért, hogy a rendszer gyorsabban végezzen az adott feladattal, és hamarabb kapcsolhasson vissza energiatakarékos üzemmódba. Ilyet a Clover Trail+ és a Medfield platform esetében is láthattunk, tehát újításról nem beszélhetünk. Ami viszont változott, hogy a Bay Trail-T burst módja az eddigi legagresszívebb megoldás. Ez ott érhető majd tetten, hogy a Z3770-es lapka állandó terhelés mellett, úgy 5-10 perc után elveszti az elméletben elérhető teljesítménye felét. Ez szintén nem újdonság, hiszen pár perces munka után a Clover Trail+ és a Medfield platformmal is ugyanez történt, csak ott a teljesítmény 20-30%-a ment a levesbe, míg a Bay Trail-T esetében jóval komolyabb a deficit.
Itt majd a felhasználók oktatása fontos szerepet kap, mivel sokan hibaként értékelhetik, hogy ha pár perc játék után a Bay Trail-T platform sebessége drámaian lecsökken, és a futtatott alkalmazás esetleg akadozni kezd, hiszen 50%-os lassulás is lehetőséges. Valójában viszont egy koncepcióról van szó, mivel a burst mód úgy működik, hogy ha a lapka hőmérséklete rendben van, akkor megengedi, hogy a rendszer minden magot és az IGP-t is maximális órajelre kapcsolja. Ezzel a fogyasztás messze túllépi a keretet, de a hűtőrendszer egy ideig bírni fogja. Amint a platform elérte a kritikus hőmérsékletet (ami az előzetes termékminta esetében 100°C), akkor a burst mód kikapcsol, így a rendszer már csak a normál turbóban bízhat, vagyis a lapka nem lépheti túl a maximális TDP keretet. A mérések szerint nagyjából 5-10 perc elteltével állandósul egy teljesítményszint, amit a hardver lényegében akármeddig meg tud tartani. Ez a teljesítmény, viszont függ a hőmérsékleti viszonyoktól is, vagyis a Bay Trail-T platform hűvös időben gyorsabban dolgozik, mint a nagy nyári melegben. Ez a különbség azonban inkább csak mérhető, de valójában nem igazán érezhető.
A előzetes adatok szerint a Bay Trail-T platform termékmintája egy-egy rövid mérés során kiválóan teljesít. Gyakorlatilag a processzor teljesítménye befoghatatlan, de idővel a teljesítménye lecsökken, így 20 perces viszonylatban már leggyorsabb ARM-os rendszerchipek teljesítménye lesz kedvezőbb. A saját fejlesztésű IGP már burst módban is gyengébb eredményeket mutat fel, mint a leggyorsabb versenytársak, és az idővel bekövetkező lassulás ezen nyilván nem segít majd. Az IGP burst módja egyébként nem olyan agresszív, mint a processzoré, hiszen a normál turbóhoz képest nagyjából 100 MHz-es extrát jelent. Ezt elveszítve a teljesítmény nem csökken túlzottan. Az alapórajel viszont nagyon alacsony, így a normál turbó nélkül a teljesítmény drámaian esik. Ennek ellensúlyozására a rendszer kapott egy nagyon agresszív energiamenedzsmentet is, így az integrált grafikus vezérlő másodpercenként többször is órajelet válthat, ráadásul 500 MHz-es ugrásokkal, és ezt a termékminta jellemzően ki is használja.
Az új IGP egyébként a Gen7 architektúrára épül, ahogy ezt már korábban is lehetett tudni, és 4 darab feldolgozó található benne. A technikai tudás szempontjából viszont annyiban különbözni fog az Ivy Bridge lapkában használt megoldástól, hogy támogatja az ETC textúratömörítést, illetve ennek az ETC2 és az EAC kiegészítéseit, ezek ugyanis szükségesek az OpenGL ES 3.0-s API támogatásához. Az Intel az eddigi adatok szerint a Windows 8 és 8.1 operációs rendszerekhez is natív OpenGL ES támogatást kínál, de csakis a Bay Trail platformokhoz, így a Haswell és az Ivy Bridge ezt az extrát nem kapja meg.
Információnk szerint a Z3770 mellett lesznek olcsóbb Bay Trail-T variánsok is, de az Intel jelenleg a csúcsmodellre fókuszál, amelynek a végleges paraméterei majd szeptemberben derülnek ki. A Silvermont mag egyébként az elődökhöz képes jelentős javulás, hiszen 1 GHz-en 0,15 pontot képes felmutatni a Cinebench 11.5 egyszálú munkavégzésre kihegyezett tesztjében, miközben az előző generációs Saltwell mag 1 GHz-en csak 0,1 pontra volt képes. Ez 50%-os gyorsulás kapásból, ami tényleges előrelépés, viszont kevés ahhoz, hogy az AMD 1 GHz-es Jaguar magjának 0,26 pontos eredményét veszélyeztesse. A Silvermont viszont alapvetően úgy van tervezve, hogy sokszor nyúljon a turbó órajelhez, miközben a Jaguar mag a dinamikus órajelemelést nem támogatja.
